Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

Isten igéjét saját szülőföldén. Rajta nem teljesült be, a mi sokakon beszokott teljesülni, t. i. hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Szép csengő hangja, valódi szónoki előadása, tiszteletet gerjesztő papi alakja, nyájas, megnyerő modora, alapos képzettsége, széles olvasottsága, s a mi a legtöbb: páratlan jó szive állandóan megtarták számára nemcsak gyülekezete, hanem általán véve az egész környék szeretetét és be­csületét. A szabadságharcot megelőző években ott találjuk őt a politikai küzdelmek terén mint a Kubinszky-párt tevékeny tagját; majd 1848-ban mint tábori lelkész buzdítja népét s vezeti Ozorára : egy percig sem feled­kezvén meg hazafiúi kötelességéről. A szabadsagharc lezajlása után idejét, erejét is­mét egyháza ügyeinek szentelé. Később egyházmegyei pénztárnoknak választatott meg, s mint ilyen 12 évig fá­radozott az egyházmegye szolgálatában. Ezelőtt mintegy három évvel gyógyíthatatlan be­tegség támadta meg az akkor már 74 éves, de még mindig erőteljes aggastyánt. Hosszas kínjainak nov. 18-án vetett véget a halál. Szerető hitves, szerető gyer­mekek karjai között hunyta le szemeit az Urnák hü szolgája. Temetésén dacára a majdnem járhatlan j utaknak — a rokonok, barátok, ismerősök nagy számmal jelen­tek meg. A háznál Ritter István esperes ur imádkozott ; a temetőben Wágner János f.-nanai lelkész ur mondott gyászbeszédet; a templomban pedig Bauer Adolf hideg­kúti lelkész ur szónokolt. Béke lengjen az elhunyt hamvai felett s a minden sérelmek orvosa adjon balzsamot az elhunyta felett ke­sergő szivek fajó sebeire. K—n. December 23-án temette el a vértesaljai ref. egyház­megye az Ur szolgáinak egyik kiérdemült nesztorát, Ke­mencki Gábor nyug. pákozdi ref. lelkész urat 82 éves ko­rában. A temetés a vidék, a község, a székesfehérvári káp­talan, és a lelkészi kar mély részvéte közt ment végbe s láttuk, hogy mint siratják meg az emberek azt, ki éle­tében hű volt, ki atyja vala híveinek, kit csak szeretni s becsülni lehetett. A pákozdi gyülekezet csak önma­gat tisztelte meg, midőn gyászt öltött azon férfiúért, kinek már atyja is lelkészük vala s kinek fia Kemenczky Károly ur ez idöszerint szintén pásztora ugyanott a nyájnak. Ritka esemény, hogy egy gyülekezetben csaknem egy század óta, nevezetesen az 1783-ik évtől fogva ugyan azon egy család ad Áronokat a népnek, ép azért méltó, hogy az elhunyt emléke e lapok hasábjain is megörökíttessék. A boldogult született Pákozdon 1790. Január 27-én, ugyanitt ref lelkészi hivatalt viselt néhai Kemenczki János ur és neje Szobonya Sára szülőitől. Iskolai tanu­lását kezdette Pákozdon, folytatta Gyönkön s végezte Debrecenben. Szalacson töltött három évi tanítói hiva­tala végeztével a külföldet látogatta meg, honnét vissza térvén már akko r gyöngélkedni kezdett atyja mellé Pá­kozdra alkalmaztatott segédlelkésznek. Segédlelkészi hi­vatalában alig töltött két évet, midőn a vaáli reform, egyház megválasztotta rendes lelkésznek, hol is három évig munkálkodott az urnák szőllőjében.. Az 1830-ik évben atyja, szeme világát elvesztvén, lelkészi állásáról lemondott s ekkor a pákozdi reform, egyház hívei köz­akarattal a most elhunytat választották meg rendes lelkészüknek. 43 évig mindenkitől szerettetve, tisztel­tetve munkálkodott mint ezen egyháznak lelkipász­tora, fáradhatlan buzgósággal s tevékenységgel. A vér­tesaljai ref. egyházmegyének 22 éven keresztül volt ta­nácsbirája és pénztárnoka. Az 1834 ik évben nőül vette az akkori neszmélyi lelkész Karika János leányát Klárát, kivel békességben, szeretetben töltött 36 évet. 1870-ben a jó nőt, élte egyedüli boldogítóját elvesztvén, az I 873-ik évben lelkészi állásáról lemondott s hátralévő napjait szeretett gyermekei körében töltötte. A mult 1880 év tavaszán ereje gyöngülni kezdett, míg nem a gyógyit­hatlan nyavalya erőt vévén rajta, december 21-én az Úrban csendesen elnyugodott. Temetésén a gyászudvaron megható imát mondott Konc Imre főesperes ur ; a templomban találó és mesteri egyházibeszédet Báthory Dániel baracskai lelkész ur IV. Mózes 18 rész 7 v. alapján, utána orátiót alulírott, mig a temetőben Tatay Lajos seregély esi s. lelkész ur inon dott utolsó isten hozzádot. Legyen áldott az ur hű szolgájának emléke. Biczó Pál, pátkai ref. s. lelkész. ADAKOZASOK­Az országos prot. árvaház részére : Schnell Károly vadkerti ev. leik. tagsági diját 3 frt. egyháza részéről 2 frt. 10 kr. Kazinczy Emil őrnagy 1 írt. Ze­lenka Pál, miskolci ev. leik. 30 frt. (mihez járultak : maga 6 frt. az egyház 6 frt. ev. nőegylet 6 frt., ev. coniir­mansok 6 frt. Teöreök Vilma 6 frt.) Izényi egyház 3 frt. Alföldi Sándor kórósi ref. leik. karácsonyi ajándékul 6 frt. Sárkány Sámuel pilisi ev. leik. az egyház részéről 6 frt. Horváth Sándor paksi ev. leik. 10 frt. (mihez járultak: özv. Schönecker Mátyásné 1 frt. templomi gyűjtés 6 frt. 89 kr. Horváth Sándor 2 frt. 11 kr.) Békássy sellyei ref. leik. 1 frt. 50 kr. Kármán József uj-verbászi ref. leik­rendkívüli tagsági díj 3 frt. Szomor Imre h. m. vásár­helyi ref. főgondnok egyháza részéről 7 frt. 90 kr. — Ritter Károly samarjai ev. leik. 3 frt. (2 frt. egyháza, 1 frt. maga részéről). — Könyves Tóth Kálmán lacházi ref. leik. perselypénz 4 frt. — Nagy Sándor ágyai ref. leik. perselypénz 2 frt. -— Nikelszky Mátyás Nyiregy. házáról 6 frt. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDr. IBa-llag^i 3iv4Iór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents