Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ - HIVATAL: IX. ker. Khiisy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. WST Teljes számú példá. nyolc kial mindég szolg-áLltL£Lt-u.n.k:_ tyfö Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt annak megújítására felkéretnek. „Hja paraszt! már az más!" E becses lapok 19-ik számában, az „Egy uj merénylet* című cikkben olvasom, hogy Német-Szentmihályban a katholikus lelkész protestáns hi vektől is szedi a papbért, még pedig a minisztérium jóváhagyásával. Nagyon^RJütköztem e dolgon. Nem azon, hogy protestáns földbirtokosok is fizetik birtokaránylag a katholikus lelkészt, mert ez kölcsönös abusus, mennyiben igen sok helyen a magyar hazában, például az én egyházamban is több mint százados szokás alapján kötelezvék a földbirtokosok valláskülönbség nélkül, tehát a zsidók és katholikusok is, birtokaik arányában, protestáns pap és tanitó fizetésére. Hanem azon ütköztem meg, hogy, minta jelzett cikkben mondatik a minisztérium jóváhagyásával fizetik a protestánsok a katholikus lelkészt és kántort. Megütköztem pedig azért, mert pár évvel ezelőtt, ugyanazon kultuszminisztérium, hasonló ügyben fellebbezett s egy renitens zsidó vallású földbirtokos ellen beadott kérelmünkkel egyházi elöljáróságunkat elutasította, dacára annak, hogy ügyünket a két alsóbb közigazgatási forumon; a szolgabírói és alispáni hivatalnál megnyertük. Az érdemes minisztérium tehát, a mit már régóta keserűen tapasztalunk, nem egyenlő mértékkel mér minden honpolgárnak. A mit a katholikus lelkészeknek megad, a protestánsok hasonló kérelmére azt feleli az adoma szavaival: >Hja paraszti már az másl* Nem jól van ez így uraim! ott a magasban! >

Fiat justitia, aut pereat mundus A mi pedig a kérdés lényegét illeti: hát bizony nem helyes és nem igazságos dolog az, hogy valaki saját egyháza lelkészén s tanítóján kivül még más vallás s egyház lelkészét és tanítóját is fizesse, ha szintén birtokos is az, mert a föld sem protestáns, sem katholikus, sem zsidó, hanem mindenki által szabadon, törvényes utonmódon megszerezhető és birtokolható quid. Fel kell tehát azt szabaditani a birtokosokra nézve idegen vallás által habár századok óta rárótt terhektől. Ugy azonban, hogy a kecske is jól lakjék, de a káposzta is megmaradjon, azaz, a lelkészi hivatal existentiája, mely, kivált reformált egyházainkban, két harmadrészben földalapon nyugszik, biztosíttassék. De mi módon ? Erre felelni hamarjában igen nehéz. Az idegen vallásúak vállairól leveendő teher, hogy a papi hivány ne csonkuljon, az egyházhívek között osztassék fel f Erre ők teljességgel nem fognak vállalkozni. Probatum est Vagy maradjon a statusquo s mint a felső-szabolcsi esperes Lukács Ödön barátunk e lapokban sürgeti, örökidőkre telekkönyveztessék a teherviselés r Erre szintén vétót mondanak az illetők. És ha nem mondanának is, oly tetemes összegbe kerülne az egyes gazdánkénti telekkönyvezés a bélyegek s más kiadások miatt, melyet egyházaink pénztárai előállítani képesek nem lennének. Azt meg, hogy a telekkönyvezés költségeit épen azok viseljék, kikre es által állandó papbérfizetés terhe nehezül, várni, kivánni merő képtelenség. Vagy hát váltsák meg magukat? De ez 43