Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kifiizsy-utca 29. si. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozbordással s 'vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szá.mú péld.áixxyolsi!k:a.l mindég szolg-áil!hLa.tTJLxx!k:_ 'Azon t. előfizetőink, kiknek elöfizetésök lejárt annak megújítására felkéretnek. Ecclesia militans. Ha valamely egyházat: ugy bizonyára a magyarhoni protestáns egyházat kiváltképen lehet harcoló egyháznak nevezni, a szónak nemcsak dogmatikai, hanem tulajdonképeni értelmében. Egyháztörténetünk majdnem unalmasnak, egyhangunak mondható. Folytonos üldöztetés, folytonos önvédelmi harc: ebből áll egyháztörténetünk. A róm. kath. egyház dúsgazdag, hatalmas, s mint egyedül üdvözitő szintén följogosítottnak hiszi magát a többi felekezeteket — nevezetesen a protestáns egyházat — a hol csak lehetséges — elnyomni, annyival inkább, mert hatalmas segédeszközök állnak rendelkezésére. Az országos kormány és törvényhozás elvben elismerte ugyan a felekezetek egyenjogúságát; de azon körülmény, hogy a fejedelemnek törvény szerint okvetlenül róm katholikusnak kell lennie s így a legfőbb ur meg van fosztva a legutolsó alattvalója számára biztosított áttérési szabadságtól; hogy a király koronáztatása nem állami, polgári, hanem kath. felekezetiünnepélyes cselekvény;*) hogy az esztergomi •) Hogy a fejedelemnek törvény szerint róm. katholikusnak kell e/ még legkevésbé sérti a felekezetek kö/.ti egyenjogúságot. A fejedeleni vallása a legszabadal<b országban is alkotmányilag meg van határozva. Az államfő rendszerint a polgárok többségének a vallását tartozik követni, ami politikai szempontból teljesen indokolt. Az pedig, amit jeles munkatársunk szintén a felekezetek közötti egyenjogúság hiányának indokolásául hoz fel, hogy t. i. a magyar király koronáztatása nem állami, hanem kath. felekezeti ünnepélyes cselekvény, — egyátalában neiu áll. Olyannyira közjogi aktus az, hogy annak végrehajtásától van függővé téve a legfontosabb fejedelmi praerogativák gyakorlása. Midőn •ionban ezeket itt megjegyezzük, természetesen eszünk ágában sincs derék munkatársunkkal izemben azt vitatni, hogy Magyarország a felekezetek közti egyenjogúság országa. . Szerk. érsek nem a magyarhoni katholikusok főpapjának, hanem ^Magyarország prímásának* neveztetik; továbbá hogy a kath. felekezet főpapjai hivataluk nál fogva a törvényhozó testület tagjai, melyből a többi felekezetek főpapjai kizárva vannak; hogy az állami tanintézetek tulajdonképen róm. kath. felekezeti intézetek, s több, ehhez hasonló körülmények eléggé bizonyítják, hogy Magyarországban a róm. kath. vallás államvallás, a protestáns egyház pedig tényleg ma is csak a türelmi pátens alapján áll. A modern államnak nincs felekezeti jellege. Ezt érzik mi nálunk is, s ez indította országos törvényhozásunkat arra, hogy a szabadság és egyenlőség évében, 1848-ban, a felekezetek egyenjogúságát elvben kimondta s 1868-ban ezen elv keresztülvitelét kilátásba helyezte. Hanem bizony ennél tovább még mindig nem jutottunk. Az országos nagy kérdések közül már sok megoldatott, mióta alkotmányunkat visszanyertük; de ez a főfő, nagy kérdés még mindig csak kérdés, a felelet, a megoldás még mindig késik. Meg fog-e oldatni a legközelebbi jövőben, vagy még évtizedekig vagy isten tudja meddig kell még várnunk ? — ezt ma még megmondani nem lehet. De hogy valami nagy reményünk nem lehet, mert a kath. klérusnak még mindig nagy befolyása van: azt eléggé bizonyítja legközelebb a büntető törvény 53. §-ának alkalmazása. Mi örömmel üdvözöltük az ott kifejezett intézkedést, mert azt hittük, hogy annak értelme nem is lehet más, mint az ismeretes reversálisok teljes megsemmisítése, s célja a felekezeti súrlódások megszüntetése; mi azt hittük, hogy híveink nyájának pásztorai most már nyu-33