Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-20 / 12. szám

péld. egyenesen ott van ezen népdalunkban : ,Szépen legel a Marosi gulyája®, már most hát azokat is mondjuk magyarokul. (?!) Mindenesetre óhajtanám, ha kedves atyámfia azt az 1873-iki choralét velem megismertetné, hogy állításomat vagy módosítsam, vagy még jobban megerősítsem. Kálmán Farkas. A nők és a társadalom.*) I. Amit elértünk, az tanít meg arra, Hogy sejtsük azt, mit el nem érhetünk. Hegedűs István. A nők mai helyzete a csalad és társadalom körében, gyöngy-állapot a régihez képest. A rájok vonatkozó törvények szelídebbek, s a törvények hiányait jó részben kipótolja a szokás. Elmúlt az az idő, melyben az atyák leányaikat kitagadták, a fivérek nővéreiket minden vagyonból kiforgatták. Oda van a lovagok ama fennen magasztalt kora is, midőn egy zsinat komoly tanácskozás alá vette azt a kérdést: vájjon van-e a nőnek lelke ? Napjainkban már az alsóbb néposztályok is aligalig gyakorolják nőkkel szemben az ököljogot, ugy hogy maholnap mindenütt megvalósul s átmegy az életbe az ! arab költő ama fenséges mondása, hogy a nőt megütni virággal sem szabad. Hogy a leánynak, némi kárpótlásul gyengeségeiért és a közhivatalokból való kizáratásáért legalabb is egyenlő részt kell örökölnie a fiúval : ez a törvény a mai időben oly mélyen van a szülők szivébe vésve, mintha főcikkelye . lett volna minden törvénykönyvnek. Pedig a történelem azt tanúsítja, hogy hajdan majdnem minden törvényhozó elvetette ezt az elvet. Athénről s Rómáról nem is szólva, csak a hozzánk közelebb eső hííbérkorban nézve szét, azt látjuk, hogy a hűbér-rendszer szerint egyedül a legidősebb fiu képviseli a család gazdagságát, hatalmat, mely hogy minél nagyobb legyen, ezer és ezer ürügyet gondoltak ki a leányok kitagadásara. Egyetlen csekély hiba elég volt arra, hogy ez embertelen elvet a legszigorúbban alkalmazzák. Igy történt, hogy a hűbér-rendszer a családi dicsvágy érdekében egy eddig ismeretlen személyiséget, a legidősebb fiú borzasztó, mindent megsemmisítő személyiségét emelvén érvényre : a rendszer nagyravágyó céljainak legelőbb is a nőket és leányokat áldozta fel. I la a leány férjhez ment, törvény szerint többé nem tarthatott jogot semmiféle atyai örökséghez, még azon esetben sem, ha hozományát pusztán csak a rajta levő testi ruhája képezte. Sőt hogy az átalános örökös, a legidősebb fiú, a családi vagyon élvezetében követelésekkel ne háboríttassák : a leányokat férjhezmenetelükkor lemondatták barmi néven nevezendő örökösödési igényük- • *) A nők erkölcsi története. Irta Legouvé Ernest, a francia akadémia tagja. Fordította Felcki Jó/.sef. Hp , Franklin-társulat. 342 lap, ára l frt 50 kr. rol. Tulajdon atyja és testvérei kényszerítették a menyasszonyt házassága előestéjén, hogy esküdjék meg lelki üdvösségére, jövendő boldogságára, hogy az atyai örökségből soha egy batkát sem fog követelni! Szerencsére, e páratlan szokásnak hatalmas ellenséggel gyűlt meg a baja ; hatalmasabbal, mint a világ minden törvénykönyve együttvéve. Ez az ellenség maga a leány volt! Gyöngeségében fegyvertelenül kiszolgáltatva az erősebbek önkényének, egyedüli védelme az önmegaaásban állott. De megható lényének akkora természeti ereje volt, hogy ez idő multával egymaga megdöntötte a törvényben gyökerező igaztalan szokást. Valóban, a nők összes erkölcsi történetében nincs meghatóbb kép, mint a melyet e gyenge, gyöngéd teremtés tár elébünk, ki elhagyatva az emberi törvénytől, sőt azáltal az emberi lét legalsó fokara erőszakosan letaszítva : lépésről lépésre emelkedett, fájdalmak és nélkülözés arán gyarapította erényeinek tárházát, bűbájos szendeségével megsemmisített minden ellenséges hatalmat, míg elvalahára elfoglalhatta megillető helyét a modern családi életben. Bűvös hatalmával kényszerité az atyát, hogy atya, a testvért hogy testvér legyen, a törvényt hogy a védtelen partfogójává csapjon föl, s megadja jogait, melyektől mind eddig el volt tiltva ! Az örökösödés terén kivívott ama nagy győzelem, hogy a fiú s leány közötti egyenlőtlenség az örökösödés dolgában immár végkép megszűnt : biztos záloga a tovább haladásnak. Ez az első capitalis siker a férfi és nő egymáshoz való viszonyában. Mutatja, hogy ha valaki alolról bizalommal vértezve elindul, biztosan feljut a magasba. Elébünk állítja a tökéletesedés minden változatát s reményt nyújt arra, hogy a római család kényuri elve, a barbár család hősi, a hűbéri család önző, a nemes család gőgös elvei után, a családi élet fejlődésében elvalahára a gyöngédség elve lessz a főtényező. Éva teremtetése és a bibliai szép szavak gyönyörű képét adják a féifi és a nő egységének, mint a kik egy egésznek két külön részét képezik. De mivel a 110 a férfi oldalbordájából a férfi számára teremtetett, alsóbbrendű lénynek tekintették századokon át, s mint alsóbbrendű, alá is volt rendelve a férfiúi mindenhatóságnak mindenha. Hic Rhodus hic salta ! Az a kérdés, törvényes-e, szükséges-e ez az alárendeltség ? Legouvé e kérdés tárgyalásánál az alárendeltség szükségességét hirdetőket, „a nők ellenségeinek" bélyegzi. E kitétel nagyon zord és a mellett nem is igaz. Nem ellenségei a nőknek azok, kik alárendeltségét bizonyítják, hanem csak a hagyomány emberei, letéteményesei a tarsadalom öröklött eszméinek, hirdetői a történelem tanúbizonyságának. Ok ezáltal azon egyetlenegy jogos alapra állanak, melyre támaszkodva továbbra is törvényesen megfoszthatjuk a nőket társadalmi jogaik és befolyásuktól. Ez az aláp : a nők gyökeres, kétségbevonhatatlan alárendeltsége. A szükségszerű alárendeltség elvét vallók igy okoskodnak : a nő engedelmeskedik, mert engedelmeskedni