Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-08 / 6. szám

részvéte mellett temették el Gáti Imre ref. tanítót, ki jó humoráról, csattanós élceiről volt ismeretes. Ravatalanal Olah Antal öcsödi lelkész megható halotti beszédben fejtegette, ki volt az elhunyt, mit vesztett benne neje s két gyermeke, kiket nagy szegénységben hagyott hátra, mit a társadalom, s a nevelés ügye. A sírnál Váróci Zsigmond segédlelkész mondott búcsú beszédet. — Lapunknak írjak, hogy Nánási Zsigmond, 1848-ban sarospataki diákból lett honvédhadnagy, utóbb tokaji, majd nagy-rozvágyi ref. lelkész, 1868 óta köz-és váltó-ügyvéd N.-Kallón s közkedvességü népszónok, miután 2 év előtt megtébolyodott s elaljasodott, elhunyt N.-Kállón 1880 Jan. 30-án. Temetése nagy részvét mellett, fényes közönség jelenlétével történt Jan. 3 i-én. Áldás a hányatott férfiú emlékére ! Szerkesztői mondanivalók. Közöltetnek : Grj. F. F. S. és P. L. könyvism. — Jogfosztás. NECROLOGOK. Nemes Beniámin emlékezete. Nem szokásból írom a szerény életrajzot. írom azért, mert a kiről e sorok emlékeznek, annyit dolgozott, annyit küzdött, hogy érdemes reá, miszerint kitartó erős akaratával, lankadatlan munkakedvével az élők és utódok előtt példa gyanánt álljon, s méltó arra, hogy neve s emléke, mint nem közönséges egyháztagé, megörökíttessék. De hadd beszéljenek életeseményei s tettei magokért. Nemes Beniámin, bogati lelkész s a felsőszabólcsi ref. e. megye esperese, született Szabólesmegyében, T. Pálcán 1829-ben Ároni családból, mely papi család pap-eldődeit előttem — nem hivalkodásból ; hanem az e. megyei levéltárban való keresgéléseink alkalmával eszme-és tárgyrokonságnál fogva — egész a XVII-ik század kezdő éveiig vitt fel ; s több pap van belőle egyenes oldalagon Szabolcs, Bereg, Szathmár és Biharban ma is: a jelesebbek közt említhető id. Kiss Áron szathmári esperes is. Már 7 éves korában elvégezte a falusi iskolákat és Sárospatakon kezdte meg a tanulást. Itt is befejezvén tanulmányait, 1848-ban Nyir-Bogdányba jött, szinte a f. szabolcsi e. megyébe, orgonista-tanítónak, a hol töltött 4 évet. 1852-ben Anarcsra ment Vay Gyula úr gyermekei mellé nevelőnek, hol a tanítványok s az uri család becsülését komoly törekvései által kiérdemelve töltött 14 hónapot, mikor is gyengélkedni kezdő édes atyja mellé ment Tornyos-Pálcára helyettes lelkészül 1853-ban és ilyen minőségben töltött mellette 6 évet. E közben 1855-ben megnősült, feleségül vévén Szabó Veronika asszonyt, kivel zavartalan házasságban eltöltött 25 évet. 1859-ben meghalván édes atyja a pálcái lelkész, a' gyülekezet fiát, a most boldogultat, rendes lelkészül megválasztotta, s ő mint rendes lelkész, | hivataloskodott a többször említett egyhazban 1861. év ápril 15 ig, mikor csere altal a bogáti népes gyülekezet lelkészévé lett és itt élt haláláig 1880 jan. 23-ig. Időközönként közölte az egyház jólétére irányzott eszméit, terveit a folyóiratokban s különösen a domestica ügye mellett minden lehető alkalommal magán körben s nyilvánosan is szót emelt; legközelebb e becses lapok hasábjain a zsinatolási mozgalmak megindultakor s az 1879 évi nyári e. kerületi gyűlésen is, mint esperes, székének elfoglalásakor. Egyházi beszédeinek első kötetét még ifjú lelkész korában kiadta Pálcán. Ily derekas működése által magára vonta az e. megyei lelkészek s gyülekezetek figyelmét és 1862-ben e. megyei aljegyzővé, választatott. Aljegyző volt 1868-ig, mikor főjegyzővé 1872 ben tanácsbiróvá választatott s főjegyző és tanácsbiró volt 1878 végéig, midőn helyettes minőségben az esperesi teendőket, az e. m. közigazgatását vette át, mig nem 1879 jun. 12-én rendes esperessé választatott. Mint bogáti lelkész kiadta egyházi beszédeinek második kötetét. Az e. megyén folytatott hivataloskodásat illetőleg meg kell jegyezni, hogy a megtestesült pontosság, rend, kitartó szorgalom embere volt. Ha igaz,—ami igaz, — hogy van nemes és üres ambitio : bátran mondhatjuk, hogy benne az előbbi, a nemes ambitio dolgozott. Nem azért val lalta el a külömbféle megtiszteltetéseket, hogy hiúságát kielégítve lassa, hanem azért, hogy munkaösztönének tért s alkalmat talaljon küzdeni a közért; miután érzett magában erre kedvet és erőt és tehetséget. S a ki tudja, hogy mennyi dolgot ad a jegyzőnek egy 90 egyházból s számos leányegyházból álló e. megye 2, 3, 4 napi gyűlésezéseinek száz szamra menő határozatait szabatosan feltenni s minden harmadik gyűlés határozatairól a kivonatozást eszközölni, s hány álmatlan éjszakát kell munka mellett átvirasztani, az tisztelettel áil meg azon férfiú emléke előtt, ki 17 évig működött ily népes e. megyében fő és aljegyzői minőségben. Tiszteletét fokozandja annak meggondolása, hogy nálunk ezelőtt 3, most 6 évenkénti uj, meg uj valasztási rendszer levén gyakorlatban, ha néh. Nemes B. tollat nem a tiszta igazságszeretet, tárgyilagosság vezérelte volna, bizony nem választatott volna meg 5—6-szor újra, meg újra s nem emelkedett volna népszerűségben évről-évre s nem jutott volna el fokról-fokra a legdíszesebb, bár legterhesebb : esperesi hivatalra. De mivei ítélő tehetsége éles, felfogása tiszta, iralya correct, szabatos vala, e tulajdonai az igazságszeretettel párosulva fokozták iránta a bizalmat, elismerést, tiszteletet; s tőle, ki az e. megye minden egyes egyhazát, hivatalnokát színről-színre ismerte s tudta, hol, ki lehet a hibás s hol kereshető a bajok forrása, még igen sokat várt e, megyénk. Annyi tapasztalat, s 51 évre terjedett életének munkabíró ereje sokra is jogosítottak iránta bennünket. S e sok szép remény most füstbe menve mind ; mert »isten így akarta<

(

mint az idvezult halálos ágyán szeretett nejének vigasztalólag mondogatta. Ah! pedig