Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-24 / 17. szám

eodtan lehetnek, mert a szomszéd felekezet léleko 7 halászati joga teljesen megsemmisült. Csalódtunk. A királyi tábla azt mondja, hogy a kath. pap bátran megkeresztelheti a protestáns gyermeket. Már pedig, ha megkereszteli, gondoskodni log arról is, hogy nevelhesse, lesz módja rá, nem kell félteni s gondoskodni fog róla, hogy a vegyes házasságban élő szülők reversális által kötelezzék magukat arra, hogy gyermekeiket kath. templomban fogják kereszteltetni. Egyelőre ez is elég lesz, a többi aztán magától jön. Bizony ha egyszer a kath. pap ráveti a keresztet a protestáns újszülöttre: keresztet vethetünk rá mi is, nem lesz abból többé a mi felekezetünk tagja. A törvény szavai szerint az lesz, de tényleg nem lesz. Ezt csak az nem látja be, a ki nem akarja. Tisztelet a birói Ítéletnek; de én ugy látom, hogy ez a törvénymagyarázat a protestáns felekezetnek ujabb elnyomatását, mondjuk ki egyenesen : üldözését jelzi. Ebből azonban nem az következik, hogy mi most már ebbe szépen belenyugodjunk, vagy az, hogy ha most már kath. kollégáink szabadon halászhatnak nálunk, halásszunk mi is az ő területükön. Emeljük fel szavunkat, kezdjük el újra a küzdelmet, hiszen hozzá vagyunk szokva, ez a mi osztályrészünk; egyházunk kiválóképen ecclesia militans, mi született harcosok vagyunk. Üdvözöljük azért egyetemes evang. felügyelőnk indítványát, t. i. hogy felekezetünk vezérférfiai bizottsággá alakulva a református testvérfelekezettel egyetértve lépjenek fel erélyesen, s követeljék hangosan jogainkat, követeljék, hogy végre necsak igérve, hanem egyöntetű, rendszeres, világos törvény által biztosítva is legyen a felekezetek egyenjogúsága, hogy felekezetünk zaklattatása szűnjék meg végre végképen*); az egyházmegyék és egyházkerületek foglalkozzanak kellő eréllyel és buzgósággal ezen ügygyei; beszéljünk hangosan, mert néma gyereknek anyja se érti szavát; három millió léleknek jogos követelését a modern állam nem tagadhatja meg. Eleget foglalkozott már a törvényhozás adócsinálással, a katonaság szervezésével, s több efféle népboldogító dolgokkal; foglalkozzék már egyszer a lakosság vallási ügyeivel is, hogy szűnjenek meg a felekezeti surlódá*) Ez az indítvány, mint olvasóink tudni fogják, immár végre is hajtatott. Szerk. sok s diadalra jusson az egyenlőség és testvériség eszméje, s necsak fenyegettessenek, hanem szigorúan meg is büntettessenek azok, kik e szent ö ö ' eszmének oly konok ellenségei. Azonban nemcsak külső, hanem belső ellenségeink is vannak, melyek ellen mint a harcoló egyház harcosainak szakadatlanul küzdenünk kell, melyek egyházunknak nem külső fennállását, hanem lényegét, belső életét, felvirágzását, fejlődését ve szélyeztetik. A materialisniust és a szegénységet tekintem én ilyen veszedelmes ellenségeknek. Nem tartozom ugyan azok közé, kik szent hevükben az egész világot egy nagy bünfészeknek tekintik s kétségbeesnek a jövő felett. Ámde azt hiszem, az általánosan elismert tény, hogy korunk nemzedéke általánvéve elhidegült az abstract eszmék, a bölcsészet, a vallás és egyházi élet iránt s inkább csak a gyakorlati anyagi élet ügyeivel foglalkozik. Volt idő, midőn nemcsak lelkészek és tanárok, hanem világi férfiak, sőt fejedelmek is közvetlenül foglalkoztak a vallás ügyeivel. Nemcsak hogy könyvtáruk legnagyobb részét vallási könyvek képezték, hanem magok is működtek az egyházi és vallási irodalom terén. Most ellenben még azok közül is sokan kizárólag az anyag szolgálatában állnak, kiknek kötelességük volna meleg o ; O o érdeklődést, buzgóságot tanúsítani a vallás és egyház ügyei iránt. A régi korból fennmaradt prédikációk 15--20 lapra terjednek, mai napság egy 5—6 lapra terjedő beszéd is hosszúnak, unalmasnak tetszik. Sok helyütt a templomok üresek, az u. n. intelligens osztály tagjai, világi uraink csak elvétve látogatják azt, a köznép maga munkára használja a nyugalom és istenitisztelet napját is, a hivatalok, pénzintézetek javában működnek vasárnaponkint. Igy áll a dolog a gyakorlati életben. S nyilatkozik ez az anyagelvüség a tudományban is, az irodalom terén. A mint régente mindenki theologus volt: ugy most mindenki természettudós akar lenni ; de csak azért, mert nézetük szerint a természettudomány és a materialistikus bölcsészet hivatva van kiküszöbölni a hitet, vallást, szóval mindent, a mi az anyagi, gyakorlati élet körén kivül esik. Ez az elvben és gyakorlatban hovatovább erősebben nyilatkozó anyagelvüség, s ennek természetes következménye: a vallás és egyház ügyei iránt nyilvánuló indifferentismus, a buzgóság hiánya, ez a mi ellenségünk, ez ellen