Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

Midőn tehát a lelkész az adatokat híven bevezeti az anyakönyvbe, azt is, hogy a megkeresztelt mily vallású szülőktől származik: a születést és a keresztelést igazolja. Ezen szempontok lévén iránytadók, ezek után a tisztán jogászi szempontok lépnek elő ; ugyanis : a rendőri törvény 53. §-a azon cselekedeteket ren- j deli büntetni, a miket az 1868. évi 53. t.-cikktilt; már pedig e törvényben a más vallásbeliek keresztelése nincs tiltva; ez okból, de meg azért sem ellenkezik az ily keresztelés a törvénynyel, mert a megkereszteltet még nem veszi fel más vallásfelekezetbe, hanem ágostai hitvallású lesz és marad a hason vallású apatói származó fiu, ha kath. pap kereszteli is, mert az 1868. évi 53. t.cikk semmi kételyt sem hagy fenn az iránt, hogy csupán az apa vallása határozza meg fia vallásat, arra bármiféle külsőség vagy ceremónia nem bir befolyással. Ez lévén az 53. § értelme; másrészt a büntető törvények a legszigorúbban magyarázandók, tartózkodni kell minden kiterjesztő magyarazattól s így nem forog fenn oly ismérv, mely a lehető jogi sanctióval ellenkeznék, s melyet a büntetőtörvény 1. §-ának rendelkezése mellett büntetni lehetne. Önként ertetik, hogy ha az ág. hitvallású lelkész az anyakönyvi kivonatot hívei nyilvántartása céljábó' a kath. plébániától kikérné, az neki haladék nélkül kiadandó. Az ítélet leküldetik a soproni járásbírósághoz. * Ezen itelettel a vitás kérdés még mindig nincs véglegesen eldöntve. Hátra van még a legfőbb ítélőszék decisiója, melyre annál nagyobb és sürgősebb szükség van, mennél eltérőbbek ama kérdésre nézve ugy egyházi, mint bírói s általában jogászi körökben a vélemények. A kir. táblának, fenebbi ítéletében elfoglalt álláspontja azonban, ügy latszik, különösen a jogászok többségénél visszhangra talál, s így több, mint valószínű, hogy a legfőbb Ítélőszék várva várt döntvénye sem fogja az illetéktelen keresztelést és anya könyvezést a rendőri törvény 53. §-sa alapján kihágásnak qualificálni S ha ez a döntvény meglesz: akkor a | jogi zavar tényleg megszűnik, hogy aztán annál élénkebben kezdetét vegye a felekezetek közötti súrlódásoknak és torzsalkodásoknak egész sora. Hogy ezen súrlódások megszűnjenek : az tisztán a törvényhozástól függ. S hisszük, hogy a törvényhozás e tekintetben meg is teszi kötelességét. A szegedi ref. egyház ügyében. Rombadőlt egyházunk fölött eltelt az 1880-ik év, ránk nézve a reménynek, de nagyrészben a csalódásnak éve, mely nyomott helyzetünk javulására a várt gyógyszert nem hozta meg oly mérvben, hogy a föliidiilhetés biztos reményével merenghetnék mar el egyházi életünk jövőjén. Igen, a lefolyt évről ha nem többet, vártunk legalább annyit, hogy a jövő évbe az újra alkotás biztos kilátásával léphetünk at, s hogy további, fokozott munkánk s erélyünk folytán az 1881-ik évben majd az újra alkotás nehézségei nagyrészben leküzdve leendnek, és az előmunkálatokról komolyan gondolkozhatunk. Csalódtunk ; de nem panaszkodunk. Jól tudjuk, hogy szeretett hitrokonink is, — kiktől életerőt várhatunk, — csalódtak reményükben ; mert a lefolyt év a magyar Kanaánban szűk marokkal osztogata Isten áldását s jutalmazta a megvető fáradságos munkáját. Nem tehetünk tehát mást, mint megnyugodva a végzet akaratán, tovább tűrni a nehéz, kivételes helyzet súlyát s édes, vigasztaló reménnyel tekinteni a jövő elé. Miért tárjam föl sebeinket ? Miért ecseteljem a helyzet sötét képét ? Úgyis ismervék azok nagyobb részben. A szegedi ref. egyház e nagy városban most csak névleg él, s küzd, hogy jövőjét megmentse ; de kiható munkásságot nem leend képes mindaddig megkezdeni, míg a híveket egyesülésre összehívó Isten háza föl nem emelkedik. Mi, kik a legnagyobb buzgalommal csüggünk ez egyház jövőjén, s fáradozunk annak szent ügyében, sokszor lehangolva érezzük magunkat, midőn mindenfelől jő a kérdés: „az egyház mikor kezdi már meg az építkezést?4

Mert e kérdésre mas feleletünk nincsen, mint ez : „szegények levén, nincs tehetségünk egyházunkat a reconstructió kívánalmai szerint fölépitni.* Szomorú dolog az is, hogy már jóhírbe jutott népiskolánk szintén szünetel, pedig ref. növendékeink száma, ujabb hívek beköltözése által naponként szaporodik, s a szülék gyermekeiket iskolánkban kívánnák taníttatni. A vallástanitást ugyan, mint eddig is, a lelkész teljesiti, de nem levén iskolánk, a lelkésznek e végből, a legrosszabb időben is, a lelkészlaktól távol fekvő reáliskolába kell járni, s ott az ajtó előtt ácsorogni, míg a növendékekkel valamelyik megüresedendő tanterembe bevonulhat. Isteni tiszteletre egybegyülekeznünk'is a reáliskolában, 1881. szept. i-ig engedtetett meg. Azután hol dicsérhetjük az urat, még nem tudjuk. Tehát mind a szükség, mind az egyház jól fölfogott érdeke sürgősen igényli, hogy az egyház mielőbb constituálja magát. Ugyanazért kell, hogy az' egyház a jővő évben minden erővel igyekezzék az újból való alkotás nagy munkáját folytatni s ha csak lehet, annyi alapot összehozni, hogy az előmunkálatokat megkezdhesse. Más egyházban az erősbödésre s tovább fejlődésre éveket megenged a helyzet, de nálunk újból kell teremteni mindent, még pedig akként, a mint a városi építkezési szabályrendeletek előírjak. És így nem csupán a jelen egyház szükséglete, hanem a jövő egyház megalapítása is áll előttünk, s e magasztos cél megvalósítására mi, kiket a gondviselés e nehéz munkára elhívott, az egész protestáns közönség támogatását, kedves, buzgó hitrokonink munkás szeretetét — az umak nevében az ő dicsőségére — teljes bizalommal kérhetjük és kérjük is. Nem késtünk egyházi főhatóságunk közbejöttével már ez évben külföldi hitrokoninknál saját nevünkben is zörgetni a könyörületesség ajtaján. így az áldásos Gusztáv-Adolf-egylet f. évi szept. 14 —16 án Karlsruhé-