Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-20 / 8. szám

van itt, a ki hazajövetelemet balra ne magyarázta volna ; könnyelműség, hűtlenség, hazafiatlanság, sőt talán mar megvesztegettetés is az, a mit reám fogni szeretnek. Ez a jutalma annak, hogy elszakadva édes családomtól, hivatalomtól, tanulmányaimtól, habar egy pár hóra is, kitettem magamat sok kellemetlenségnek. Most már végképen eltemettem magamat, mondják igen sokan. . . Igazán mondom, hogy távolról sem hittem, hogy az oly kevély és zabolátlan feliratos urak tüzetes cáfolatra méltassanak; hogy pedig épen Deák lépjen fel, meg sem képzeltem. Tisztelnem kell Deák nemes önmérsékletét s becsületes szép lelkét. En, piszkolódásokat vártam, nem Deáktól, hanem másoktól. Eljő az idő, midőn nékem a tudomány is igazságot fog szolgáltatni/'*) Rövid parlamenti szereplése után a politikai s általaban a közélet zajától teljesen visszavonult. Politikai mozgalmakkal gyakran összeköttetésbe igyekeztek hozni s ilynemű szereplésre rea birni, de ő attól mindannyiszor határozottan vonakodott ; altalában nem szerette, ha nevét a nyilvánosság előtt hangoztatták. Lemondásával a politikai pályán nagy jövőt igérő politikai szereplésének végkép vége szakadt. Beteljesült az ő kedvenc mondása, hogy „on revient toujours á ses premieres amours. * ,Politikai szereplésénél — igy olvassuk a Honban — jelentékenyebb egyházpolitikai működése. Kezdetben szabadelvű volt, de a debreceni iégkör s egyháztörténelmi tanulmányai lassanként orthodoxszá s mindenek felett erős autonomistáva tették. A Ballagi lapjaban a Jézus feltámadásáról kezdett vita óta folytonos lélektani nyomait lehet látni ez átalakulásnak. Később nézetének érvényesítésére „Prot. egyházi és iskolai Figyelmező" cim alatt külön szakfolyóiratot alkotott,**) melynek több altala irt tanulmanya egyháztörténelmi s egyházjogi szempontból első rangú fontosságú. E lapban kezdte meg a nagy autonom vitát a községi iskolák s altalában az allamfelügyelet kérdése tárgyaban s a protestáns egyház végzetteljes magatartasa ez ügyben részben neki tulajdonítható. O pendítette meg a most folyó konvent dolgait s ezekben tevékeny .részt vett, valamint a prot. egyháztörténelmi társulat megalakitásaban is, habár néha egyes ajanlatai elvetése miatt ismételve visszavonult.® Visszavonulásainak egyébként még egyéb okai is voltak. Az egyik, mely legeslegújabb prot. egyházi mozgalmainkkal szemben való nyilvános tétlenségét kimagyarazza, hogy a szilárd meggyőződésű lelkes ember rendszerint hallgatott, hol sok „fecsegőtől* van körülvéve. Ugy tesz mint a gazdag ember, ki nagyban örömest űzi a jótékonyságot, de az utcai koldusok mellett elhalad anélkül, hogy nekiek valamit vetne : ezek szamara nincs zsebében apró pénz. Másik, és legfőbb oka minden nyilvános szerepléstől *) Révész Imre levele Ballagi Mórhoz. I)ebrccen, 1861. jun. lo. Gyűjteményemben. '*) Megindította 1870-ben, megszüntette 1878-ban. B. való visszavonulásának, természetének és a tudományok iránti nagy előszeretetének tulajdonítandó. Kivált a prot. e.háztörténelemre vonatkozó nagybecsű könyvekkel ékeskedő muzeumában áldozott a tudományoknak. Révész Bálint superintendens és Imre Sándor házát kivéve, más magánháznál alig-alig fordult meg ; a nyilvános mulatságokat kerülte. Igy meggazdálkodott idejét aztán főkép egyháztörténelmi búvárlatokra fordította. Hogy e részben többet nem termelt, annak oka főkép abban gyökerezik, hogy egyházpolitikai s dogmatikai viták elforgácsolták erejét. 1878 óta azonban, midőn a Figyelmezőt megszüntette, több ízben tett nyilatkozata szerint egész lélekkel és teljes erővel ismét hozzálátott félbenhagyott egyháztörténelmi munkáihoz, s lapunk mult évi 13-ik számában ez irányban ezt az Ígéretet tette : „elhatároztam magamat, és pedig mar korábban, hogy mihelyst körülményeim engedik, meg fogom kezdeni egy oly, több kötetre terjedő történelmi műnek létrehozását s majd közrebocsátását, amelynek címe körülbelol ez lesz: „A tiszántúli reformált egyházkerület történetei időrendben, folytonos tekintettel hazánk és a külföld rokon tárgyú eseményeire.® Mondanunk sem kell, hogy e nagyszabású munka sem gazdagithatá irodalmunkat. Azonban arról értesülünk, hogv Révész Imre különösen a magyar protestáns egyház történelmére s a református zsinat előmunkálataira vonatkozó nagyon sok becses dolgozatot hagyott hátra Ez utóbbiakon tizenöt év óta dolgozott. Derék fia, Révész Kálmán, a hátra hagyott dolgozatokban oly jártassággal bír, mikép remélhető, hogy azokat összeállítani képes lesz s igy a tudományos világra nézve nem vesznek el. Tanári székre két helyre is hívták : Kecskemétre a theologia, s Debrecenbe a magyar irodalom tanszékére. Protestáns szokások ellenére az egész egyházkerület kérve könyörgött neki, hogy az egyháztörténelmet, melyben hazánkban első rangú tekintély volt, a főiskolaban pár óra alatt előadja. Egyszer, 1863 végén, nagy nehezen el is vállalta s ekkori előadásait előkelő felnőttek is hallgatták, tanítványai pedig rajongással csüggtek valóban kitűnő eszmegazdag előadásai miatt rajta. Egy év múlva mégis visszavonult s hasztalan volt minden kérés A püspök s más előkelők kegyeletes gyöngédséggel igyekeztek rábirni, hogy nagy tehetségeit itt-ott érvényesítse, superintendensnek jelölték, ő azonban soha mást nem fogadott egyházától, mint a levéltárnoki állást. A levéltárat aztán nagy munkával, s a tudomány mai színvonalának megfelelő rendszerben rendezte is úgy, hogy ez az archivum jelenleg a haza legrendezettebb levéltárai közt méltó helyet foglalhat el. Mielőtt a faradságos nagy munkához fogott volna, S

A levéltárakról* igen érdekes füzetet adott ki, melyben nemcsak a rendezés alatt követendő elveit adta | elő, hanem alapos utasításokat adott mas egyházi levéltárak berendezésére is. Révész Imre azonban bármennyire visszavonult légyen, szívjóságát, szeretetreméltó tulajdonságát, mely