Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

J, Fejes J. konventi tagokból álló bizottságnak. A 8-ik § szerint : ,minden anya- és leányegyházközség köteles iskolája fentartására alapot alkotni, s azt évről-évre lehetőleg szaporítani. Ezen vagyon elidegenithetlen, saját egyházi vagyona marad.1

Ezen pontot többen megtámadták azon okból, mert az iskolai alapítványok adó- és illetékmentesek, míg az egyházi vagyonból az állam bizonyos jövedelmet kíván magának ; ezért többen óhajtották, hogy az iskolai vagyon ne egyházi vagyonnak mondassék és tekintessék, hanem ettől határozottan külön választva, iskolai vagyonúi tüntettessék fel; indokoltatván ezen javaslat előfordult egyes esetekkel is. Igen, de ezen javaslat elfogadása esetén — felelnek mások — az iskolának községivé átalakítása alkalmával az ily iskolai vagyon elvétetnék az egyháztól. Azért meghagyták az eredeti szöveget. A 13. § szerint: ,Az egyháznak nyilvános ovódáiba és népiskoláiba első sorban saját hívei, de azontúl bármely vallású és nyelvű növendékek befogadandók. A más vallású növendékek csak azon esetben utasíthatók vissza, ha az illető osztályban a törvényes létszám már betelt; vagy ha a beiratások előre kihirdetett határidejéig annyi ref. vallású növendék jelentkezett, hogy a más vallásúak csak ezek kiszorításával vétethetnének fel.* Szentpétery javaslatkép beterjeszti azt a kívánságát hogy az idegen felekezetű növendékek kétszeres dijat fizessenek ez intézeteinkben. E javaslat élénk vitát keltett. Lónyay Menyhért gr. ezt teljességgel nem tartaná célszerűnek, mert nem felelne meg ez az eljárás annak a missziónak, a mely a prot. hitfelekezet célja, hogy t. i. tehetsége szerint terjessze a felvilágosultságot, s fölhoz például egy Hátszeg vidéki birtokán tapasztalt esetet. Ott a református tanitó keze alatt 40—50 görög nem egyesült oláh gyermek megtanult magyarul. Ha ezektől kettős tandijat követelnek, mind elmarad. Balogh Ferenc átalaban kihagyná a §. második pontját. Kun B. püspök Lónyay javaslatát pártolja. Id. Ráday Gedeon gr. szerint szükkeblüek sem lehetünk, igaz, de nagyon bőkezűek sem lehetünk. Vizsolyi Gusztáv a bizottság szövegezésének fentartását kívánja. Beható vita után a §. a bizottság szövegezése szerint fogadtatott el. Következett a második fejezet: a kisded-óvodákról. Révay Lajos e cím helyett javaslatba hozza a „kisdednevelő intézetek*-címet. A convent azonban az indítványt nem fogadta el. A 14. §. elfogadtatott. A 15-nél, mely a gyermekeknek mire való oktatásáról szól, az egyet, tanügyi bizottság a gyermekverseket is felvétetni javasolja. Elfogadtatott. A 16. §. azt mondja, hogy óvodába felvehetők oly gyermekek, kik életük 3-ik évében vannak 6-ik évükön tul nem léptek. Az egyet, tanügyi bizottság a »3-ik évében vannak* részt törülni véli, mit a konvent el is fogadott. A kisdedovodákról s az elemi és felső népiskoláról szóló §-ok némi apró modósításokat eltudva, legnagyobb részt a tanügyi bizottság javaslata szerint fogadtattak el. Ezen szakaszok tárgyalásánál némi vita fejlődött ki azon kérdés felett, hogy a segédtanitókat a gyülekezet, avagy annak egyháztanácsa válaszsza-e, vagy pedig az illető esperes rendelje el őket ? A többség ez utóbbi nézet felé hajlott. Majd tárgyalás alá vétetvén a „Tanitó-tanitónő és kisdedóvó-képezdék*-ről szóló fejezet, ennek pontjai legnagyobb részt akként fogadtattak el, a mint azok az egyet, tanügyi bizottság munkálatának 104—108 §-aiban szövegezvék ; kivévén a tanári fizetés minimumának meghatározására vonatkozó pontot. E szerint kimondatott, hogy ily képezdéket minden egyházközség, egyházmegye s kerület, valamint az egyetemes egyház is állíthat fel; hogy mindegyik ily intézettel egy gyakorló népiskolának, illetőleg óvodának kell összeköttetve lennie, s hogy minden tanitóképezdéhez legalább 2 hold kert csatolandó, hogy a növendékek a földmivelésben, gyümölcsfa és szőllőmüvelésben gyakorlati oktatást is nyerjenek. Kimondatott továbbá, hogy a képezdei tanfolyam 4 évből álljon, az óvókat képző intézetben pedig 2 évből; hogy a képezdei növendékek mindenféle tandíj fizetése alól felmentessenek, sőt lehetőleg segélyeztessenek; hogy a hol bentlakás van is szervezve, a növendékek tetszésük szerint kint is lakhatnak, de mindenesetre az igazgató szoros felügyelete alatt. Következett „A keresztyén felebaráti nevelő-intézetek *-ről szóló rész. A tárgyalás alapjául szolgáló, vagyis a Molnár Aladár-féle javaslat ily intézetek gyanánt a következőket sorolja elő: 1. árvaházak, 2. szeretetházak : 3. a siketnémák, és 4. a vakok nevelő intézetei : és 5. a gyenge elméjűek nevelésére szolgáló intézetek. A tanügyi bizottság, valamint a konvent is azon nézetben volt, hogy a reform, egyház anyagi viszonyai ez idő szerint, sőt hihetőleg még ezután is jó hosszú ideig aligha engedik azt, hogy a három utóbbi szám alatt említett nevelő intézetek az egyház által létesítessenek, az ezekre vonatkozó javaslatokat mellőzvén, csupán azon pontokat tárgyalta és fogadta el, melyeket a tanügyi bizottság az árva- és szeretetházakra vonatkozólag beterjesztett. Melyeknek tartalma: hogy ily intézeteket minden fokú egyházi testületek, sőt egyesek vagy társulatok is alapíthatnak, de az utóbbiak csak ugy, hogy azokat az egyház hatósága alá helyezik ; s hogy a felállított egyes intézetek szervezetét és szabalyait a fenntartó, illetőleg azon testület határozza meg, melynek közvetlen hatósága alatt állanak. Ezután tárgyalás alá vétetett a „polgári iskolák és felső leánynevelő intézetek*-ről szóló fejezet. Azaz csak vétetett volna, mert ennek első fele határozott ellenszenvvel találkozott. Először is Móricz Pál szólalt fel, előadván, hogy az ő eddig szerzett tapasztalata szerint a mi népünk nem tud és nem akar a fiuk számára föl-