Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

Isten igéjét saját szülőföldén. Rajta nem teljesült be, a mi sokakon beszokott teljesülni, t. i. hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Szép csengő hangja, valódi szónoki előadása, tiszteletet gerjesztő papi alakja, nyájas, megnyerő modora, alapos képzettsége, széles olvasottsága, s a mi a legtöbb: páratlan jó szive állandóan megtarták számára nemcsak gyülekezete, hanem általán véve az egész környék szeretetét és becsületét. A szabadságharcot megelőző években ott találjuk őt a politikai küzdelmek terén mint a Kubinszky-párt tevékeny tagját; majd 1848-ban mint tábori lelkész buzdítja népét s vezeti Ozorára : egy percig sem feledkezvén meg hazafiúi kötelességéről. A szabadsagharc lezajlása után idejét, erejét ismét egyháza ügyeinek szentelé. Később egyházmegyei pénztárnoknak választatott meg, s mint ilyen 12 évig fáradozott az egyházmegye szolgálatában. Ezelőtt mintegy három évvel gyógyíthatatlan betegség támadta meg az akkor már 74 éves, de még mindig erőteljes aggastyánt. Hosszas kínjainak nov. 18-án vetett véget a halál. Szerető hitves, szerető gyermekek karjai között hunyta le szemeit az Urnák hü szolgája. Temetésén dacára a majdnem járhatlan j utaknak — a rokonok, barátok, ismerősök nagy számmal jelentek meg. A háznál Ritter István esperes ur imádkozott ; a temetőben Wágner János f.-nanai lelkész ur mondott gyászbeszédet; a templomban pedig Bauer Adolf hidegkúti lelkész ur szónokolt. Béke lengjen az elhunyt hamvai felett s a minden sérelmek orvosa adjon balzsamot az elhunyta felett kesergő szivek fajó sebeire. K—n. December 23-án temette el a vértesaljai ref. egyházmegye az Ur szolgáinak egyik kiérdemült nesztorát, Kemencki Gábor nyug. pákozdi ref. lelkész urat 82 éves korában. A temetés a vidék, a község, a székesfehérvári káptalan, és a lelkészi kar mély részvéte közt ment végbe s láttuk, hogy mint siratják meg az emberek azt, ki életében hű volt, ki atyja vala híveinek, kit csak szeretni s becsülni lehetett. A pákozdi gyülekezet csak önmagat tisztelte meg, midőn gyászt öltött azon férfiúért, kinek már atyja is lelkészük vala s kinek fia Kemenczky Károly ur ez idöszerint szintén pásztora ugyanott a nyájnak. Ritka esemény, hogy egy gyülekezetben csaknem egy század óta, nevezetesen az 1783-ik évtől fogva ugyan azon egy család ad Áronokat a népnek, ép azért méltó, hogy az elhunyt emléke e lapok hasábjain is megörökíttessék. A boldogult született Pákozdon 1790. Január 27-én, ugyanitt ref lelkészi hivatalt viselt néhai Kemenczki János ur és neje Szobonya Sára szülőitől. Iskolai tanulását kezdette Pákozdon, folytatta Gyönkön s végezte Debrecenben. Szalacson töltött három évi tanítói hivatala végeztével a külföldet látogatta meg, honnét vissza térvén már akko

r gyöngélkedni kezdett atyja mellé Pákozdra alkalmaztatott segédlelkésznek. Segédlelkészi hivatalában alig töltött két évet, midőn a vaáli reform, egyház megválasztotta rendes lelkésznek, hol is három évig munkálkodott az urnák szőllőjében.. Az 1830-ik évben atyja, szeme világát elvesztvén, lelkészi állásáról lemondott s ekkor a pákozdi reform, egyház hívei közakarattal a most elhunytat választották meg rendes lelkészüknek. 43 évig mindenkitől szerettetve, tiszteltetve munkálkodott mint ezen egyháznak lelkipásztora, fáradhatlan buzgósággal s tevékenységgel. A vértesaljai ref. egyházmegyének 22 éven keresztül volt tanácsbirája és pénztárnoka. Az 1834 ik évben nőül vette az akkori neszmélyi lelkész Karika János leányát Klárát, kivel békességben, szeretetben töltött 36 évet. 1870-ben a jó nőt, élte egyedüli boldogítóját elvesztvén, az I 873-ik évben lelkészi állásáról lemondott s hátralévő napjait szeretett gyermekei körében töltötte. A mult 1880 év tavaszán ereje gyöngülni kezdett, míg nem a gyógyithatlan nyavalya erőt vévén rajta, december 21-én az Úrban csendesen elnyugodott. Temetésén a gyászudvaron megható imát mondott Konc Imre főesperes ur ; a templomban találó és mesteri egyházibeszédet Báthory Dániel baracskai lelkész ur IV. Mózes 18 rész 7 v. alapján, utána orátiót alulírott, mig a temetőben Tatay Lajos seregély esi s. lelkész ur inon dott utolsó isten hozzádot. Legyen áldott az ur hű szolgájának emléke. Biczó Pál, pátkai ref. s. lelkész. ADAKOZASOKAz országos prot. árvaház részére : Schnell Károly vadkerti ev. leik. tagsági diját 3 frt. egyháza részéről 2 frt. 10 kr. Kazinczy Emil őrnagy 1 írt. Zelenka Pál, miskolci ev. leik. 30 frt. (mihez járultak : maga 6 frt. az egyház 6 frt. ev. nőegylet 6 frt., ev. coniirmansok 6 frt. Teöreök Vilma 6 frt.) Izényi egyház 3 frt. Alföldi Sándor kórósi ref. leik. karácsonyi ajándékul 6 frt. Sárkány Sámuel pilisi ev. leik. az egyház részéről 6 frt. Horváth Sándor paksi ev. leik. 10 frt. (mihez járultak: özv. Schönecker Mátyásné 1 frt. templomi gyűjtés 6 frt. 89 kr. Horváth Sándor 2 frt. 11 kr.) Békássy sellyei ref. leik. 1 frt. 50 kr. Kármán József uj-verbászi ref. leikrendkívüli tagsági díj 3 frt. Szomor Imre h. m. vásárhelyi ref. főgondnok egyháza részéről 7 frt. 90 kr. — Ritter Károly samarjai ev. leik. 3 frt. (2 frt. egyháza, 1 frt. maga részéről). — Könyves Tóth Kálmán lacházi ref. leik. perselypénz 4 frt. — Nagy Sándor ágyai ref. leik. perselypénz 2 frt. -— Nikelszky Mátyás Nyiregy. házáról 6 frt. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDr. IBa-llag^i 3iv4Iór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapest.