Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

Kilépésének okat egy levélben tette közzé, mely­nek kivonatát minden gondolkozó ember érdekkel fogja olvasni. Először is kijelenti, hogy magát csak hosszas és érett megfontolás után határozta e lépésre, Midőn né­hány év előtt — mondja ő — a Belford kápolna meg­hívását elfogadtam, theologiai nézetem már akkor sem egyezett meg az egyház orthodox dogmájával s már ekkor éreztem, hogy eszméim kifejlődése aligha túl nem lépend az egyház által vont határokon; de elfogadtam azon kijelentett feltétel alatt, hogy szabadon kimond­hassam meggyőződésemet, ha tan compromittálva lenne helyzetem a nemzeti egyházban. Ez az idő elérkezett. Míg kétségem volt a csudás elbeszélések authenticitása felől, jogom volt az egyház­ban maradni. Négy évi tűnődés, elmélkedés után ki­mondom, hogy mit tartok a tekintélyről és a csudák­ról ; azaz tagadom a csudákat s a biblia és az egyház kizárólagos tekintélyét. E szerint nem tekinthetem ma­gam, lelkiismerésem szerint, az angol egyház szolgájá­nak. Ennek doktrínája az incarnatio csudáján nyugszik. Ezt én el nem fogadhatom, elvalok nem az egyház ál­tál vallott hit szellemétől, hanem alakjától. Azok a szel­lemi igazságok, melyeket eddig hirdettem, érintetlenül maradnak. Sőt most még vigasztalóbbak, élőbbek, vilá­gosabbak, mint valaha. Ma minden tévelytől mentnek látom azokat. Egykor e tévelyek képezték erejét, ma gyöngeségét. Örvendek, hogy valahára félre lökhetem az igazság ilyen támaszait s így azokat tisztábban hirdet­hetem. Igehirdetésem tehát csak annyiban módosul, a mennyiben tágasabb szabadságra helyezkedem. Ne gondolja senki, hogy azért hagyom el az egy­házat, hogy egyszerű theista legyek, hogy higyjek Is­tenben a nélkül, hogy magamat a valódi keresztyén­ségre is ne kötelezném. Hiszem, hogy ha Jézus szemé­lyét nem tekintem is csudának s istennek, azért ő ke­vésbé lesz Istennek speciális revelatiója; hiszem, hogy az a legjobb vallás, mely az ő életére és tanítására van alapítva ; hogy az ő életének szelleme, az emberek élete és üdve ; és hogy az emberiség feje és képviselője Jézus Krisztus, a mi urunk. A cultust továbbra is az eddigi mód szerint tar­tom meg, a niceai, Athanásius-féle hitvallások s az apos­toli symbolum olvasása kivételével. Bizony nehéz, szívvel valók meg attól az egyház­tói, melynek szolgálatában husz évnél tovább voltam, nehezen esik széllyeltépnem azokat a drága köteléke­ket, melyek gyermekkorom óta oly kedvesek valának. Azok elvesztését ls sajnálom, kiktől el kell válnom, kik­kel azutan, ugy minteddig, nem érintkezhetek. De eljött a pillanat, midőn Isten hozzadot kelle monda­nom, bárminő becses volt is a mult; s azon uj és ismeretlen élet felé irányozni szemeimet, melyre isten áldását kérem. De mégis nem tudok búsulni az elváláson, sőt boldogít az a tudat, hogy megszabadul­tam minden kétértelműségtől, hogy beszélhetek anélkül, hogy valamely rendszertől korlátozva volnék ; hogy va­lahára világos helyzetem van s elhagyhatom azt a gőz­kört, melyben nem tudtam lélegzetet venni, midőn az egyház hitének voltam kénytelen magam alá vetni még akkor is, amikor az ellenkezőről a legpositivabb bizony­ságban voltam.® Stopford Br. még ecldig nem lépett át az unitárius egyházba. Azért-e, hogy megtartsa teljes szabadságát ? Azért-e, mivel az unitárius név még nem igen népszerű ? A közel jövő e kérdésekre is hihetőleg felelni fog. A Renaissance után Hetess 1/ I iktor, lelkes l. I RODALOM. Új év óta mindkét Szemlénk kiadása körül val­toztatás történt. Az egyik, a Budapesti Szemle, melyet a magy. tud. akadémia megbízásából Gyulai Pál szer­keszt, két havi folyóiratból, havi szemlévé változott at s megjelenik évenként 12-szer, 120 ivnyi tartalommal, 12 frt. előfizetési ár mellett. Januári füzetének változatos tartalmából kiemeljük Szász Karoly mély érzelmű költe­ményét édes anyjáról. „Szép öreg asszony*, ki „egyszerre öreg lett még fiatalon 1 mikor szive szentjét sírba kisérte.® >; Bár halni ohajta : de élnie kelle, az ö neveért, kis gyermekiért.® E gyönyörű költemény méltó párja »a fogoly katona® című ó-székely ballada, mely bűbájos, ó-zamatú verselésével, kerekded megható meséjével, leg­sikerültebb népies költeményeink közé sorakozik. Hegedűs Sándor az amerikai verseny jelentőségéről, Péterffy Jenő b. Eötvös Józsefről mint regényíróról, Ballagi Géza a magyar adó rendszerről, Téglás Gábor Stanley afrikai utazásáról stb. értekezik ugyanezen füzetben. - A Ma­gyar Szemle tulajdonkép a Havi Szemle, csakhogy uj cég alatt. Szerkeszti Bodnár Zsigmond, kiadja Mehner Vilmos (kalap utca 6 sz.), egy füzet 60 kr.,' egész évre előfizetési ára 6 frt. I. füzete Molnár Aladár, Hegedűs István, Beksics Gusztáv, Petelei István, Medvecky Fri­gyes stb. tollából hoz érdekesnél érdekesebb közle­ményeket. E folyóirat behatóan targyalja a tudo­mány, irodalom és művészet kérdéseit, nagy súlyt fektet a szépirodalom művelésére, s közönségünket tájé­kozni kívánja a külföldön és hazankban fölmerült uj néze­tek és eszmékről, találmányok- és fölfedezésekről. Bod­nár űr elismerésre méltó odaadással faradozik folyóirata ilyetén programmjanak keresztül vitelén ; közönségün­kön van a sor, hogy partolasaval a szerkesztő nemes intentióit elomozditsa. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Rédiger Árpád unitárius espe­res és dicsőszentmártoni lelkész Kis-Kuküllőmegye bi­zottsági tagjava választatott. — A debreceni ref. egy-

Next

/
Thumbnails
Contents