Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-13 / 7. szám

Dr. Szánt hú Gyula. rendes jogtanár, előadja I. A római jogot (folytatva), hetenkint 8 órán. 2. A római magánjog általános tanait (rendkívüli előadás), hetenkint 2 órán. Dr. Ballagi Géza, rendes jogtanár, előadja i. Az alkotmány- és kormányzati politikát, hetenkint 6 órán. 2. A pénzügytant, hetenkint 4 órán. Ir

. Krüzselyi Bálint, köz- és váltóügyvéd, rendes jogtanár, előadja 1. A váltó- és kereskedelmi jogot, hetenkint 6 órán. 2. Az egyházjogot (folytatva), hetenkint 4 órán. Dr. Baczoni Lajos, rendes jogtanár, előadja 1. A magyar pénzügyi jogot, hetenkint 6 órán. 2. Az európai tételes nemzetközi jogot (háborújog, rendkívüli előadás), hetenkint 2 órán. 3. A magyar pénzügyi intézmények történetét (rendkívüli előadás), hetenkint 2 órán. Orbán József, akadémiai rendes tanár, előadja az egyetemes európai jogtörténetet, hetenkint 5 órán. Bokor József, akadémiai rendes tanár, előadja a jogbölcsészetet (folytatva), hetenkint 5 órán. Dr. Kun Zoltán, főiskolai orvos, előadja a törvényszéki orvostant (rendkívüli előadás, folytatva), hetenkint 2 órán. TÁRCA. Az országos törvények és a r. kath. klérus. E lapok m. é. 50-dik számaban a fenti cím alatt közlött Csuthy Zsigmond kajdacsi ref. lelkész ur egy kath. pap altal elkövetett törvénysértési esetet : szórolszóra közölte ugyanazon kath. papnak ez ügyben hozzá intézett hivatalos levelét minden bővebb kommentár nélkül. Sok történt azóta. A soproni plébánost hasonló tettéért a soproni járásbíróság elitélte, a kir. tabla fölmentette. Mert azt mondták, hogy a plébános az illető kisdedet a keresztelés által csak az egyetemes ker. egyház tagjává avatta fel, és a gyermek vallásos jövőjét, a mint azt a törvény rendeli, nem alterálja a más felekezet anyakönyvébe vezetés sem, ha a szülők vallása jelezve van. Fölmentették az ó-budai plébánost és káplánt, mert ők a gyermek apja altal, ki nejét is katholikusnak jelentette be, félrevezettettek. Tehát egyik esetben sem lehet az illető kath. papokra rábizonyítani, hogy a megkeresztelt s beanyakönyvezett gyermeket fölvették volna saját egyhazuk kebelébe. A törvényszék előtt persze, hogy nem is dicsekedtek olyasmivel. Mind az egyház, mind a politikai kipok sokat foglalkoztak a soproni és az ó-budai esettel s az a felett hozott törvényszéki ítéletekkel. A kajdacsi esetre, mely pedig a lapok hasábjain szintén közölve volt — nem reflectalt még senki sem. Es ugy látszik, hogy noha az eset az illető esperesi hivatal utján ugy az egyházmegyei, mint a kir. ügyészségnek bejelentetett : egészen hallgat felőle a krónika. Persze a kir. ügyész urak buzgalmát nagyon lelohasztja a kir. ítélő tabla döntvénye. Pedig a kajdacsi esetnél a plébános levelében, hivatkozva a püspöki kar értekezletének megállapodására és püspöke utasítására, — e püspöki utasítás hivatalos számát is jelezvén — egész nyíltan és őszintén bevallja, hogy ő nem úgy keresztelt s anyakönyvezett, hogy az illető kisdedet a r. kath. egyházba bekebelezni, oda fölvenni esze ágában sem lett volna, hanem azon szándékkal, hogy az a gyermek majdan a kath. vallásban neveltessék, mivel a szülők, kiknek a püspöki kar törvénymagyarázata és a pécsi püspök szeptember havában 1808/1880 sz. a. kelt levele értelmében kizárólagos köréhez tartozik meghatározni gyermekei vallásos nevelését, igy állapodtak meg egybekelésük előtt. A püspöki kar törvénymagyarázata szerint az 1868 LIII. t. c. 12 §-a »csak azok részére hozatott, a kik lemondván jogaikról, egybekelésök alkalmával eleve nem intézkedtek gyermekeik jövendő neveléséről.* Kérem, szerintem a kajdacsi plébános levele megbecsülhetetlen okmány, a melyen még visszaszerezhető a kir. tábla ítélete folytán tőlünk, protestánsoktól elrabolt igazság. Mert a püspöki karnak ugyanazon törvénytagadó törvénymagyarázata indította hasonló cselekvényekre a többi kath. papokat is, a külömbség csak az, hogy a többiek titoktartók voltak, a kajdacsi azonban „hat aus der Schul geschwatzt.* Még azt is kifecsegte a kajdacsi plébános ur püspökének 1858. sz. a. kelt, ugy hiszem titkos utasításából, hogy: »az 1879. évi büntető t. c. 53. §-a szerint csak azon lelkészek büntetendők pénzbírság vagy börtönre, kik a szülők akaratja és beleegyezése nélkül vennének fel kiskorú gyermekeket más vallásba, mint a melyet az 1868. Lili. t. c. előir, és azokra, a kik ezt a szülők beleegyezésével teszik, a XI büntető t. c. semmi büntetést nem szab. * A tolnai ref. egyházmegye ügyésze, valamint a kir. ügyész is, nagy hasznát vehetik annak a levélnek a vád megállapításában s indokolásában. Csak már tennének valamit. Aztán meg, az a pécsi püspök 1858/1880 szám alatt kelt utasítása, ugy hiszem pásztori körlevél alakjában, nem minden érdek nélküli tárgyat képezhetné egy interpellationak az országgyűlésen, hogy a korona' legfelsőbb felügyeleti jogát érvényesítette-e az ország kormánya, midőn egy olyan, törvénymagyarázásnak keresztelt, törvénytagadást tartalmazó s törvénysértésre hivatalos hatalommal kényszerítő püspöki körlevél előtt szemet hunyt? Világi oszlopférfiaink ott az országházban, ti tudjatok, 300 éves egyháztörténetünk megtanított reá, hogy hogyan szoktak elbánni a vallásszabadságunkat védő törvényekkel. Résen álljatok ! Azóta, mióta a derűs a koronázási okmány vallásszabadságot biztosító pontjából e szavakat t

una c-m templis*, kitörülte, és aztán a templomokat sorra elszedette, s az akkori törvényhatóságok ily formán okoskodtak : » Gyakoroljátok vallástokat szabadon, senki sem bánt benneteket, a törvény biztosítja va lasszabadsagtokat, de már az nincsen