Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-16 / 3. szám

67 vagy másik felekezetnek, hanem a nagy kereszténység egyetemének válik tagjává; 2-or a megkereszteltnek anyakönyvbe vezetése nem határozza meg annak vallásfelekezetét; vagy hogy a kérdés alatti esetekre alkalmazzuk e tételeket: az ágostai hitű apának a soproni plébánián megkeresztelt, s azon plébánia anyakönyvébe bevezetett fia mégis csak ágostai hitűnek marad. No lám, a theologia, melytől sokan a tudomány nevet is el akarják vitatni, jogi kérdések eldöntésénél is irányelvül szolgálhat, mert ez indokolásnak főleg első része, mi egyéb, mint egy dogmatikai tétel ? S a budapesti kir. tábla felfogása ellen tán nekünk protestánsoknak lehetne legkevesebb kifogásunk — az elméletben; de a gyakorlati életben egészen másképpen áll a dolog, már pedig a törvényeket nem az ideális, hanem a reális világért hozzák. Az igazság kiszolgáltatásnál nem azt nézik, hogy minek hogy kellene lenni, hanem azt, hogy mi hogy van. És e tekintetben a gyakorlati élet homlokegyenest ellenkezik amaz indokolásnak mind első, mind második pontjával. SA keresztség által a megkeresztelt nem egyik vagy másik felekezetnek, hanem a nagy kereszténység egyetemének válik tagjává* —úgymond a budapesti kir. tábla. E felfogás ellen, a mint mondám, nekünk protestánsoknak lehet legkevesebb kifogásunk. Részemről legalább készséggel elismerem, hogy dogmatikai szempontból indulva ki, a keresztség csakugyan nem tesz senkit sem katholikussá, sem protestánssá. Sőt, ha már a dogma mezejére lépünk, tovább megyek, s azt mondom, hogy ama nagy kereszténység egyetemének sem a keresztség által válik tagjává valaki; mert a mint Pál apostol mondja: ^ha a törzsök szent, az ágak is szentek*, s igy a keresztény szülők gyermekei már sziiletésöknél fogva keresztények. A keresztség keresztényekre nézve nem fölvétel, hanem legfeljebb beavatás a kereszténységbe. De itt nem dogmáról, hanem jogról van szó. S kérdem, hogy miután a kir. tábla ezen indokolásából az tűnik ki, hogy a keresztelés nem alterálja a vallásfelekezetiséget, tehát az ágostai hitű apa fia azért mégis csak ágostai vallású: mi jogon kereszteli meg a róm. kath. plébános az ágostai vallású gyermeket? Hiszen, ha ehhez joga van, ugy joga lehet más vallását el is 68 temetni, mert az még bizonyosabb, hogy a temetés által a meghalt nem egyik vagy másik felekezetnek, hanem az örökkévalóság ama nagy birodalmának válik tagjává, a melyben bizonyosan még hitkülönbség sincs. Joga lehet más vallásuakat össze is esketni, mert a házasságkötés sem változtatja meg senkinek vallásfelekezetiségét, s igy tovább. De a gyakorlati élet még inkább megcáfolja a budapesti kir. tábla által felállított jogi axiómát. Avagy mi célja lehet a róm. egyháznak a protestáns szülők gyermekeinek megkeresztelésével más, minthogy azok a katholikus hitben neveltessenek ? Nem erre köteleztetnek-e a szülők és keresztszülők már az ő keresztelési liturgiájuk által? S általában nincs-e már a szokás által szentesítve az az elv, hogy ki-ki azon vallás hivének tartja magát, a melynek egyházában megkereszteltetett, kivéve azon eseteket, midőn a szülők azon okból, mert helyt talán nincs saját vallásukon levő pap, kényszerítve vannak más egyház papjához folyamodni gyermekök megkereszteléseért; de a mely esetekben aztán egyik vagy másik egyház papja által megkeresztelt ezen más vallású gyermekek keresztelése át is Íratott azon egyház papjának, a melyhez a gyermek törvény értelmében tartozott. Ez ezzel a budapesti kir. tábla felmentő Ítélete indokolásának második pontjához érkeztünk, mely szerint a megkereszteltnek anyakönyvbe vezetése nem határozza meg annak vallásfelekezetét. Ez indokolással a kir. tábla, meggyőződésem szerint, a theologusok dicsőségeért szintén méltán versenyezhet, de az eddig fennállott törvényes rendnek és szokásnak aligha nagy szolgálatot tett vele. Tény ugyanis, hogy eddig a keresztlevél szolgált nem csak a kereszténység nagy egyeteméhez, hanem abban egyik vagy másik felekezethez való tartozásnak hivatalos okmányául is. Igy tekintette azt minden hatóság, annyira, hogy a keresztlevéllel szemben csak forma szerénti átállási bizonyitványnyal lehetett valakinek más valláson létét igazolni, mint a mely egyház lelkészi hivatalától keresztlevele kiadva volt. Ezután már a keresztlevél nem fogja senkinek vallását bizonyitni, hanem végére kell járni az apa, nagy apa, szép apa; illetőleg anya, nagy anya, szép anya vallá-PROTESTÁNS EGYHAZIJÉS ISKOLAI LAP.