Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

háztanács Gonyei Károly egyházi volt pénztárnoknak f. uj évnapjától kezdve, életfogytiglan évi 200 írt. kegydijat adományozott. — A szepes-remetei ev. gyülekezet Pollák urat valasztotta meg gondnokává. * Nagyszerű adomány. Sopronból lapunk szerkesz­tőjéhez következő levelet intézték. Mióta dunántuli ev. egyházkerületi gyámoldánk fenáll, nem ült oly örömna­pot, mint e hó 2 án. Ugyanis Tek. dr. Haubner Re­zső ur Sopronban atya néh. Ft. Haubner Máté superintendens ur emlékére, 10,000 frt. (tiz ezer) névl. értékű magyar földtehermentesitési kötvényekben oly összeget bocsátott örök alapul ez intézet rendelkezésére, melynél becsesb uj évi ajándékot egyházkerületünk alig kaphatott volna. Becsessé teszi e nagyszerű adományt a köztiszteletben alló név, melyhez íüződik. Egy prot. lelkész megtakarított fillérei azok. Ft. Haubner Máté superintendens ur végrendelet nélkül halt meg. Minek végrendelkeznie annak, kinek oly fia van, mint bold. superintendensünknek. O kifejezte élő szóval kívánságát, hogy szeretne a lelkészek s tanítók özvegyeinek s árvai­nak sorsán segíteni. S e kívánságát megvalósította fia, az »a mi doktorunk* (Sopronban s ennek környékén e jellemző név alatt ismeretes), ki nemcsak Aesculap nagy­hírű tanítványa, de a felebaráti szeretetnek is nagylelkű apostola. Becsessé teszi e nagyszerű adományt a cél, a nemes eszme, melynek szánva van. Bátran el merjük mondani, hogy az egyházi nyugdíjintézetek egyházi életünk jövőjének legfontosabb tényezői. Ha a prot. leik. tanár s tanító szűk jövedelmével alig bírja fentartani családját, miként biztosítsa annak jövőjét! Egyházkerületünk volt az első e hazában, mely rendszeres nyugdíjintézetet szervezett, még pedig már 1846-ban. Ez intézet sok száz özvegyet s árvát mentett meg a végnyomortól. Most éli a megpróbáltatás napjait. Bár az egyházkerület éven­kint 1500 írttal gyámolítja, mégis az évről-évre szaporodó nyugdijak, melyeknek összege jelenleg már 13—14000 frtra rúg évenkint, teljesen kimerítik a pénztárt. Es sajnos, a közbuzgóság ez intézetről majdnem teljesen megfeledkezett. Néhány kisebb hagyomány s adomány, tói eltekintve, gyámoldánk eddig nem igen részesült azon figyelemben, melyben részesülnek többi egyházi intézeteink. Ezért ültünk január 2-án örömünnepet Győ­rött. Az egyházkerület számvevője e nap reggelén vá­ratlanul jelent meg Ft. Karsay Sándor superintendens ur házánál s örömtől sugárzó arccal tette le a szeretve tisztelt főpásztor kezeibe az adakozó nevében az újévi adományt. Ünnepélyes pillanatok voltak azok. A főpász­tor, a gyámoldai pénztárnok, a számvevő a pillanat emelő hatasa alatt megemlékeztek arról, ki még halala után is egyházkerületünk legszentebb ügyének buzgó pártolója, arról, ki mint a legjobb atyának hálás fia, örök halara kötelezte le egyházunkat — aldva annak emlékét, aldva ennek nagylelkűségét. így lett „boldog uj év< ( -e ami aldva féltett gyamoldánknak. A debreceni főiskolai tanulók javára tett uj ösz­töndíj alapitvanyról ír a Debr. Prot. Lap. Miklovic Bá­lint, Segesvári József, Soltész László, Szabó János (es­peres), Szegedi Karoly, Szeremley József, Varga József, Végh Sándor és Veres Lajos lelkészek, egykor debreecni theologusok, 15 évvel ezelőtt Debrecenben barati talal­kozásra összejővén, ez alkalommal az őket szellemileg dajkált főiskola iránt való halajuknak kívántak kifejezést adni az által, hogy Miklovic Bálint és barátai alapitvá­nya címén alapítványt tettek a főiskolaban tanuló jó, szegény és szorgalmas tanulók ösztöndijazására. Ez azóta 1800 Írtra emelkedett, mely Összegből száz forintot a tanári nyugintézetnek bocsátottak rendelkezésére. A fennmaradó 1700 frtnyi alapítványi összeg fele része már ez évben ösztöndijakra fog gyümölcsözni, s jövő esztendőre az erre érdemeseknek ki is adatni ; a másik fele ellenben a tőkéhez csatoltatik mindaddig, míg az 2000 frtra növi ki magát. Az alapitó levél az egyház­kerületi gyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelmében lesz megörökítve. * A papok életbiztosítása. Gr. Lónyai Bélának ezen ügyre vonatkozó, lapunk mult évi 48. számában megjelent tervezetét Schnell Károly, vadkerti ág. h. lelkész úr, egy hozzánk intézett levelében melegen üd­vözli s azt indítványozza, hogy Budapesten egy előér­tekezletet kellene tartani, melyen a biztosító társulatok képviselőivel az egyes társulatok ajánlatai megbeszél­tetnének. * Gymnásiumi tanáraink fizetéséről érdekes ada­tokat közöl a Békésm. Közi. E szerint, a bányai ev. egy­házkerületben legnagyobb tanári fizetés Benka Gyuláé Szar­vason, 1525. frt. Azután jönnek a bpesti tanárok 1450 írt­tal. 1000 frton felüli fizetése van néhány szarvasi és békéscsabai tanárnak. Végre legcsekélyebb jövedelműek az aszódi tanárok, kiknek 600 frt, lakás és két öl fa a fizetése. * Cselka Nándor, ó-budai plébános ügye f. hó 5-én újra tárgyalás alá került a Budapest I—III. kerü­leti járásbíróság előtt. Az olvasóink előtt ismeretes ügy abban áll, hogy Cselka Nándor ó-budai plébános, illető­leg Kántor Lajos káplán egy vegyes hazasságból szár­mazott leánygyermeket megkeresztelt s az anyakönyvbe bejegyzett, dacára annak, hogy a leány anyja ref. Az esetet Mészáros Sámuel ó-budai ref. lelkész följelentvén az a mult hónapban tárgyalás alá került, de akkor a szülők, Aichinger Henrik és Szalay Lídia meg nem je­lenése miatt elhalasztatott. Az uj tárgyalás Lithvay járás­biró vezetése alatt szerdán megtartatván, a biró a kö­vetkező ítéletet hirdette ki: Cselka és Kántor az ellenök a vallás szabad gyakorlata ellen elkövetett vétség miatt emelt vád alól felmentetnek, a megtévesztés folytán hi­básan vezetett anyakönyv birólag kiigazittatni rendeltetik s erről a politikai hatóság értesíttetni határoztatik. In­dokok : A targyalás folyamán kiderült s részint a tanuk vallomása, részint önbeismerés által igazoltatott, hogy Aichinger Henrik, ki 1876-ban a ref. vallású Szalay Lídiá­val vegyes hazasságra lépett, ezen házasságból szármázó Maria nevű leányát az 1868 : 53. t. c. 12. ellenére r. kath. lelkész által kereszteltette meg, anélkül, hogy az anyakönyvben az anyának a ref. valláshoz való tar­tozandósagat kitüntette volna. Ezen cselekmény, ha az illető leli <esz által tudva, szándékosan követtetett volna el, az 1868: 40. t. c. 53. §-ában jelzett felvételt képezne s mint a kihágásokról szóló törvény 53.

Next

/
Thumbnails
Contents