Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-03 / 14. szám

52334 52712 52890 53252 53331 53344 53508 53713 53758 53820 53933 54324 54454 54949 55°i9 55080 55203 55455 55659 55940 56034 56070 56333 56340 56580 56716 56813 57142 57170 57178 57191 57215 57545 57594 5*332 58650 58704 58958 59212 sz. liúsbale Ádám, a sorsjátékrendező bizottság elnöke. — Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy értesülésünk szerint a főnyeremény az egyháznak jutott, melyen ennélfogva, jelen sorshúzás nagyot lendít * Gyászhirek. Ragályi Ferdinánd, a gömöri ref. egyházmegye segédgondnoka, a tiszáninneni e. kerületi tanügyi bizottság világi elnöke f. hó 28-án 67 éves korában elhunyt. Ragályi, iskoláit Sárospatakon bevégezvén, az 1836-diki országgyűlésen az egyik gömöri követ mellett jurátusoskpdott s az akkori országgyűlési ifjúság mozgalmaiban tevékeny részt vett. Az 1848-diki országgyűlésre Gömörmegye követül küldötte. A szabadságharc kezdetétől mindvégig, mint kormánybiztos működött Magyarország felső vidékein. 1861-ben ismét képviselőnek választották, s a felirati párthoz csatlakozott. Az 1865-iki országgyűlésre a rozsnyói választókerület küldte fel. Deák Ferencnek ismeretes húsvéti cikke után kilépett a parlamentből. Hazament gömörmegyei Ragályra, hol gazdalkodással, főleg pedig gyiimölcsnemesitéssel és virágtermeléssel foglalkozott. 1875-ben Makó városának lüggetlenségi pártja küldte fel az országgyűlésre. A kiegyezési viták alatt a képviselőház unalmas tanácskozásait a sokoldalú képzettségű s nagymiveltségű férfiú gyakran élénkítette, meg jóízű egészséges humoru beszédeivel. A második kiegyezés megszavazása ismét elvette kedvét a politikai pályától, s az 1878-iki képviselőválasztásoknál már nem vállalt mandatumot. A függetlenségi pártnak ez évi országos értekezletére eljött s annak egyik elnöke volt. Akkor még maga sem gondolt arra, hogy már nem fogják életben találni a legközelebbi képviselőválasztások, melyeknél a függetlenségi párt erdekében nagy tevékenységet készült kifejteni. Evek hosszú során át viselte a gömöri ref. egyházmegye világi ülnökségét, majd segédgondnokságát, mely hivatalában oly lelkiismeretes buzgósággal járt el, hogy megválasztatása óta soha egyetlen gyűlésről sem maradt el. Temetése márc. 31-ikén ment végbe Ragályon.— Goldperger Péter Pál, 27 év óta aradmegyei szemlaki ev. lelkész, — a békési esperességből vett értesülésünk szerint — márc. 22-én Szemlakon elhunyt, s ugyanott 24-én el is temettetett. — Cseley János nyug. osztálytanácsos, a felsőzempléni ref. egyházmegye volt főgondnoka elhunyt Cselejben. Cseley János Zemplén megyénél kezdte pályáját. Alapos készültség és szónoki tehetsége által rövid idő alatt annyira kitűnt, hogy 1848-ban, 30 éves korában alispánná választatott. A szabadságharc elnyomása után visszavonult a nyilvános politikai élettől s tevékenységét a ref. egyházi ügyeknek és a gazdaságnak szentelte. Ama téren, mint a f.-zempléni ref. egyházmegyének előbb világi ülnöke, utóbb segéd-gondnoka, lelkes szószólója volt a protestáns autonómiának; emitt pedig a gazdasági egyesületben, majd a s.-a.-újhelyi lóversenyek létesítése körül fáradozott. Titokban pedig Zemplénmegye mostani alispánjával Matolayval azon kevesek közt volt, a kiknek hazafiságában Kossuth annyira megbízott, hogy neki a tervezett invázió ügyében jelentékeny szerepet szánt. 1867-ben az uj korszak beálltával, a belügyminisztériumba hivatott meg osztálytanácsosnak, hol több kiváló bizalmat föltételező megbízatásban (honvéd segélyezési ügy vezetése, esztergommegyei kir. biztosság stb.) részesült. Hivatalos állásától gyötrő betegsége folytán 1873-ban visszavonult, s élete hátralevő napjait kedves családjának s a gazdalkodásnak szentelte. A közszeretetben s arany tiszta jelleméért közbecsülésben állott derék férfin temetésén Zemplén megye egész intelligenciája megjelent. A ravatalnál Laky András esperes tartott emelkedett szellemű beszédet, a melyben meleg szavakkal ecsetelte az elhunytnak életpályáját. A beszéd után pedig a koporsót előbb a megyei tisztikar, élén az alispánnal, majd a többi barátok és ismerősök vitték ki a sírkertbe. Béke poraikra ! NECROLOGOK (Folytatás.) H. áldásdús működése Győr határin túl is nemcsak köztudomásnak, hanem közelismerésnek is volt tárgya. Nekünk protestánsoknak szemünkre lobbantják az összhangzatos, egységes működésnek, az egy üvétartozás élénk tudatának hiányát. A hány a gyülekezet — azt mondják — annyi az egymás mellett létező, egymásról tudomást sem vevő independens község. Ha ez igaz volt valaha, igaz volt az különösen e század első felében, igaz a mi dunántúli egyházkerületünknek azon öt szabad kir. városi gyülekezetét illetőleg, melyek a mult századok gyakorlatához szívósan ragaszkodva, teljesen el voltak szigetelve a testvérgyülekezetektől, elannyira, hogy az évenkint rendesen egyszer tartatni szokott kerületi gyűlés képezte az egyedüli vékony szálat, mely e városi gyülekezetek képviselőit az egyházmegyék küldötteivel némi érintkezésbe hozta. Mi tagadás benne — bizony hidegrideg volt e viszony, bizonyos feszültség nehezítette az egymáshoz való közeledést, ellentétes érdekeket teremtve ott, hol az érdekközösség kétség tárgya csak az eltogultság előtt lehetett. E feszültség — s ezt nem lehet eléggé sajnálni — nagyban csökkentette azt a befolyást, melyet a városi községek értelmisége a falusi egyházakra gyakorolni hivatva van Ily viszonyok közt hazai protestantismusunk életrevalóságáról, gyakorlati érzékéről tesz bizonyságot azon körülmény, hogy az egyházkerület közvéleménye, fontosabb hivatalok betöltésénél, mindig elfogulatlanul nyilatkozott; ama természetellenes valaszfal nem képezte körültekintésének határát s azért mindig