Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-19 / 51. szám
szószékre lépett, s ezen textus nyomán: „Dicsérjétek az urat orgonákban® egy minden tekintetben sikerült kitűnő beszédet tartott a családi, egyházi, társadalmi, felekezeti és nemzetiségi összhangról. Befejezésül orgonakisérettel elénekeltetett az egész terjedelmében itt következő ének 4 utolsó verse : Hála neked, oh jó Atyánk. Hogy zenghet immár orgonánk A békességnek hajlékában ; Szent nevedet dicsőíti, Minden hangja csak ezt zengi : Hozzád nagy Isten, hol áldás van, Küldjük az első hálaszót, Tudván, hogy azt elfogadod. Áldd meg Isten hű munkánkat. S ha énekre nyitjuk szánkat, Nyisd meg annak a szent egeket, Hogy az ének és orgona Hangja szálljon összeforrva Trónusodhoz, és ott te veled Találkozva örvendezzen, Dicséreteddel megteljen. Akár öröm, akár bánat Nyitja éneklésre szánkat, Az orgona hangjai mellett, Adj megnyugvást, bizodalmat, Hogy mennyei hatalmadat, Érezvén, buzgó szíveinket Szent imádásodra hajtsa : „Legyen az Ur akaratja.* Az Istennek dicséretét, A gyülekezet énekét, Emelje e díszes orgona, A lélek hozzád szárnyaljon, Hangjánál lángra lobbanjon S ugy repüljön a menny hónába, Hitet, reményt, szeretetet, Vigyen áldozatul neked. Aldd meg e gyülekezetet, Mely e helyre telepedett Atyánk ! s közelebb ez orgonáti Őrizd ezt minden veszélytől. Óvd amazt súlyos inség'tői, Hogy dicsérjük az ég s föld urát, Itt e földön oly élettel, Mely a mennybe emeljen fel. Ezen ének és Sz. Nagy Károly ur szivet emelő gyönyörű utójátékának elhangzása után, a „Polgári Olvasókörébe gyültünk össze, hol finom étkek és italok vartak a mai nap folyamában a lelki gyönyörökben bőven részesült hiveket. Ezen impozáns ünnepélyen ugy a helybeli mint a vidéki egyházi és világi elöljáróságok minden díj nélkül vettek részt, a helybeliek felekezeti különbség nélkül »• jelenvoltak. Az összes helybeli és vidéki vendégek száma, ha jól|értesültem, meghaladta a 200-at. Az ünnepély rendezése és intézése tekintetében főérdem illeti nt. Tatár János urat és szeretetre méltó csaladját, úgyszintén Simái János és Péter András urakat és hitestársaikat. Kitűnőbb toasztot mondtak Szabó János esperes, Tatar János szeghalmi, Csak Máté vésztői, Csánki Béniamin f. gyarmati lelkész urak és Szerető Imre gyomai polgár. A közebéd elmultával a zene kedves hangjai mellett tancra kerekedett a hevesvérű fiatalság. Mi vidékiek pedig azon jó kívánattal távoztunk el Szeghalomról, hogy adjon az égi gondviselés sok oly jóra, szépre, nemesre törekvő vallásos népet e hazanak, mint a szeghalmi hogy több helyeken állíthasson a vallásos kegyelet ilyen s ehez hasonló emléket az utókornak, mely jó és balsorsban egyiránt, századodokon keresztül hirdethesse és hirdesse az Istennek dicsőségét és a vallásos lelkű híveknek jó emlékezetét! Pásztor József, gyomai ref. orgonista. Negyedszázados jubileum. A rimaszombati ág. hitv ev. egyház buzgó felügyelője Dr. Patzek Mór, a Ferenc József-rend lovagja s gömörkishontmegyei főorvos úr — f. hó 5-én egyházi felügyelőségének 25-ik évét töltvén be : az egyház általános öröm- és lelkesedéssel ragadta meg azon alkalmat, hogy érdemes felügyelőjének e napon jubileumot rendezve, iránta melegen érzett hálájának, elismerésének és bizalmának ünnepélyes kifejezést adjon. Mult vasárnapon, mint a jubileum napján a templomba vezető utat fenyűlombok takarák, a bejárat falait pedig szintúgy fenyű-lombokból s közbe mesterséges virágokból font guirlandeok ékesíték. A templom már a megelőzőleg tartott istentisztelet alatt egészen tömve volt. Kevéssel 10 óra után az egyházi tisztviselők, élükön a lelkészszel és Hamaliár Karoly alkalmi elnökkel a templomba vonulván, a jelenlevő sokaság ünnepélyes egyházi közgyűléssé alakult. Az alkalmi elnök, az ünnepélyes közgyűlés célját előadó s azt megnyitó beszéde után egy öt-tagu díszküldöttséget nevezett ki, mely az ünnepelt egyházi felügyelő urat az ünnepélyre meghíjja és elkísérje. Nem sokára a templom előtti téren sorfalat képező iskolás gyermekek felhangzott „Éljen( < -e i jelenték az érkezőt, kit a templomba lépésekor az ünneplő gyülekezet is lelkes éljenzéssel fogadott. Elfoglalvan az ünepelt a számára kijelölt díszhelyet, a lelkész az egyház nevében következőleg üdvözlé. M. t. egyházi felügyelő Ur ! Ezen ünneplő gyülekezet nevében, a szív legigazabb őszinteségéből fakadó emelkedett érzelmek között üdvözlöm e napon, mint egyházi felügyelőségének 25 ik évfordulóján. Ismerve m. t. felügyelő úrnak a nyilvános feltűnéstől tartózkodó szerénységét ; ismerve a közügyek terén zajtalanul, de annál lankadatlanabbul működni szerető hajlamát; tudva azt, hogy hözhasznu fáradozásaiban nem a megérdemlett elismerés hangos nyilvánulásának keresése, hanem egyedül a szent célokért hevülő buzgalom s magasabb kötelességérzet vezérlik: ez okból bizonyos aggodalommal terveztük a mai ünnepélyt. De végre is ezen aggodalmat legyőzte bennünk a szeretet, a tisztelet és a hálatartozás fellángoló érzete, amely ez
