Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

találtattak, — és azon concentrált erőt, mely e mozgalmakat vezeti. Elkeseritő valójában a róm. kath. lelkész uraknak evang. egyházunkra nézve ezen törvény­ellenes faggatása, mely a különféle felekezetű hitsorsosokat ellenszenvre, de elvégre gyűlöletre is fogja ingerelni — pedig be nagy szükségünk volna állami helyzetünket is tekintve a kölcsönös szeretetre; mely egyébkint is minden keresztyén vallásnak alapja, s hogy legyen, meghagyta maga az idvezitő, de a mely szeretet necsak szavakban, hanem egymásmelleit békés megélhetésben is fellelje valósítását. Es a mennyire elkeseritők ezen sokoldalú faggatások : annyira megdöbbentő, hogy a végrehajtó hatalom az egyh. járandósá­gokat a róm. kath. lelkészek kezére oly házak s telkek után is kiszolgáltatni rendeli, a melyek régenten valamiféle canonica visitátió alkalmával kath. kézen találtattak ugyan, de most prot. ké­zen vannak. Nem nézhetjük tétlenül a már majd egy szazados gyakorlat által is szentesitett sarkalatos törvényeinknek az emberi furfangos találékony­ság általi megsemmisítését, követelvén azt tőlünk egyházunk s az azt biztositó országos törvényeink iránti hűségünk s ragaszkodásunk, a haza szere­tete s a polgártársak közötti béke fentartására irányuló hazafias és ker. törekvésünk. Az 1790/1 évi 26 t. c. 6 szakasza világo­san kimondja s biztosit, hogy az ev. hitfelekeze­tiiek a róm. kath. lelkészeknek, mestereknek avagy más egyh. szolgáknak fizetni sem kész­pénzben, sem terményekben vagy munkákban nem tartoznak, ezek a pap- és ágybérek teljesen megszűnnek s azokat követelni sehol sem lehet. Az az egyedül helyes eszme szolgál e törvényes rendelkezésnek alapul, hogy az egyh járandóság személyes kötelezettség, melyet a birtokra áthá­rítani nem lehet. Ha azonban azon elvet, hogy a mely házak és telkek valamiféle canonica visi­tátió alkalmával kath. kézen találtattak, azok után a kath. egyháznak járandóságokat követelni le­het, szorosan vesszük: jóformán oda fogunk jutni, hogy az egész ország a róm. kath. egyháznak adófizető területe leend, s evang. hitfeleink mind a kath. egyházhoz — sarkalatos törvényünk minden felmentése és biztosítása ellenére — egyformán fognak a fizetésre kényszeríttetni. Sőt megeshetik, hogy egyik másik hivünk a canonica visitaió alapján, de törvény ellenére reá rakott egyh. tartozásokkal a róm. kath. egy­háztól, melynek szolgálatát igénybe nem veszi, sokkal nagyobb mértékben terheltetnék, mint­sem saját egyháza által, melynek javaival él; és mintsem a mennyit birtoka — tekintet nélkül a tulajdonos felekezeti állására — egyáltalán elbir. — Lássunk erre egy pár szemet szúró esetet. Az x.-i határban valamiféle canonica visitátió alkalmával a többi közt egy igen tehetős és szép telekkel is biró kath. család lakott, melynek szá­mos tagjai, valamint megtöltöttek minden vasár­nap két templomi széket, ugy könnyű móddal szí­vesen is megfizették évenkint a r. kath. papjoknak a reájok kirótt tetemesb pap- és ágybért. Azon­ban idő multán a viszonyok a birtok minden stabilismusa mellett is nagyon megváltoztak. A közeli folyó egyet gondolt s kigyódzó testét mind közelebb fúrta a majorhoz. A szántó megfogyott, helyén csolnak hasit barázdákat a betolakodott habokon; s a gazdag buza kalászok helyett legfeljebb értéktelen sás te­rem. A család elszéledt kereset után. Egy szegény prot. öreg asszony vette meg a megfo­gyatkozott telket s roncsolt házikót, mely reá­szakadással fenyegeti lakóját. A kisded telek nem hogy a ház tatarozására nyújtana tehet­séget, még a betevő falatot is oly szűken adja, hogy a prot. egyház az anyókát a szegények ládájából segélyezi, a község elengedte neki a pótlékot, csak a róm. kath. lelkész követeli rajta a telek s ház után a canonica visitátió megsár­gult okmányai alapján valaha megállapított, most már elviselhetetlen nagy bért. A folyó túlsó part­ján lakó szomszéd évtizedek óta benső örömmel látja birtokterületének nagyobbodását; évenkint misét is szolgáltat isten iránti hálából, s egy pár gyertyát áldoz az oltárra; egyébbel azon­ban az egyh. fentartásához birtoka után nem járul, mert a canonica visitátió alkalmával néhány fűzfa déli árnyékával elfedte egész domini­umát! — Vagy midőn a Fertő kiszáradt, a gazdáknak megszaporodott a kaszálója, szán­tója. Szerencséjére a plebánusoknak ép akkor ve­zette oda a gondviselés a canonica visitátiót, s ez megállapitá az egyh. fizetést. Idők folytán a birtokok nagy része takarékos prot. emberek

Next

/
Thumbnails
Contents