Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-13 / 7. szám

benne a törvényben, hogy templomaitok is lehetnek4 ; — azóta — 1618 óta — ehhez az ékes törvénymagyarázathoz hasonlóbb nem hiszem, hogy fordult volna elő hazánkban, mint a kir. itélő tabla Ítélete, melylyel a soproni kath. pap és káplán által elkövetett törvénysértést jóváhagyja, és ennek indokolása, hogy t. i. a más vallású gyermek elkeresztelése s elanyakönyvezése nincs tiltva a törvényben. Vigyázzatok tehát, oszlopférfiaink, ott az országházban 1 Ha törvényeket alkottok, jól megnézzétek, hol akarnak a törvény tömör épületének falába kibúvó rejtek- ajtót csinálni ellenfeleink 1 Ti is vigyázzatok, ügyeink védői, és olyas cigány-okoskodással : „Nem loptám á lovát, de há elöl megyek, háráp, hátul megyek rúg, át ákártám ugorni, aztan elsáladt velem4

— ne engedjétek kitörölni szemeiteket! A kajdacsi plébános levele jó fegyver lesz kezetekben, használjatok I Lagler Sándor. A szabadelvű theologiáról.*) Jelenben, mikor a különféle theologiai irányok minden téren éles ellentétet, sokszor egészen személyeskedésbe menő vitát tüntetnek fel ; szinte jól esik az embernek akár egyik akár másik táborból, az ügy komoly méltóságához mért cikket olvashatni. E kedvező benyomást gyakorolta rám Kreibig Gusztáv arnsvaldei superintendensnpk, Dr. Luthard K. E. „Zeitkirchliches Leben4

cimű lapjában legközelebb megjelent ügyes értekezése. Egy tisztafejű bölcsésznek s alapos képzettségű theologusnak erélyes támadása ez a modern hitetlenség el'en s látszólag a biztos győzelem eredményével. Méltó, hogy vele közelebbről megismerkedjünk. Mindenekelőtt a szabadelvű theologia fogalmának meghatározását s álláspontjának objectiv ismertetését adja. „A szabadelvű theologia — mondja Kreibig — már nevénél fogva is lényegesen különbözik a modern hitetlenségtől. Mig ugyanis ez minden vallásos, tehát a keresztyén világnézletet is absolute tagadja, — s az összlétet, következőleg magát az emberi életet is tisztán önmagában, vonatkozás nélkül az érzékfelettire — Istenre — fogja fel ; a szabadelvű theologia a keresztyén vildgnézlethez elvileg ragaszkodik, s csakis azon elemektől kívánja megtisztítani, melyeket a tudományos gondolkozás eredményeivel s a haladó korszellem igényeivel összhangzásba hozni nem lehet, s a melyek a müveit osztályt az egyházi élettől elidegenítik. Következőleg: a szabadelvű theologia az ó- és uj*) A

'égi orthodo'xia hívei ne ijedjenek meg e címtől; mert bizony e dolgozat szerzője csak úgy beszél a szabadelvű theologiáról mint a Caesar holt tesle felett szónokló Antonius, Brutus becsületessé, géről. Mi azonban két okból adjuk a különben szépen irt dolgozatot : először azért, mert az „audiatur et altéra pars*-féle elvünk ugy páran csolja, másodszor pedig, mert nagy megelégedésünkre szolgált tapasztalni hogy az elavult irány szellemesebbjei is, mily gyönge fegyverzetűek. A százszor diadalmasan visszavert támadást, százegyedszer bizony föl sem yesszük többé, Szcilc szövetség irataira ugyanazt a kriiikai mértéket alkalmazza, mint a régi kor profán irodalmára, a nélkül azonban, hogy a biblia valláserkölcsi alapeszméit értéken alul becsülné ; sőt a mennyiben ez alapeszmék, a bennök hatalmasan nyilatkozó istentudatra, az isteninek eleven átérzésére vihetők vissza, beszél inspiratióról. A mondák világába utasítja a csodákat, s ezek között Krisztus feltámadását, mely Pál apostol szerint hitünk alapja; de a természet törvényeinek keretén belül elismeri a magasabb célok felé vezérlő erkölcsi világrendet. Az egyházi dogmatica sarkpontját, a szt. háromságról való tant eldobja, s ezzel együtt az isteni tulajdonságokról alkotott elméletet ; de ragaszkodik az érzékfeletti személyes Isten eszméjéhez, kihez imádkozunk, s kinek szerető gondviselésére bizzuk magunkat. Csak itt-ott vehető észre a theisticus felfogás teljes átalakulása : pantheismussá. A christologiával egészen szakít: Krisztus kettős természetén helyettes elégtételén mosolyog; szerinte a Megváltó, a valláserkölcsi tökély ős képe, s az emberiség erkölcsi újjászületésének kiinduló pontja. A bibliai eschatologia mythologikus gyártmány, de az örökélet hitéről való tan - helyesebben remény — a keresztyén hitrendszer függelékében tárgyalható, mint olyan, mely szükség e etén elvethető, s melynek tagadása az egyes keresztyén ember valláserkölcsi értékét le nem szállítja.4 A szabadelvű theologia álláspontjának e teljesen objectiv ismertetése a fejtegetés további Folyamán azon kérdés felvetésére indítja szerzőt: vájjon e tételek a legújabb tudományos vizsgálódás eredményei e avagy talán genesisök messzebbről datálható ? A eldöntést hosszabb történelmi visszapillantással vezeti be. A liberális theologia, tekintve keletkezését, csaknem egyidejű magával a keresztyénséggel. Mihelyt az evangeliom, mint isteni élet-hatalom a zsidó és pogány világba lépett, akadtak egyesek, kik az autonom gondolkodást s a természeti ember hajlamát, vágyait ost" romló keresztyén igazsagok erejét gyengíteni, vagy egészen félredobva észszerű keresztyénséget alkotni törekedtek. Ez ellenzék tervei azonban az első, még inkább a későbbi századokban, egyrészt a keresztyén közszellem hatalmán, másrészt az egyház imponálo tekintélyén hajótörést szenvedtek, s nyomai csakis az egyháztörténetben maradtak fenn. Gnosticismus, ebionitismus, arianismus, pelagianismus, nestorianismus*) stb. A reformatio korának vallásos öntudata a legfőbb hatalmat, az egyház tekintélyét megtörte. A tekintélyhit helyébe, saját meggyőződésen alapuló subjectiv hit lépett, de a dogmaticus subjectivitás veszélyeitől megóvta Luthert és harctársait a vallásos alany önkénytes meghódolása a keresztyén hitforrás könyvének, a szentírásnak szava előtt. Visszás dolog tehát a jelen kor szabad *) Kreibig mindezen seklák s Iheolog-phÜosoph irányokról bővebben szól: ismeretes dolgok, én elhagyhatóknak véltem. M. E.