Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

azon egyház tiszteletére és áldasára, mely által annyi sok gonddal építtetett. A templomba belépvén, kellemesen lepett meg bennünket annak csinos alakja és berendezése. Oblong román stylben épült, összhangzasban az oltárral és az orgonával is. A négyhangú ének : „Achbleib mit deiner Gnade,* elzengése utan, Vanza lelkész az oltár előtt elénekelte az imát, Nikelszky elolvasta a 87-ik zsoltárt és Schönvizner elmondta beszentelési beszédét. Találó szavakban ecsetelte ez utóbbi a szószék, az orgona, a keresztelő medence és az oltár, valamint az egész templom nagy jelentőségét a prot. egyházban. Ezután orgonakiséret mellett az egész közönség elénekelte az „Alléin Gott in der Höh' sei Ehr* kezdetű éneket. Mire a már nevezett helybeli lelkész a szószékre lépett és Zsoltár 118, 24—29. verse felett elmondta a hatásos ünnepi beszédet. Mint Jézus tanítványai és hívei örültek mesterük feltámadásán és győzelmén, a háromnapi halál után : úgy örülünk mi is — mondá a szónok, — hogy harofn évi szomorúság és szellemi nélkülözések után uj templomunk van, a hol istent ismét imádhatjuk szellemben és lélekben, a hol vigasztalást és erőt nyerhetünk az élet szomorúságai között. „Ez a nap, melyet az úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk azon.* (Zsolt. 118, 24.) Beszédének második részében hálát mondott szónok mindazoknak, akik jótéteményökkel elősegítették a templom felépülését. Ezek közt emiitette: ő felségét, ki atyai szívvel pén/beli segélyt küldött ; a német Gusztáv-Adolf-egyletet, mely több ízben küldött könyöradományokat ; ifjabb báró Mednydnszky Lászlót, a hires Gradeci Horváth Stansith ivadékát, ki a párizsi kiállításon is feltűnést keltett oltárképet, az ifjú feltámadását festette ; Matyasoffszky szolgabírót. Zsedényi Ede volt tiszai felügyelő szintén adakozott a költséges mure ; a szomszéd községek pénzgyűjtést rendeztek és épitő anyagot küldtek; Podolin és Gnezda tisztán kath. városok sem tettek kivételt, adományaikkal ezek szintén segítették az épitkecő ev. egyházat ; a magyarországi segélyegylet sem vonta meg segitő kezét azon egyháztól. Hála, örök hala mindazoknak, kik a felebaráti szeretetet oly szép tettekkel teljesítették. „Hirdessétek az urat, mert igen jó, mert mindörökké megmarad az ő irgalmassága.* (Zsoltár 118, 29.) A beszéd harmadik részében szónok kérte a híveket, hogy lelki épülésökre hasznalják fel az uj istenházat, s hogy könyörögjenek istenhez, hogy inindenhatóságaval vegye oltalmába azon templomot, mely az ő dicsőségére épült fel. „Kérlek uram tarts meg most! Kérlek uram, adj jó előmenetelt!* (Zsoltár 118, 25.) A szónoklat befejezése utan következett még a szokásos ima és az áldás eléneklése, mire az ünnepi gyülekezet szétoszlott, a látottakról és hallottakról mély és elfelejthetlen benyomást vívén magával. Weber Samu. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Wittenberga. Mult évben külföldön tett utamban megállapodtam Wittenbergában, a protestánsok Mekkájaban is. Valóban, a mi a mohamedanusoknak Mekka és Medina, s a keresztyénségnek és a zsidóságnak Jeruzsálem, ez a protestánsoknak Wittenberga. Wittenbergában mindenki rendesen elsőben is elmegy az úgynevezett Schlossba vagyis az egykori vártemplomba, a melynek ajtajára, mint tudva van, Luther a 95 tételt felfüggeszté. Ezek a tételek ércbetükkel leirva, egy, ujabb időben készült vasajtón most is olvashatók. Megnézi továbbá az ember a piacon Luther és Melanchton ércszobrait, valamint a piachoz közellévő s több háztól körülzárt városi főtemplomot, a melyben Luther legtöbbnyire tartotta menydörgő szónoklatait. Melanchton, mint tudva van, nagyobb tudományossága dacára, soha se mert templomi szószékre szónoklat végett fellépni. Azon időben a városi nagytemplomnak főlelkésze a híres Bugenhagen, Luthernek legjobb barátja és egyik násznagya volt; ennek emeletes lakásában lakik jelenleg a derék wittenbergi superintendens Ritschel. Az utazó figyelmét azon kolostori kinézésű kettős nagy épület is okvetlenül magára vonja, a melyben a nagy Luther lakott és tanított, s a melyben legtöbb műveit készité. O az udvari kétemeletes tornyos épületben lakott. A torony alsóbb részén Luthernek a falba vésett arcképe látható ezen fölirással: „Hier lebte und wirkte Martin Luther.* Ezen épületben Luther négy szobát lakott. A szobák még többnyire a Luther idejebeli állapotban vannak, több olyan bútordarabbal, a melyeket ő maga használt, mint néhány szék, a többek közt azon széke, a melyben rendesen ült munkáinak írása közben ; dolgozó- s ebédlő asztala; kicsiny sörös kancsója ezüst tetővel — bölcs Frigyes ajandéka ; vízivó pohara, a melyet Nagy Péter cár, minthogy kérésére nem adtak neki oda emlékül, földre dobott s így az több darabra széttört. Azonban nem régen az üvegből letört darabokat a jelenlegi superintendens Ritschel a pohárhoz visszaragasztatta. Egy szobaban lathatók Luther nejének, Bora Katharinanak szép hímzései. Az aula — egy nagy terem — szintén csaknem azon állapotban van, a minőben volt, midőn abban Luther előadásait tartotta. Ezen termet jelenleg a szász valasztó fejedelmek életnagyságú képeik díszesftik. Megvan még továbbá a régi Luther-féle kathedra, s felette Luthernek leghűbb arcképe, melyet az ő legjobb baratja Kranach wittenbergi polgármester festett. Ezen arcképtől jobbra és balra Luthernek és Melanchtonnak életnagyságú arcképeik függnek. Az épü'et földszinti részében van az úgynevezett reíectorium, a melyben Luther baráttársaival ebédelt stb. A régi wittenbergi egyetem tanárai leginkább az utcai épületben laktak és