Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

állíttatni rendelt polgári iskolákkal sehogy sem megbarátkozni. Még a legnépesebb városokban is — legalább az általa ismert vidékeken majd nem erőszakkal kell kényszeríteni a törvényparancsolta polgári iskolák felállítását és ha felállíttatnak is, alig akadt azokba tanuló, ugy hogy az ily intézetekre fordított nagy költség mi gyümölcsöt sem eredményez. Ezek folytán felveti a kérdést, nem volna-e célszerű az ezen tanodákról szóló javaslatot egészen mellőzni ? Antal Gábor szólalt fel ezen indítvány ellen, fejtegetvén a polgári iskoláknak népünk művelődésére gyakorlott üdvös befolyását. Id. gr. Ráday Gedeon : A polgári iskolák ez ideig azért nem virágozhattak fel nálunk, mert nagyobb hitközségeink polgári iskolák helyett inkább algymnáziumokat állítottak fel, s ezekbe küldöttek az oly ifjakat, kiknek a népiskolainál magasabb nevelést szándékoztak adni. Ha most azonban a középtanodák uj szervezése folytán az ily kisebb középtanodák megszűnnek, akkor ez eddigelé ezekre fordított költségen polgári iskolákat fognak felállítani. Balogh Ferenc : Az ujabb időkben, úgymond, az állammal és a más felekezetekkel való verseny folytán az oktatásügy terén oly terhek sulyosodtak egyházunkra, hogy ezeket is alig birjuk: azért ne fecséreljük mi erőnket oly intézetekre, melyek közvetlenül nem mozdítják elő felekezetünk érdekeit, hanem igyekezzünk anyagi erőnket a prot. népiskolák, középtanodák, lelkész-és tanitóképezdéknek minél virágzóbbakká tételére fordítani. polgári iskolákat pedig állítson fel, ha a törvény tovább is ugy kivánandja, a polgári hatóság. Ugyanily értelemben nyilatkoztak : Révész B., Dohos János, Fejes István, Tisza László s így a nagy többség nyilatkozatához képest a polgári fiúiskolákra vonatkozó javaslatok mellőztettek. A fentebb említett rész másik fele, mely a fensőbb leányiskolákról* szól, az egyetemes tanügyi bizottság szövegezése szerint vétetett tárgyalás alá. Ezen szövegezés 89—92. §§-ai elfogadtattak azon kis módosítással, hogy a felsőbb leányiskolákban tanárokul oly egyének is működhetnek, a kik polgári vagy középtanodai tanárságra nincsenek képesítve. A 93. §. akként módosíttatott, hogy a francia s német nyelv s irodalom s a zene a rendes tantárgyak közül a rendkívüli tantárgyak közé tétetett át. A 95-ik §-nál megjegyeztetett, hogy felvétethetnek oly növendékek, kik a 4 elemi osztályt elvégezték, habár nem volnának is még 10 évesek. Ezzel ezen rész is bevégeztetett s miután a népiskolákról és középtanodákról szóló fejezetek már a mult őszi konventen letárgyaltattak, a „főiskolákról* szóló rész következett. A főiskolákról szóló résznél többen úgy óhajtották az illető 178 §-t módosítatni, hogy a [theologiai és jogi tanfolyam mellett oly helyeken is megkívántassák, ha nem is bölcsészeti tanszak, de legalább egy két bölcsészeti tanszék felállítása, hol helyben állami egyetem van; hogy így ifjaink, a bölcsészeti tárgyakat is protestáns tanaroktól hallgathassák. De Hegedűs L. s többen melegen védelmére keltek az állami egyetemeknek s ifjainkra nézve csak üdvös hatással leendőnek tüntették fel, ha azok külömböző irányú s felekezetű tanároktól is hallgatnak előadásokat, — az eredeti szöveg azon módosítással, hogy tanszak helyett tanszékek tétettek meghagyatott. A 188-ik § a tanügyi bizottság javaslata szerint fogadtatott el, s ehhez képest elvettetett azon javaslat, hogy főiskola csak azon esetben állitható fel valamely helyen, ha az illető testület az általa fentartatni szándékolt alsóbb fokú iskoláinak kellő ellátásán kivül arra anyagilag képesítve van ; a javaslat következő pontja pedig, mely arról szól, hogy az országos egyháztanács, mely esetekben tagadhatná meg beleegyezését egyik, vagy másik főiskola felállításától, —- egészen kihagyatott ; az ezután következő pontnál pedig kimondatott, hogy több egyházkerület együtt és közösen tarthat fenn nemcsak főiskolát, hanem tarthatnak fenn egyes tanszékeket is; sőt egyes tanszékek fentartása iránt kötelezettséget valamely polgári község is vállalhat. A 193-ik §-nál élénk, hosszabb vita fejlődött ki azon kérdés felett, hogy a főiskolai tanárok „élethossziglan* választassanak-e, vagy csak szerződés-szerüleg hoszszabb vagy rövidebb időre. Az előbbit inditványzók előtt különösen két körülmény lebegett, t. i. hogy az élethosszig való választás mellett az illető intézet egyik vagy másik netalán megunt, hivatala betöltésére képtelenné vált tanárától, ennek haláláig nem szabadulhat meg, s így ez által az intézetnek tetemes szellemi kár okoztatik; s továbbá, hogy ha az intézet egy vagy más ok miatt megszűnnék, az élethosszig választatott tanárokat azért holtukig fizetni kénytelenittetnék ; a mi meg az intézetet fenntartó testületnek okozna jelentékeny anyagi kárt. Mások azonban felmutatták, hogy az illető tanintézeteknek csak előnyükre válik, ha azokban egész életükre biztosított, és így magokat egészen tudományos hivatásuknak szentelhető egyének működ -nek, hogy jelesebb férfiakat a szokásos csekély tanári fizetésre bizonytalan tartamú időre nehezebben lehetne találni; s hogy ha a lelkészek, a fensőbb törvényszéki birák, egyetemi tanárok s több mások élethossziglan választatnak meg, illő, hogy a főiskolai tanárok is ekkép. A határozat ez utóbbi értelemben mondatott ki. Az 194. §. a főiskolai rendes és egyéb tanárok fizetésének megállapításáról szól, 1500 frt fizetést s 300 frt lakbért, vagy alkalmas lakást javasolván minimumként megállapitatni. A többség azonban a javaslatnak mindazon pontjainál, melyek a külömbféle tanintézetek tanárai fizetésének megállapítását tartalmazzák, ovakodott egy bizonyos összeget megállapítani, hanem egyebütt itt is csak annyi mondatott ki, hogy a főiskolát fenntartó testület állapítja meg a körülmények szerint a tanári fizetéseket, úgy azonban, hogy az e tekintetben teendő intézkedése az egyetemes convent elé tudomásul 23