Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-17 / 16. szám

tudja vezetni. Adjon az Isten minden egyházmegyének ilyen buzgó vezért, mint a milyennel mi szerencsések vagyunk — főesperesünk személyében — dicsekedhetni! Urházy Lajos. Skót ünnepély a hold-utcában. A legközelebbi szerdán (ápr. 13.) este családias, kedves és felemelő ünnepély folyt le a pesti skót-német református gyülekezet hold-utcai (17. sz.) iskolájának nagytermében, mely ez alkalommal szépen fel volt diszitve, falain virágokból s hímzésekből készült bibliai s üdvözlő feliratokkal, s a nagyterem, temérdek asztalával és kényelmes székeivel egy angol elfogadó teremmé átalakítva. Az itteni skót missió elöljárói (élükön a pesti skót lelkész Rev. Andrew Moodyval) rendezték az ünnepélyt az anyaországból jövő három kedves vendég : Mr. Brown Vouylas, Rev. Róbert Smith és Rev. Norman Walker tiszteletére, kik hazulról egy nagy utat tevén Francia- s Törökországon keresztül, Pestet is, mint a skót missió egyik jelentékeny telepét meglátogattak. Az első vagyonos úri ember, buzgó egyháztag, Edinburgh egyik tekintélyes egyházának presbytere s a skót missió buzgó partfogója ; a két utóbbi skót lelkész, kik közül az elsőbb a skót missió megalakulásakor több évig faradozott Pesten, mint annak első munkása, s az itteni egyházi férfiak közt nem egy jó barátja van. Az ünnepély egészen angol vagy mondjuk, skót modorú volt. Kezdődött egy egyházi énekkel, melyet az egész társaság együtt énekelt s azután thea és hideg étkek következtek, melyeket a gyülekezeti tagok fiatal leányai hordtak szét. Az ünnepély többi részét karéneklés és beszédek töltötték be. Az első üdvözlő beszédet Török Pál superintendens tartá, melegen köszöntve a vendégeket, s szólva a krisztusi szeretetről, mely a legkülönbözőbb országok népeit egygyé, egy egyházzá teszi. Utána Kánig, a gyülekezet német lelkésze szólt, s nekik Mr. Brown Vouglas felelt (ki nejével és szép eladó leányával együtt volt ott), megköszönve a meleg és szerető fogadtatá t, melyben részesültek Egymást felvaltva szólottak még Iiau ur, az iskola tanitója, ki egész üdvözlő beszédét versben mondta el (mely angol verset fordításban a vendégeknek azonnal fel is olvastatott) Rev. Moody a pesti skót lelkész (sok humorral), Rev. Smith, Rev. Walker, Györy Vilmos, a pesti ag. egyház lelkésze, Láng Adolf tápió-szentmártoni ev. lelkész és esperes és Biberauer ur, az egyház egyik hivatalnoka. Az angol nyelven tartott beszédek már külön karakterüknél fogva is nagyon érdekesek voltak; a minők a skótok beszédei szoktak lenni : egyszerűek, természetesek, szónoki pathostól mentek, adomákkal fűszerezve, humorosan elmondva. A beszédek közben férfiakból és nőkből álló vegyes kar egyes dallamokat énekelt s egy alkalommal frissítőket hordtak szét s végül Török Pál bezáró áldásával s a vendégektől való szíves elbúcsuzással véget ért az estély, melyen a missió hivatalnokain s néhány pesti protestáns lelkészen és tanáron kívül leginkább a gyülekezet német és itt lakó angol tagjai vettek részt, a nők feles számmal. Es mégis, volt valami a társaság szellemében, hangjaban, a mi kiválóan édes, jóleső és szokatlan volt itt Magyarországon. Egy darab skót keresztyén telep a mi pogány földünkön, a melynek minden tagját egymás iránti tiszta szeretet és boldogság hatotta át, a mely ott ült minden szemben és minden arcon. S valóban, ha komolyan vesszük, valami sajátságos, erős és szomorú ellentét van ez idegen emberek komoly, keresztyén munkája s a mi választási korteskedéseink, pénzhajhászatunk s adó és szegénység elleni panaszkodasaink (mert ezek főfoglalkozásaink) nyomorúsága közt. Mert hiszen, mi ő nekik Budapest és Prága és Bukarest és sok szétszórt része a világnak, hogy ott iskolákat, templomokat építsenek; lelkészeket, tanítókat tartsanak; bibliákat, hasznos könyveket terjeszszenek majdnem ingyen ; felvegyék a szegényt és pártfogolatlant; vigasztaljanak, gyámolitsanak, segítsenek, évenként száz ezreket küldve otthoni keresményükből a föld minden pontjára ; sőt ezen telepeit a skót keresztyénségnek időszakonként meglátogassák mint hajdan az apostol gyülekezeteit — s azok jóllétén úgy örüljenek, mintha saját családjuké volna az. S tegyék mindezt krisztusi szeretetből az ember — a felebarát iránt! Valóban, ha az ember egy-egy olyan estélyen, mint a tegnapi, közöttük van, s annak egész jelentését végig gondolja : hajlandó elhinni — akármilyen tébolyodott ábrándozónak tartsák is érte itthon, — hogy a Krisztus által ígért és emlegetett „Isten országa* valóban létezik, kevesek szivében, e földön ; de létezik ; és ez jogot ád arra a reményre, hogy valamikor általánossá fog válni. Ez lőn az én legfőbb épülésein az estélyből. b. f. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Japán vallási állapota. Egy idő óta rendkívül érdekes vallási jelenségek nyilvánulnak Japánban. Tudjuk, hogy ez az ország menynyire felette áll Chinának, habár sokan a szomszédság alapján összehasonlítgatják is a két országot egymással. Mig China mozdulatlan az ő büszkeségében s a barbarok hagyományos megvetésében, s makacsul ragaszkodván a régihez, haladni nem akar, addig Japán érdekke' kiséri s felölelni igyekszik a nyugoti műveltség eszméit és felfedezéseit. E hajlandóság miatt a missionariusok sokkal könnyebben boldogulhatnak Japánban, mint másutt. Annyi áll, hogy a protestántismust nem nézik Japánban rosz szemmel s kevés idő alatt több kicsiny gyülekezet alakult ott. A többek között Kobéban van egy 350 tagból álló gyülekezet, mely templomépitésre már ötezer francot adakozott össze, a mi nagyon tekintélyes összeg