Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-03 / 14. szám
emberére is talalt. Ennek kell tulajdonítani, hogy H., a városi lelkész, egyházkerületi egyházi főjegyzővé, 1846-ban pedig a legdíszesebb allasra, a superintendensi hivatalra választatott. Kitűnő férfiak voltak ellenjelöltjei, nagyérdemű esperesek, kik nagyszámú gyülekezeteik szavazataira méltán tarthattak szamot. Ue — büszkén hivatkozunk e tényre — a helyi érdek, bár egyházszervezetünk történeti fejlődése alapián bizonyos jogalapra támaszkodhatott, a közérdek rovására nem nyert érvényt. II. a férfikor legerőteljesebb éveiben vette át az egyházkerület kormányát. Az első évek a lazas munkásság évei voltak. Az egyházlátogatásnak voltak szentelve. Ez azon tér, melyen a protest. főpásztor a legproductivabb munkásságot fejtheti ki. Tapasztalati tény, hogy a hely szincn megforduló superintendens egy intő szavaval többet épit, mint szaz körlevelével. Hiában, a személyes érintkezés csodákat mivel oly nép körében, melynek kegyelete nem elvont eszmékhez, hanem élő alakokhoz, oly egyénekhez fűződik, kikben az egyház iránti szeretetét oszszpontosíthatja. H. egyházlátogatásai erről fényes bizonyságot tesznek. Azon intézkedések, melyeket az egyes gyülekezetekben tett, majdnem kivétel nélkül most is érvényben vannak. Számos, századok gyakorlata altal törvényesített, de a jó Ízléssel, evang. egyszerűséggel, az egyház vallás-erkölcsi céljával ellenkező szokás, számtalan viszszaélés lón ez uton megszüntetve; az egyházi szervezet a kor követelményeinek, az egyház és iskola érdekeinek megfelelő atalakulást nyert. A 40-es évek az ébredés évei voltak. Mindenütt tavaszi élet, tavaszi munkásság jeleivel találkozunk ; mintha pótolni akarta volna a lelkesültség azt a veszteséget, melyet századok mulasztásai okoztak. Vető idő volt az hazai egyhazunk terén is. Mennyi üdvös terv, mennyi életrevaló eszme nyert kifejezést, meleg pártolást! Ott a zayugróci értekezlet, ott a felelős magyar kormánynyal folytatott életbevágó kérdések vitatása, ott az unió kérdésé — ott a gyámintézet, a domestika, az egyházi nyugdíjintézetek fontos eszméje! A főpásztor szava volt leghathatósb tényezője azon mozgalomnak, mely az egyházi téren folytonos feszültségben tartotta az erőket, s mely a belügyek javítását tűzve ki célul, szép jövőt helyezett kilátásba. Az „Egyházi s Iskolai Lap4 hasábjai szóló bizonyságot tesznek erről. Sajnos, hogy az alapvető munka félbenszakadt, félbenszakadt akkor, midőn az életrevaló erők tömörülni, mozogni kezdtek a nagy cél elérése végett. A munkásság korát felváltá a hanyatlás kora az egyházban is, ennek bűne, sőt hibája nélkül. A mi 11. áldott főpásztori működését már néhány rövid év múlva megakasztotta, annak, ugy látszik, már sejtelmével birt, mielőtt a superintendensi eskü elhangzott , ajkairól. Azon gyönyörű, magvas programmbeszéd, melyben felavattatasa napjan, 1846. oktob. 6-án, a Pápán egybegyűlt enyhazkerületi hivek előtt a főpásztori hivatal elvallalásara késznek nyilatkozik, prófétai jelentőséget nyert, mennyiben a jövő ott hangoztatott eszméit igazolta. »Mikor a superintendensi hivatalra kijeleltettem — igy kezdi e remek beszédet — kocka vettetett ki életem hatralevő napjainak sorsa felett.4 E szó valósult, valósult — fajdalom — a legrosszabb értelemben. A forradalom utáni idő H. vértanúi szenvedéseinek gyászos kora, de egyúttal dicsőségének fénykora is, mely egyéniségének egyháztörténeti jelentőséget biztosit 1848-tól fogva H. egy nagy, dicső eszmének képviselője, egyike azon tiszteletre méltó történelmi alakoknak, kikben egy nemzedék gondolkodása, érzülete, óhaja s szenvedése, egy dicső históriai tény van személyesítve. Az egyház története ekkor H. élettörténetével öszszeolvad. Az ő szereplése az uralkodó eszmék, a kort mo/gató erőknek személyesített kifejezése — e mozgalmas nagy idő órájának, nem ugyan rugója, hanem annak egyik csalhatlan mutatója. Ue szóljanak szaraz reflexióim helyett a rohamosan fejlődő események! Az 1848-ki szabadságharc igénybe vette e haza öszszes fiainak tevékenységét. Az egyház vezérférfiai is állást foglaltak. Erkölcsi eszközökkel támogathattak, s kevés kivétellel támogatták is azt a dicső eszmét, melyhez minden hazafias érzületű polgárnak reményei fűződtek. H. keble sugallatát követve, hazája iránti lángoló szeretetének adott kifejezést, midőn a magyar k. ministerium felhívása folytán kerülete híveihez főpásztori levelet intézett, melyben különösen a lelkészek s tanítók figyelmébe s buzgalmaba ajánlá a nemzetnek sz. ügyét. E körlevél képezte azon vád alapját, melyet a forradalom leverése után a cs. k. hadi törvényszék H. ellen emelt. Mint mindenütt, ugy a kegyeletet s kíméletet nem- ismerő hadi törvényszék előtt is, nyíltan tett vallást meggyőződéséről. E nyíltság, e tiszteletre méltó igazságszeretet folytán 6 évi várfogságra ítéltetett. Szomorú napok voltak ezek — de akkor igazolta valódi nagyságát. Távol elárvult családjától, melyen benső szeretettel csüngött, melynek sorsa folytonosan aggasztá — távol gyülekezetétől, kerületétől, melyekért fáradni volt életének öröme — tétlenségben tölteni éveket oly férfinak, kinek életeleme a munka — oly csapas volt, mely — méltán attól lehetett tartani — meg fogja törni e vasakaratú, hajthatatlan jellemű férfinak erejét is. S még sem törte meg. Fürtjeit megőszitette ugyan a harc, melyet ez erős szív vivott; de ő kiküzdötte önmagával s azért sorsa felett kivívta a diadalt. Két hónapot Pozsonyban a laktanyában töltött, hol széplelkü s páratlan hűségű leánya, az atyja szellemét s anyja kedélyét öröklött Matild, megosztotta vele fogságát — 11 /2 évig pedig Tirolban a kufsteini várban szenvedett. Iliaban volt a kerületnek ismételt folyamodasa, hiaban egyes jó embereinek, a többek közt Bauhofer György budai lelkésznek, s ennek közvetítése folytán Mária Dorottya főhercegasszonynak, 11. érdekében tett minden lépése — ez utóbbinak közbenjárása következtében enyhült ugyan sorsa, de a kimondott ítélet végrehajtását ő sem gátolhatta. Végül a fejede 28*
