Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-19 / 51. szám

alkalommal az igaz érdem előtt fényleni akart. Összegyűltünk tehát ünneplő kebellel Isten dicsőségének ezen templomába, hogy szeretetünk, tiszteletünk, bizalmunk, hálánk és iidvkivánataink üde virágaiból koszorút fonva, ezt ünnepélyesen átadjuk m. t. felügyelő úrnak, aki ezen egyház javát, jólétét s felvirágzását, példás buzgalommal, lankadatlan ügyszeretettel és hűséggel 25 éven át munkálá s gyarapita. E 25 év egyházunk életében a folytonos szervezkedés küzdelmeinek, a felismert égető hiányok megfeszített erővel való pótlásának s a hívektől ismételve megkívánt rendkívüli áldozatoknak nehéz időszaka volt. Epen m. t. felügyelő úrnak egyhangú megválasztatása alkalmával, 1855-ik évi advent második vasárnapjan tartott egyh. közgyűlésből indult meg az első mozgalom a torony felépítése céljából. És ezen nagy feladat alig oldatott meg, az egyházat szerető lelkek áldozatkész hitbuzgóságának ezen fénylő bizonyítéka : a rézzel fedett díszes magas torony 1858-ban alig emelkedett fel; mindjárt ujabb áldozatot követelt a hívektől a három acél harang beszerzési költsége. 1862-ben az addig vegyes elemi iskola elkülönített fiu- és leányiskolává alakíttatvan, az ennek következtében szükségessé vált második tanítói állomás rendszeresíttetett. Majd 1870-ben a templom veresfenyű zsindelyből uj tetőzetet nyert, j^emsokára ismét 1873-ban a tűz által elhamvasztott gazdasági épület újból felállítása képezé az egyház gondját; ujabban pedig 1876-ban a díszes uj paplak felépítése s 1878 ban a templom belsejének újítása vált elodázhatlan szükséggé. íme 25 év alatt ennyi alkotás, ennyi eredmény egy oly egyházban, amelynek összes gazdagsága egyedül tagjainak lelkes hitbuzgóságában s áldozatkész jótékonyságában található ! S kié az érdem mindezen alkotásért? Nem habozott kimondani, hogy ezen érdem első sorban a m. t. felügyelő úré, aki mint lelkes vezér, mint avatott éber és hű kormányos, nemcsak el nem hagyta ezen egyház annyi bajjal, annyi szükség- és sikerrel küzdő hajójának kormányrúdját, hanem azt a kedvezőtlen szelek dacára, kitartóan, körültekintő gonddal s törhetlen erélylyel a kitűzött célok felé irányozza s fáradhatatlanul búzdított, lelkesített szóval, tettel és példával mindenkit a mentő munkára, az előretörő küzdelemre. Es ha ev. protestáns egyházi közéletünk terén méltán megilleti a közbecsülés és elismerés azon nemeskeblu férfiakat, akik minden anyagi haszon és jutalom nélkül, egyedül a vallásos hitbuzgóságtól indíttatva, nem kiméinek sem időt, sem fáradságot, sem áldozatot az egyház szolgálatának s felvirágoztatásának szent érdekéből : ugy e közbecsülést és elismerést kétszeresen megérdemlik azok, akik ugyanazon munkát az évek hosszú során keresztül, egy oly gyülekezet élén végezik, amely gyülekezet minden lépten-nyomon az önfentartás nehéz harcát kénytelen harcolni. Ez utóbbiak között foglal kiváló helyet m. t. felügyelő úr, amennyiben a soknemü szükséggel küzdő ezen egyháznak felügyelői tisztét, magas életkora, magán és hivatalos sűrű elfoglaltatása mellett, egy negyedszázadon át folyton odaadó jókedvvel, példás buzgalommal, ritka pontossággal s kiváló egyhazszeretettel töltötte be. Engedje meg tehát nekünk szerénysége, de mi ma tétlenek nem maradhattunk ; engedje meg, hogy mi m. t. felügyelő urnák, egyházunk kotmányzása körül 25 év folyamán tanúsított és kipróbált amaz érdemét a mai ünnepélyen fennen hirdessük, hogy mi ma ezen érdeme előtt méltányló tisztelettel meghajoljunk, hogy ezen érdemének, a mai ünnepélyen, hálánk és elismerésünk, szeretetünk és bizalmunk legőszintébb nyilvánításával áldozzunk. Fogadja tőlünk ezen szóbeli áldozatot, mint olyat, amelyet a csillogó ezüstnél, a fénylő aranynál, a ragyogó gyémántnál drágábbá s becsesebbé tesz azon körülmény, miszerint azt az egész egyház, annak minden egyes tagja egy szívvel és egy lélekkel, tiszta meggyőződésből, őszintén és készséggel nyilvánítja. Es amidőn így mindnyájan keblünk legnemesebb érzelmeit, szeretetünket, hálánkat, elismerésünket és bizalmunkat nyújtjuk alkalmi ajándékul m. t. felügyelő úrnak; kérjük a minden jóságnak és kegyelemnek Istenét, tartsa meg becses életét oly fiatal ép munkaerőben s allandó egészségben, hogy még sokáig legyen lelkes vezérünk, útmutatónk, tanácsadónk és buzdítónk, mert még nagy feladat, még nehéz és sok munka vár reánk; kérjük az isteni gondviselést, tartsa meg felügyelő urat nekünk és sokaknak élő például arra nézve, hogy a magas életkor, a halmozott elfoglaltatás mellett is, miként lehet és kell lankadatlan közreműködéssel szolgálni az egyház szent ügyét, s vallásos buzgósággal gyarapítani annak szellemi s anyagi jólétét ; kérjük a minden jóadomány és tökéletes ajándék kifogyhatatlan örök kútfejét, aldja meg iegjobb javaival m. t. felügyelő urat s kedves csaladját, — áldja meg minden igyekezetét, törekvését és munkáját, — áldja meg becses életét az évek hosszú folyamával, hogy kedves övéi, a szenvedő emberiség, szeretett egyházunk és hazánk javára és örömére még sokáig és sokat működve, — általunk még sokáig szerettetve és tiszteltetve éljen boldogul!« Erre az ünnepelt mély meghatottsággal megköszönte az egyháznak ezen ünnepélyes tisztelet- és hálanyilvánitást, igérve, hogy amíg az Isten életének kedvez, az egyházat mindig kész örömmel szolgálandja. Utalván továbbá a legközelebbi 25 év alatt folytatott küzdelemteljes munkára s az ebből származó nem nagy ugyan, de mégis nyomasztó adósságra: első feladatul ennek törlesztését vallja s ezen célból a nála elhelyezett s az egyházat terhelő 200 pengő frtos kölcsön-kötvényt az egyháznak ajándékozza, magát pedig tovabbra is az egyház közbizodalmába s szeretetébe ajánlja. A gyülekezet a hálás köszönet nyilvánításával fo-