Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-17 / 16. szám

nemzetnek, az államnak, a sok katonai, árvaügyi, szegénységi, statistikai s több efféle okmányok és adatok kiszolgáltatásával évenként, mint az az állampolgár, a ki hat ökörrel csinálja az utat egy két nap egy évben. A főt. e. kerület fog felkéretni, hogy e tárgyban orvoslásért az országgyűléshez irjon fel. Számos egyház anyagi ügyeinek rendezésére küldöttség menesztetett, a mint ez nálunk már szokás. Beadják majd a jelentést. Ennek alapján végzés hozatik. A helyi e. tanács a határozat foganatositásara utasítva lesz; de nem tesz semmit. Majd 3—4 év múlva az ügyek megint a zöld asztalra kerülnek. Jó lenne az eféléknek valahára már elejét venni Voltak még törvényszéki ügyek is ; de jobb azokat elhallgatni. Görörnbei Péter A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk f hó 5-én K.-Nyéken tartotta közgyűlését, melyen dacara a járhatlan utaknak s kellemetlen időjárásnak, csaknem minden egyház képviselve volt, mi eléggé mutatja, hogy a vértesaljai gyülekezetek az egyházi ügyek iránt meleg érdeklődéssel és ker. buzgósággal viseltetnek. Különösen fokozta az érdeklődést az, hogy újonnan választott főgondnokunk, Kenessey Kálmán miniszteri tanácsos ur, ezen a gyűlésen foglalta el az elnöki széket. A gyűlést, Koncz Imre főesperes ur, segélyt esdő imája után megnyitván, legelsőbben is a főgondnok meghívására egy küldöttséget nevez ki. A küldöttség, Kenessey Kálmán úrral visszatérvén, főesperes úr igen csinos kis beszéddel üdvözli, mely beszédet, legalább a főbb vonásokban, a mint emlékemben maradt, szabad legyen ezennel bemutatnom: „Méltóságos Főgondnok ur s nt. egyh. m. közgyűlés! Ha egy hadsereg győzelemre akar jutni, nem elég annak nagy száma, nem elég hősies bátorsága, hanem kell, hogy legyen egy bölcs vezére, ki azt diadalról diadalra vezesse. Ha egy nemzet nagygyá akar lenni, nem elég annak messze kiterjedő birodalma, nem elég népeinek milliói, hanem kell, hogy legyenek nagy emberei, kik a tudomány, művészet, ipar s kereskedelem terén, mindent megtegyenek, a mi a nemzetet nagygyá s virágzóvá teendi. I la egy vallásos társulat az erkölcsj magaslatra akar felemelkedni, nem elég, hogy az a társulat sok tagokat számláljon a maga kebelében, hanem kell, hogy legyenek valasztott férfiai, kik erre a magaslatra felemeljék; legyenek férfiai, kik az erkölcsi tökéletesedést szemeik előtt tartják; legyenek férfiai, kik betölteni igyekeznek Idvezitőnk eme parancsát : „Legyetek tökéletesek, mint maga az Isten.* A történelem igazolja szavaim igazságát. Trójának volt egy Hektorja, ki a veszélyből megszabaditotta. Amerikának volt egy Washingtonja, ki a szabadság zászlóját magasan lobogtatta. A reformatiónak volt Zwinglije, Kalvinja, Lutherje, kik győzelemre emelték azt az eszmét, melyért előttök már oly sokan elvérzettek. A vértesaljai egyh. megyének is, egy vezérférfira van most szüksége. Egy vezérférfira, ki ez egyh. megyének virágzását, bölcs kormányzatával elősegítse. Hála az isteni gondviselésnek, mi ezt a vezérférfiut Méltóságod személyében megtaláltuk s most, midőn Méltóságodat, mint elnöktársamat úgy a magam, mint az egész egyházmegye nevében szerencsés vagyok üdvözölni : felkérem, hogy a főgondnoki széket, a szokásos eskü letétele után, méltóztassék elfoglalni/ A főgondnok az eskü letétele után, röviden, szívélyesen köszönve meg a bizalmat, mely e hivatalra megválasztá, a közgyűlés éljenzése mellett az elnöki széket elfoglalja. Ugyanezen alkalommal foglalták el tanácsbirói székeiket Hollósy Karoly és Kemencky Karoly urak. A főesperesi jelentésből örömmel értesültünk, hogy úgy egyesek, mint egész gyülekezetek, igen sok szép jelét adtak a lefolyt évben áldozatkészségöknek. Az egyesek között ott tündöklik József főherceg, ki felekezetünk iránt, már több izben kimutatta nemesszívűségét. A gyülekezetek közül nem hallgathatom el Bicskét, mely 15,000 forint értékben iskolát emelt, stb. De midőn egyfelől öröm fogta el szíveinket, az ur oltárára hozott ezen áldozatok hallatára, másfelől viszont örömeink közé a fájdalom érzete vegyült, midőn főesperes ur tudatá, hogy az etyeki gyülekezet a végmegsemmisülés szélére jutott. Etyek, ezelőtt nehany századdal egyike volt — ezen a vidéken — a legtekintélyesebb s virágzóbb gyülekezeteknek, azonban a németség által annyira kiszoríttatott, hogy ma az egész gyülekezet csak 105 lelket számlál és miután ezen csekély lélekszám mellett, a legnagyobb erőfeszítéssel sem képesek iskolájukat a törvény kívánalmának megfelelőleg berendezni, a magas kormány kimondta rá az ítéletet, hogy iskolája tőle elvétetik és ez által Etyeken az a kevés magyar is lassanként elnémetesedik. Egyházmegyénk belátva azt, hogy ez iskolát nekünk, nemzetiségi szempontból minden áron fen kell tartani, elhatározta, hogy Etyek részére a kebelbeli gyülekezetekben gyűjtés eszközöltessék és egyúttal Etyek ügyét az egyh. kerület figyelmébe fogja ajánlani, azon édes reményben, hogy az egyh. kerület bizonyosan fog kijelölni utat és módot, mely által ezen, nemcsak felekezeti szempontból, hanem nemzetiségi tekintetből is annyira szükséges iskola megtartassék. Volt egy törvényszéki ügy is, de a melyet — mivel ez évben az egyh. kerületi gyűlésre nem fog kerülni — fel sem említek. A lelkész-özvegy-árva-pénztár áll 10,300 frt alaptőkéből; ez évben egy-egy özvegy 48 forint segélyben részesíttetett. Közgyűlésünk egy nap alatt véget ért, mi egyfelől híven mutatja, hogy egyh. megyénkben nincs baj ; mind a gyülekezetek, mind a hivatalnokok között, békés egyetértés uralkodnak ; másfelől pedig arról tesz bizonyságot, hogy a közgyűlést főesperesünk, páratlan ügyességgel