Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-08 / 19. szám

törekszem azután, a minek okáért megfogadtattam a Jézus Krisztustól.* Mert nincs oly tudomány, a mely a körébe vágó összes kérdéseket apodiktice megtudna lejteni. Az emberi tudás charaktere -- korlátoltság, — az ismeretek világa ellenben megmérhetetlen : rejtélyeit meg nem oldjuk teljesen soha. A német theologia vezér-férfiai lényegesen másként gondolkoznak, mint mi. Ok nem kicsinylik a küzdelmet s nem becsülik tul erejöket. Nalok a theologiai eszmék s ellenlabas irányok harca hevesen bár, de eredményesen most is tovább folyik. Én — virágról virágra röpkedő igénytelen méhecske — nem akarhatok uj harcot indítani, tanulni szeretnék s megvallom, nehezen esik lelkemnek, mikor latom, hogy ép a mester feledi szerepét. Kreibig superintendens általam legközelebb ismertetett tanulmánya üdvös eszme-cserére s nem egyszerű tudomasvételre lett volna érdemes. Az ifjabb erőknek sok szép anyagot nyújt feldolgozásra. Hanem hát szük a tér s ugy lehet, hogy merészsége büntetéséül e szerény kísérlet is papiros-kosár fenekére kerül. De azért csak megírom. Megígértem, noha nem is kérték. Mondott am : Kreibignek sokban van igaza, de nem mindenben. Midőn az állítást igazolni fo^om, ragaszko-O Ö ' ö dom az eredeti közlemény sorrendjéhez. , A szabadelvű theologia — mondja Kreibig— nem a modern hitetlenség, mert elvileg ragaszkodik a keresztyén vilagnézlethez, csakis a tudományos gondolkodás eredményeivel s a haladó korszellem igényeivel ellenté tes elemektől kivanja megtisztítani.* Theologusok és nem theologusok rendszerint összetévesztik a vallást, mint hitéletet, a vallástudomanynyal s kölcsönösen félre értve egymást meddő, sokszor gyűlöletes vitalódzásba bocsátkoznak. Pedig, a mi fő, abban legalabb titkon mindannyian megegyezünk: a vallást az ember szivének tartjuk. A szív érzi legközvetlenebbül, hogy egy érzékfeletti, láthatatlan valóság —- Isten — nélkül, az ,En* az egész örökkévalóságon át elszigetelten alló érthetetlen létező, s a mi a világon s a világ mögött van, végtelenig nyúló s önmagának ellentmondó mechanikus sorozat. A vallás ennélfogva a maga eredetiségében csupán a kegyes érzés — a szív dolga, s mint ilyen örök igaz, megdönthetetlen, hozza kritikai bonckés nem férkőzhet. Nem támaszkodik feltétlenül sem Buddhára, sem Zoroasterre, sem Mózesre, sem Krisztusra, mert e nagy szellemek maguk is legbensőbb kedélyvilaguk teljességéből merítettek s annak erejét közölték követőikkel tanban és életben. De egészen mas az ész theologia'ja: ez már nem vallas, hanem vallástan; nem kegyes érzés, hanem a kegyes érzést leíró ismeret s mint ilyen logicai, tapasztalati (történelmi), szóval tudományos szempont ala esik, legyen orthodox vagy liberális — az mindég)'. Ebben az igazságot keressük, ki egy, ki mas uton. Itt minden irány jogosult, mert egyik sincs az absolut bizonyosság birtokában. A keresztyén theologia harcmezején különösen két irány vonja magara a közfigyelmet: az orthodox és a liberális. Neve mindeniknek igen szép és egymást ki nem zaró. Az alap is, melyre építkeznek, egy : Krisz tus, mint a keresztyén elv megtestesítője, melyen kivül mas alapot senki nem vethet. Hol van hát eltérés ? Az építkezésben. Az orthodox csupa ódon kövekből akarja felépitni a hitigazságok rendszerének hatalmas épületét, a liberális ellenben az ódon köveket ujabbakkal cserélgeti. Megengedhető és jogos-e ez eljárás? Minden tudomány, igazságot keres, csakhogy a maga terén s az igaz mg in ulti ma analysi csak egy lehet. Igaz, volt idő, mikor az emberek másként gondolkodtak. A középkorban csak a theologia volt igazság, — az ellentétek találkoznak — most csak a természettudomány. A hasonlatok nem bizonyítanak, de magyaráznak. Az egyes színárnyalatok együttesen a fehér szint adjak, és sem nem ellenkeznek egymással, sem nem semmisitik meg egymást. Az egyes tudományok igazságai is csak töredékei a teljes igazságnak, melyből tehát mindeniknek jut valami, de egyik sem képes felölelni az egészet egymagán. Mese beszéd, hogy a mi a hittanban igaz, az nem okvetlenül igaz a philosophiában, vagy a mi a philosophiaban igaz, azt batran tekintheti a természettudomány képtelenségnek. Ez állítások maguk képtelenségek. A tény az, hogy midőn bizonyos tudományok tételei egymással ellenkeznek, akkor vagy csak egyiknek van igaza, vagy egyiknek sem. Ez elvi alláspontra helyezkedve mar most megfelelhetünk e kérdésre: megengedhető s jogos-e a szabadelvű theologia eljarasa akkor, midőn a hitigazsagok rendszerét a tudományos gondolkodás eredményeivel ellentétes elemektől meg-I akarja tisztítani? Meg; - de ám ő lássa, mit tartson el'entétes elemnek. S

A tudományos gondolkodás eredményei* kényes cím. Ki all nekünk jót arról, hogy a mit ma a különböző tudományoktól nagy bölcsen igazság gyanánt elfogadunk, az holnap nem fog tévedésnek bizonyulni. Különösen az ujabb természettudomány készpénz gyanánt árult igazsagai — Darwin evolutiója — a tapasztalati tények vajmi csekély szama altal van még beigazolva. Egy uj eset könnyen megdöntheti a mar bizonyosnak vélt elméletet. A delejes, villanyos, hő- és fény tüneményeket nem régiben még úgy fejtették meg, hogy egyszerűen felvették, miszerint létezik az egész atmospháraban villanyos, delejes, fény és hő anyag. Ez idáig meg volt ; de midőn a latkör tágult, rájöttek, hogy a lény altal producált tüneményeket lehetetlen a jelzett okból mind megmagyarazni s igy a régi elmélet helyett felállították egy ujabbat: a rezgési elméletet. Ki merné allitani, hogy ezzel a tovább haladás utja be van vágva ? Ha tehát — a fokozatos fejlődés egyetemes elvére hivatkozva — el ü kell fogadnunk az ujitás, javítás,