Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-20 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K 1 A D Ó - H I VATA L: VIII. ker. Máriautca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: í hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szá.xxx\a példÉLn."yolcltal xrLin.cLég- szolg-áiltLSLt-Liixk:_ Révész Imre meghalt. Ma egy hete vágatott ki az élők sorából, hogy helyet foglaljon a halhatatlanok közt, kik egyháztörténelmünk csarnokát díszítik. Oly drága földi élet szakadt hirtelen félbe, mely hovatovább mind érdemesebbé válik a dicsőségnek fonnyadhatatlan koronájára, mert mind nagyobb szolgálatokat tesz vala Isten szent egyházának és a tudománynak. Férfikora derekán hanyatlott a sírba, kire évek óta mint ügyének élő symbolumára, diadalt jelző lobogójára tekintett a protestáns ember. Könyvei közé vonulva, kerülve minden kitüntetést, minden társadalmi rangcímet, mint egyszerű lelkipásztor élt; mégis tényleg irányadó Palinurusa volt magyar egyházunknak, mely válság idején mindég feléje fordult, tudván azt, hogy roppant tanultságától sokoldalú tájékoztatást, puritán szigorától megvesztegethetlen igazságú Ítéletet várhat. Ily férfiak minden időben a ritka jelenségek közé tartoztak; de ritkák különösen ma, midőn a múlttal történt szakitásnál fogva, sokszor maga az erény is a kor előítéleteihez simulni, a körülményekkel megalkudni kénytelen. Révész nem alkudozott soha : nem a politikában, nem az egyház terén, s nem még a közönséges élet társas érintkezésében sem. Közönségünk nagy becsületére válik, hogy a kiváló tehetséget és jellemet a ridegség e leple alatt is felismerni és belső becse szerint méltányolni tudta. Nem is a közönség akaratán múlt, hogy Révész Imre magas hivatalokban nem szerepelt, hanem azon, hogy, a mint egy levelében nekem irá : ^Az élet hanyatlik; még néhány év s nem leszünk többé a földön. Azért igyekszem én is, némi jeleket és nyomokat hagyni e sivatagban, hogy akik utánunk jönnek biztosabban eligazodhassanak.* E téren találkoztak volt a mi utaink még az ötvenes évek elején, és mert egy cél felé törekedtünk, megsziilemlett köztünk az a szoros viszony, mely éveken át életem dísze, gyönyörűsége volt. Az erős férfiú, ki puritanismusa mellől egy hajszálnyit nem tágított volna sem a hatalom, sem a dicsőség kedveért: barátságból nem egyszer simult és engedett, jeléül annak, hogy erkölcsi szigoránál csak szerető szive volt nagyobb és erősebb.