Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

a legtöbb helytt javult, vagy legalább nem lett roszszabb, kivételt csak Héviz-Györk képez. Egyházi és iskolai épületek nagyon rosz karban vannak Dabason, Gyónban, Sz.-Szent-Miklóson, de különösen Bugyin, hol az iskola-épület egészen haszonvehetetlen. A presbyterium az egyházi pénztárból kér segélyt és kölcsönt, mert uj adót kivetni nem akar. Biztosíték gyanánt magtárát és künnlevő hátrálékait ajánlja föl. Ez ügyben hosszabb vita fejlett ki, mert az egyház, szegénységére hivatkozva, nem igen akarja a szükséges kölcsönöket előteremteni, s inkább hajlandó községi iskolát állítani. Az egyházmegye, miután a presbyteriumot a tapasztalt hanyagsagért megrójja, utasítja az egyház ügyeinek oly módon való rendbe hozatalára, mint azt egy, ez ügyben már kiküldött bizottság java- j solta volt. A hivatalnokok pontosan fizettetnek némely köz- ! ség kivételével; a hátralékok behajtása körűi kiváló érde- ! meket szereztek maguknak Fóldváry alispán és Matytyólc Bence szolgabíró urak; az egyházmegye jegyzőkönyvileg fejezi ki köszönetét buzgó támogatásukért. Egyházmegyei hátralék sem a múltról, sem a jelenről nincsen, az országos tanitói nyugdíj-intézeti is csak Kosdon. Mindezek örvendetesen szolgáltak tudomásul. A templomba járók száma, az ünnepek megszentelése kielégítő, s a valláserkölcsi élet altalában véve kielégítőnek mondható. Az adományozások közül a következő nagyobbakat emeljük ki: Palotán Molnár István és neje iooo frt.; az alsódabasi egyháztanács a lelkészi javadalmazást 120 frttal fölemelte; Bugyin egyesek az építkezésekre 180 frtot gyűjtöttek; néhai baracskai Roboz Károly 60,000 frtot hagyományozott a pesti főiskolára; a hazai első takarékpénztár, mint mindig, 300 frtot. Személyi változások a következők: Ocsán a 80 éves lelkész Szabó Lajos lemondott, helyébe Szabó Géza választatott meg egyhangúlag. Csilléry Imre váchartyáni lelkész 70 éves korában meghalt ; az egyh. megye jegyzőkönyvileg ád kifejezést részvétének. Ezután következett a tanügyi bizottság jelentése, melynek több pontjánál élénk vita fejlődött ki. Röviden a következők említhetők belőle : Az iskolalátogatás a mult télen a több helyen uralgott járványok miatt meglehetősen csökkent, s a mulasztók száma emelkedett; az általános tankötelezett. , ség még több helyen nincs keresztül víve. Ezen s többi elő nem sorolt bajok főforrását a tanügyi bizottság a helyi felügyelet laza voltában véli föltalálni, s azért megújította e tárgyban már több ízben tett indítványát, hozzácsatolva most még azt is, hogy az ismétlő iskola tanulóival évente zártkörű vizsga tartassék. Ez indítványok elfogadtatnak. A tanítók igyekezetéről, buzgalmáról csak dicséretest tud mondani a bizottság ; számos tanítót név szerint említ föl. A számvevőszék előadója jelenti, hogy a számadások mindenünnen beküldettek, Hévíz-Györk, Monor és Gödöllőről azonban már későn arra, hogy átvizsgálhatok legyenek, a többinek a tölmentvény megadatik, háromnak csak föltételesen; 25 egyház számadása mind külalakra, mind tartalomra nézve mintaszerűnek találtatott. Kérvények és indítványok is, többnyire magántermészetűek, tárgyaltattak. Leverő hatású volt azonban, midőn Váry Sándor ur, eh. megyénknek annyi ideig buzgó jegyzője, bokros elfoglaltságai miatt kérte e hivataltól való fölmentetését. Az egyházmegye sajnálattal veszi tudomásul a leköszönést s jegyzőkönyvileg fejezi ki háláját. Uj választás rendeltetik el, s kivitelével az esp. bizatik meg. Az államsegélyből a kiosztó bizottság ajánl Uj-Pestnek 400 frt. kölcsönt és 100 frt. segélyt; segélyre ajánltatnak még Bogdán és Mogyoród község, Sedivy János. Törő Lajos indítványa, hogy az e. megye vigye ki a kerületen, miszerint az államsegélyből az egyes egyházmegyék adójuk szerint kapjanak arányos összeget, nem fogadtatott el. Kihirdettetett a bizottsági választások eredménye is végül, és pedig a kijelölő bizottság tagjai lettek: Szánthó János, Szilágyi Benő, V. Fáy Béla, Jordán István ; egyh. ker. képviselők ugyanazok; bizottsági póttagok Halasz Orbán és Mattyók Bence. li. J. Templomszentelési ünnepély. 1877. jul. 2-dikán a bussóci ev. egyházat nagy csapás érte. Ezen a napon ugyanis tikkasztó melegben és szélvihartól kergetve a tűzlángok, egynehány házon kivül, az egész községet majdnem földig elhamvasztották. Az iskola és a templom is, mely csak 1818-ban épült, a felbőszült lángok martalékává lettek. Az így sújtott egyház legfőbb kötelességének ismerte uj templomot építtetni, melyhez az alapkövet fájdalom- és reménykönyek között, 1878. máj. 2-án tette le. De a reményt szomorú csalódások váltották fel. Építkezés közben a már félig felépült templomtorony összedőlt, miután a boltozatok és oldalfalak gyengéknek bizonyultak be, és az úgyis elszegényedett községnek félig újra kellett templomát építtetnie. De a kitartó és hitbuzgó község elvégre minden akadályt legyőzött, úgy hogy f. évi april 18-kán, húsvét 2-ik napján felszentelhette uj és szép templomát. A kellemes tavaszi nap kék egével és aranyos meleg napsugaraival kedvezett a várva várt ünnepélynek. A nép a közelfekvő községekből oly tömegesen gyűlt össze, hogy alig egy harmada fért be a tágas templomba. A helybeli tűzoltóság tartotta fenn a rendet. A harangok háromszori megkondulása után a helybeli lelkész és tátraaljai főesperes Szalagyi Mihály több más lelkész kíséretében a templom egyik ajtajához lépvén, az építőmestertől átvette a kulcsot, azon óhajtását fejezvén ki, hogy az uj templom évszázadokon át tartson