Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-08 / 19. szám

alatt 150 forintot és a tandíjat, a más felekezetű tanköteles szülője csak a tandíjat, tehát 6 forintot. Amannak tehát gyermeke neveltetése és taníttatása 144 forinttal többe kerül, mint ennek. Melyik törvény felel meg jobban a méltányosság és igazságnak, az államé-e vagy az egyházé ? Az állami törvény intentiója az : Az iskolát fenntartó felekezet egyes tagja nagyobb terhet viselhet, és kell is viselnie, miután annak gyermeke a vallástani targyakból is nyer oktatást, e mellett a tanitó szolgálatát az isteni tiszteletnél is igénybe veszi. De nézzük csak, ezen tekintetben is az állam méltányosabb-e vagy Felső-Baranya ? A dunamelléki főt. egyházkerület által kiadott legújabb tantervben azt találjuk, hogy: Az osztatlan iskola heti óráinak összes száma 26, ebből a vallástani targyakra ki van jelölve 3, tehát — miután a kertészet és testgyakorlat nincs ezen óraszámba bevéve — azzal együtt felvéve 30 órát : látni fogjuk, hogy az iskolát fenntartó felekezet tankötelesei egy tized résznyivel részesülnek több oktatásban, mint a másik felekezetéi. Továbbá vegyük ehhez még, hogy a tanitó naponként fel órat tölt el az isteni tiszteleten való segédkezéssel, ugy találjuk, hogy a helv. hitv. elemi tanitók szolgálatat Baranyában egy ötödrészszel többször veszi igénybe sajat felekezete, mint a másik. Tehát a szolgálat közeli arányban áll az állam által felállított törvény intentiójaval. Nos melyik méltányosabb és igazságosabb, az allam-e vagy az egyház. Vagy a felső-bar. egyházmegye előtt talán egy magasabb cél: felekezeti érdek lebegett s azért méltánytalan a tanítókkal szemben, hogy ez által jobban bevonja a más lelekezetűek tanköteleseit iskoláiba? — Hat az a felső-baranyai tanítói kar csakugyan annyira I önérzetlen és becsvágy nélküli testület lenne, hogy ezen húsz krajcáros tandíjjal ma, midőn a tanítói kar felé fordult hivatalos és társadalmi közvélemény úgy anyagi mint morális érdekeire minden bizonnyal kedvező befolyással leend : pelengérre engedné magát allittalni. Én bizonyosan állithatom, hogy nem. Aminő vasmarokkal bele nyúltak a tanítói testület egyik legfontosabb jogaba, ép oly következetes szigorral be is rendelhetik azon tanköteleseket, de ahhoz, hogy ezen tankötelesek képzettségeért a tanítót felelőssé tegyék : még az autonomia legélesebb fegyvere ? a sic volo, sic jubeo i t gyenge leend. No mi lesz a következmény? Elemi iskolánkból kikerült más felekezetű tankötelesek oly primitív képzettséggel fognak kilépni az iskolából, hogy ujjai fognak rá mutatni a protestánsok elemi iskolaira, s mint a mult században és évtizedekben az értelem fejlesztés és fölvilágosodás zászlóvivői, ugy most hálramozditói gyanánt tekintetünk. Nos, így vélik Baranyában megnyerni a más felekezetű tanköteleseket ? Pedig a következmény az leszen. Hat már most azt szeretném tudni, minő indokok vezérelték a felső-baranyai egyházmegyét jelzett határozata hozatalánal ? Feleljen meg reá, a ki tud. Mielőtt azonban még letennők a tollat, szóljunk egy pár szót. Sok helyen és sokan megütköztek azon, hogy a tanítói testület a tandíj címen megjelölt fizetést kétszeresen szedte. Ezt az eljárást pedig tette egy részben azért, hogy az igazságot lehetőleg megközelítse. Mi volt ezen kettős tandíj ? Csepelben fizet tandíj címen minden tanköteles 50 krt. A mas felekezetű tanköteles annak kétszeresét — tehát egy forintot. Hát ahol meg 20 kr. tandíj van. Nos, aztán exen a tandíjon ütnek sok helyen olyan nagy zajt, pedig csak utána kellene egy kissé nézni annak a megöregedett conventió levelek tandíj című tételének. Hanem sokan szeretnek sokat beszélni, de annál kevesebbet gondolkozni és tárgyilagosan ítélni Nekünk a más felekezetű tankötelesek tandíj kérdésében egyik lényeges jogunk van megtámadva. Hogy Felső-Baranyában ezt nem sokba veszik, azt megmutatták a közgyűlési határozattal: de nekünk kötelességünk úgy anyagi, mint morális érdekünknél fogva küzdeni a személyünknél képviselt méltányosság, jog és igazságosság mellett mindazon fegyverekkel, melyek csak rendelkezésünkre állanak. És ezt tenni fogjuk mindaddig, míg az elfogultsággal szemben a »kölcsönös jogot és kötelességet* meg nem nyertük. Hogy ez te'jesedni fog — nem Baranyaban, hanem máshol — a felett nem kételkedünk. Király K. TÁRCA. I A szabadelvű theologiáról*) Kényes helyzet ez a mienk. Körön kivül megtagadják tudományunkat, körön belől megtagadjuk egymást. A theologia nem tudomány ! E merész állítást a tudósok (különösen az ujabb természetbölcsészek) ma már nem is tartják szükségesnek bebizonyítani. Egyszerűen napirendre tértek felette. Igazuk volna ? Nálunk ugy látszik némi részben igen, mert „jel" nem igen adatik nekik. Az egyház-szervezeti s igazitási kérdések a szorosan vett theologiai problémákat leszoritottak az elvi harcok teréről: a budapesti és debreceni hadviselő felek kezéből kicsavarta a mostoha idő a csak nem rég még fennen lobogtato t zászlót. Szélcsend alatt vagyunk ; pedig a fegyverletételnek nem jött el ideje s ha százszor visszaverte — mint mondja — diadalmasan a támadást Ballagi, — bizony százegyedikszer újra felveheti, Pál apostollal kialtva : ;»Nem hogy immár elértem volna a célt, hanem csak *) Ld. lapunk f. évi 7. és 8. számát. — Egyelőre Kreibig dolgozatának csak első részét kritizálom ; a többire — ha Isten segit — más alkalommal térek. M. E.