Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

SYNODALIA. A református egyház egyetemes conventje. A mult év őszén félbeszakasztott üléseit f. hó 8-án s következő napjain folytatta ismét a ref. konvent, hogy bevégezze ezúttal mindazon előmunkálatok tárgyalását, melyek a zsinatnak sikerrel reménylhető összeilléséhez megkivántatnak. A conventi tagok érdekeltsége a szönyegre hozandott tárgyak iránt mit sem csökkent, majd nem teljes számban jelentek meg a konventi küldöttek, élükön a veterán protest. bajnokkal B. Vay Miklóssal. A dunamelléki kerület részéről megjelentek : Török P., Dobos J. Fördős L., Baksay S, Gr. Lónyay M., Vizsolyi G., Gönczy Pál, Szilágyi Dezső ; a dunántúliból : Pap Gábor, Csonka Fer., Körmendy Sándor, Antal Gáb., Beöthy Zs., Molnár Béla, Jókay Kár. ; a tiszáninneniből : Kun Bert., Fejes Istv., Szentpétery Sám., B. Vay Miki., Hegedűs László, Mocsáry I.. ; a tiszántúliból : Révész B., Kiss Áron, Szabó János, Peterdy Kár., Lukács Dán., Balogh Fer., Tóth S., Gr. Degenfeld Imre, Kántor Sám., id. Gr. Ráday Ged., Fráter Imre, Móricz P., Ujfalussy József; az erdélyi kerületből : Nagy Pét., Kovács Ödön, Révay Laj., Tisza László, Takács János, Kolozsváry Sándor. A konventi ülések megkezdését Török Pálnak mint legidősb püspöknek az ég áldásáért esdő imája előzte meg, ennek végeztével pedig B. Vay Miklós az ülést megnyitotta, felemlítvén megnyitó beszédében, hogy a közelebbi konventi üléseken való megjelenhetésben betegsége altal akadályoztatott ; kifejezvén egy' szersmind szives köszönetét azon részvétért, melyet a mult convent iránta, betegeskedő irányában részint jegyzőkönyvileg, részint külön levélben is nyilvánított ; de kifejezvén egyszersmind azon nagy veszteség felett érzett fájdalmát is, mely a conventet a közelebbi napokban érte, elragadván a halál a convent egyik oly tagját, kit megszoktunk ennek üléseiben látni, ki az egyház szervezése ügyében oly sokat fáradozott, s kivel ő, úgyszólván, annak gyermekkora olta szívélyes barátságban volt. Et nomen dicere sat est. A konvent egyfelől örömét nyilvánította elnökének az ülésekben megjelenhetése felett; de másrészt együtt érezte elnökével a jelzett fájdalmat, s egyhangúlag elhatározta, hogy Bevész Imre emléke, s protest. egyházunknak, s közelebb a convent tagjainak a nagy veszteség felett érzett fájdalma jegyzőkönyvben is megörökíttessék. Tóth Sám. konventi jegyző előterjesztette azon tárgyak sorozatát, melyek ezen conventre hagyattak ; majd Gr. Dégenfeld 1. jelenti, hogy ő azokban, melyekkel mint a mult konvent elnöke a zsinat összehivhatása érdekéből megbízatott, eljárt ; ő Felségénei kieszközölte a zsinat tarthatási engedélyt, mely felolvastatván, tisztelettel tudomásul vétetett. TórüJc Bál az előterjesztett tárgysorozatba kíván még pár tárgyat felvétetni. Ismeretes, — úgymond — a soproni eset, s a kir. táblának erre vonatkozólag hozott Ítélete ; mely ítélet s különösen annak indokolása által — ha az érvényben hagyatnék — egyházunk egyik legdrágább kincsétől fosztatnék meg: az anyakönyveitől. Az anyakönyvek egyházunk tulajdonai voltak, azokat az egyház a maga érdekében kezdte vezetni, és vezette hosszú ideig, mielőtt az állam csak gondolt is volna ilyenekre. Most pedig ezen Ítélet indokolásánál fogva az anyakönyvek minden értéküket elveszítenék egyházunkra nézve, mert hiszen ezek nem az egyházfelekezetünkbe, hanem általában a ker. egyházba felvetteknek neveit tartalmazandanák ; s ha ennélfogva híveinknél, vagy iskola köteles, avagy confirmálandó gyermekeinknek számát, nevét megakarnók ezentúl tudni, hasztalan fordulnánk anyakönyveinkhez. Ily sérelmes iigy orvoslása végett szükséges lépéseket tenni, azért ajánlja, hogy conventi tárgyul vétessék fel az is, és pedig úgy, hogy az evangelikus testvérekkel együtt tanácskozzunk ez ügyben, s ha lehető egyöntetű eljárási módozatok állapitássának meg. Annyival is inkább, mert mint B. Badvánszky főfelügyelőnek conventi elnök úrhoz intézett leveléből kitűnik, az evangelikus testvérek is éppen azon okból halasztottak bizalmi férfiaiknak az összejövetelét ezen napokra, hogy együttesen tanácskozhassanak velünk. Másik tárgyul pedig óhajtaná a közalapítványok ügyét, mely az országgyűlésen is közelebb nagyon hihetőleg tárgyalás aki kerül, konventi tanácskozás alá vétetni. Mindkét tárgy elfogadtatott, s az előbbi ügyben az evangélikusokkal együttes tanácskozásra kiküldetik az u. n. zsinati bizottság, mely a püspökökből és fogondnokokból áll, s mely már a közelebbi években is az egyházunkra nézve veszélyeseknek látszó intézkedések meggátlására lépéseket tett, — hozzájuk adatván még Vizsolyi Gusztáv, Szilágyi Dezső, Mocsáry, Hegedűs s Szentpétery Sám. A tárgysorozatnak egyik pontját képezte az erdélyi kerület által megvizsgált s beterjesztett moldva-olahországi számadások ügye. Ez a Kántor S. elnöklete alatt ez ügyben már máskor is működött bizottságnak újból kiadatott átvizsgálás s az ennek alapján készítendő javaslattétel végett. Ezután tárgyalás alá vétetett a Molnár Aladárféle köznevelési és közoktatási szabályzatnak a kiküldött konventi bizottság által szerkesztett szövege, illetve ennek azon részei, melyek még az őszi konventen le nem tárgyaltattak, ezzel kapcsolatban felolvastattak azon módosítások, melyeket azon szövegen az egyes kerületektől beérkezeti vélemények figyelembevételével az egyetemes tanügyi bizottság 1880 julíusi üléseiben tett. Az első rész a „népnevelési és oktatási intézetekről,® szól; első fejezetébn az általános határozatok4

-at adja. Ezen fejezet §-ai közül vita a 3. 8 és 13-ikn.il fejlődött ki. A 3 §, mely a magánosok, és e célra alakult társulatok által felállított ref. felekezetű jelleggel fentartott népnevelési intézetek igazgatása iránt intézkedik ujabb szövegezés végett kiadatott Szentpéteri, Takács