Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-22 / 21. szám

Hogy a merényletet elkövető plebánusoknak nincs igazuk, kitűnik e következőkből. Megyénkben N.-Perkátán még az ötvenes években több telket összevesárolt egy élelmes zsidó polgártárs. A plébános nem hagyta jogát, stólát követelt a zsidótól s az ijedtében szerződésre lépett a plébánossal. Talán ez által vérszemet kapva az érdi plebánus — a ki különben igen derék ember, stólát követelt Szőllősy Pál református vallású erdésztől, aki a 47 telekből hetet összevásárolt a dologtalan rácoktól. Szőllősy Pálnak több esze volt, mint a perkátai zsidónak, mind a plebánusnak, mind a mesternek megtagadta a fizetést. Azok sem akarták jogukat engedni s a vármegye elé vitték a dolgot, de a vármegye liberális közönsége elutasította őket. Mivel a 7 telek után járó papi s tanitói fizetés több Arany János „fülemüle .fütytyénél", az elutasított két egyházi férfiú felfolyamodott a cultus minisztériumhoz, s a mit felfolyamodványra végzett, ide igtatom Fejérmegye levéltárából papjaink okulására: „Vallás és közoktatási magyar kir. Miniszter, 21072 szám. Fehérvármegye közönségének. Kereskényi Gyula érdi plébános, mint néhai Hegedűs József érdi volt plébános végrendeleti végrehajtója és Gránár János érdi tanító által benyújtott abbeli felfolyamodvány tárgyában, hogy Fejérmegye közönségének f. évi ápril hó 6-án 189 sz. alatt kelt végzése, melylyel a nevezett lelkész Szőllősy Pál ev. vallású földbirtokos ellen papi javadalmainak megtagadása miatt indított keresetével a község egyeteméhez utasíttatott, Gránár János tanitói illetékének ugyanazon földbirtokos által megtagadott kiszolgáltatására nézve pedig kijelentette, hogy az közigazgatási utón be nem hajtható, oldatnék fel, — ezennel kijelentem, hogy miután az 1790: 26 t. c. valamint az 1824-i ápril hó 27-én 10265 szám alatt kelt helytartótanácsi intézvény értelmében a római Idth. lelkészei: illetményeit ev. vallásit hivek fizetni nem tartoznál:, mintán továbbá a papi járandóságok, habár telkek után fizettetnének is, a fennálló szabály szerint csak személyes tartozásoknál: tekintendők s ennélfogva katliolikusok tulajdonát képezett birtokol: már ezen minőségüknél fogva, ha más vallásúak birtokába mentek élt, ily tartozásokkal terhelteknek nem tekinthetők, mivel a birtokok szabad adásvevése törvényeink által biztosítva van, végre miután a panaszlók felfolyamodásához A. alatt csatolt szerződés szerint Érd község egyeteme kötelezte magát a papi járandóságoknak oly módon való megfizetésére, hogy azokat kebeléből választott küldöttség (hiteles emberek) által vetteti ki, szedeti be és szolgáltatja át a lelkésznek, következőleg panaszló lelkésznek követelései befizetése végett nem Szőllősy Pál s illetőleg nem egyes lakosok, hanem a község egyeteme ellen kellett volna fordulnia, melynek első sorban volt joga, de kötelessége is a papi járandóságoknak egyesekre való kivetése és behajtását a panaszlott megyei végzésnek a lelkész járandóságaira vonatkozó részét ezennel helybenhagyom." „A mi ellenben a megyei végzésnek a tanító járandóságaira vonatkozó részét illeti, erre nézve észre kell vennem, hogy eltekintve attól, hogy Szőllősy Pál részint mert ev. vallású, részint mert az általa katholikusoktól vett telkek után e birtokok minősége tolytán, mint fentebb kifejtetett, az érdi róm. kath. tanító járandóságai viselésére sem kötelezhető jogosan, — ugyan ő a felfolyamodványhoz B. alatt csatolt szerződés alapján, jól lehet annak 4-dik pontja szerint az érdi telekbirtokosok nagy része által 47V2 u

t

^n lőn ugyanannyi pesti mérő buza a tanító részére kötelezve, mind a mellett ezen tartozás aránylagos részének megfizetésére nem szorítható, mert ő ezen szerződést alá nem irta s ahhoz beegyezését nem adta, az abban foglalt kötelezettség teljesitésére tehát nem is szorittathatik, annál kevésbbé, mivel nincs kimutatva, hogy Érden az evang. iskolai célokra a község közjövedelméből hasonló javadalmazások fordíttatnának; már pedig az 1868-i 38 t. c. értelmében hitfelekezeti is kólákra más vallásúak a viszonosság alkalmazása nélkül adózni nem tartoznak, ha csak ki nem mutattatik, hogy a már feriálló hitfelekezeti iskolák eddig is a községi vagyonból és jövedelemből a közséo- összes lakosai által tartattak fenn.4 ^E körülmény a felterjesztett iratokban kiderítve nem levén, mielőtt a panaszlott megyei végzés ezen pontja felett véglegesen intézkedhetném, az iratok visszazárása mellett felhívom a a megye közönségét, hogy a viszonosság tekin-