Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-19 / 51. szám

A szeghalmi ref. egyház orgonája és orgonafelavatási ünnepélye. Midőn a szeghalmi ref. egyház orgonájáról és az orgona felavatási ünnepélyről szólni kívánok, előre kell bocsátanom, hogy a fősúlyt az orgona felépíttetésének körülményeire és az orgona belszerkezetének leírására fordítandom, hogy ez által ugy egyeseknek, mint testületeknek, egyházihatóságoknak, ott, hol orgonaépítést terveznek, némi szolgálatot tegyek. Ily irányt pedig azért szabtam leírásomnak, mert nézetem szerint fontosabb dolog az, milyen orgona készült itt vagy amott, mint az, hogy miként folyt le az ünnepély. De térjünk a dologra ! Hogy a szeghalmi orgona felállítására vonatkozó tényeket a legtisztább színben allithassam az érdeklődők elé, gondolatban vissza kell mennem egy pár esztendővel. Ugyanis, az 1878-ik évben pendítette meg az eszmét a szeghalmi népes ref. egyház érdemes és buzgó lelkipásztora, hogy orgonát kellene építtetni, mivel arra már úgyis van némi alap letéve. Ezt követőleg gondolkodott a kivitelről, az orgona mikénti felépíttetéséről, s e tekintetben többekkel érintkezésbe tette magát, annyival inkább, mert igen szomorú példák lebegtek előtte a múltból, melyek arról győzték meg, hogy kellő utánnézés és tájékozás hiányában a lelkiismeretlen és ügyetlen orgonaépitők drága pénzért olyan orgonákkal rontottak meg több egyhazat, a melyek részint a rosz anyag, részint a tervrendezet összeállítása és a kivitel hiányossága folytan, nemcsak hogy megfeleltek volna az egyházak méltányos igényeinek és kiallottak volna a biralatot, de sőt inkább egészen szerződés ellen készültek és az orgonakontár nagyobb dicsőségére vagy nagyon kevés ideig tartottak, vagy egészen össze is rogytak. A szeghalmi ref. egyház ezeket tartva szem előtt, több magyarországi orgonaépitőtől tervrendezetet és költségvetést kért, s ezeket megbiráltatván, az orgonát a szakértő orgonistakántorok által ajanlott orgonaépitőnek elkészítés és felállítás végett kiadta. Ezen ténykörülmény leirásaval tartoztam az igazságnak, a szeghalmi egyházi elöljáróságnak és a t. olvasóközönségnek ; megjegyezvén itt egyszersmind azt is, hogy leírásomnak ez a része bir legnagyobb fontossággal azokra nézve, akik orgonát szándékoznák építtetni. A szeghalmi jeles orgona ma már készen áll. Lássuk tehát most már magát az orgonát. Az orgona a templom torony alatt levő tagas karzataban foglal helyet, külsejét tekintve előljátszó, s bar egyszerű, de mind amellett izlésteljesen és díszesen készült; a prospect (külső) cinsípok öt mezőben foglalnak helyet, gyönyörűen vannak pallérozva, s a szemlélőre ugy ezeknek fénye, mint a díszes aranyozás kedvező hatást gyakorol. A játszóasztal ugy van beállítva, hogy onnan szabadon széjjel lathatni, s a felső manuálhoz tartozó valtozatok ugyanazon corpusba vannak elhelyezve, melybe a főmatiuál változatai, s ez nem kis előnyére van az orgonának, az orgonistakántornak és a gyülekezetnek, mert így az orgona felső manuálhoz tartozó sípjai szelídebb hangot adnak, a kántornak pedig, a gyülekezethez közelebb levén, — éneklése jobban hallható. Az orgona 25 hangzó és 10 mellékváltozatból áll. A cinsípok, ugy a külsők, mint a belsők, mind 14 latos angolcinből készültek, egy mázsa cinre i2®/0 ólmot számítva. A fasípok mind jól kiszárított fából vannak előállítva. Az orgona gépezete erős, szilárd; a billentyűk jarása, ugy egyes valtozatok, mint többeknek vagy az egésznek alkalmazása közben könnyüjárásu, nagyobb zörgést nem okozó. A változathuzók fából, — porcellánba égetett felírásokkal ellátva, — készültek, könnyen kihúzhatók és betolhatok. Az orgona szele (tüdeje) ugy az egyes, mint az Összes változatokhoz elegendő. A fujtató a legújabb francia modor szerint készült; nagy figyelmet érdemel a három regulator-fuvó, melyeknek alkalmazasa altal az orgona a szabályszerűtlen fujtatás közben sem nyekeghet. A szélládák erős, kiszárított és egészen keményfából, jól és légmentesen bebőrözve vannak készítve. Ugy a fő- mint a felsőmanual 54, a pedál 27 billentyűből áll. Az orgona minden részeiben kívülről könnyen hozzáférhető. Az egész mű szilárd, jó anyagból, kitűnő számitassal és ízléssel készült. Az építési összeg 6000 frt, amely nt. Tatár János lelkész ur és az egyháztanacs buzgólkodása és faradozása folytan teljesen a szeghalmi hívek közadakozásából gyűlt össze. A jeles orgonanak építője néh. Kiszel István debreceni orgonaépitő, illetőleg az ő jeles utóda és rokona Doczekal József debreceni lakos, ki már az elhunyt építész betegeskedése alatt több jeles orgonát állított fel az Isten dicsőségére és saját jó hírnevének emelésére. Ezen itt leirt jeles orgona biralata és felavatási ünnepélye folyó hó 5-én folyt le, a békésbánáti esperes, a közel vidékről megjelent papság, egyházi és világi elöljáróság jelenlétében. A bírálatot sz. Nagy Károly debreceni kánt.-orgonista, Dusek Kálmán szeghalmi rom. kath. kantor-tanitó urak és alólirott, mint az egyház által meghívott bírálók, eszközölték, a templomi istenitisztelet, illetőleg orgona-felavatási ünnepély megkezdése előtt, délelőtt 8 órától 10-íg, s a művet minden részleteiben kifogástalannak, kitűnőnek találták. Ezután következett a felavatási ünnepély. Az orgona méltóságteljes hangja, sz. Nagy Károly ur művészi játéka altal pleno megszólalt, s ezt követte a , Szent Isten noha néked* és „Jövel szent lélek Ur Isten* három versének a gyülekezettel és orgonakisérettel való eléneklése. Befejeztetvén az ének és orgonázás, nt. Szabó János esperes ur lépett a szószékre, és magasztos alkalmi imában kérte az egek áldását a gyülekezetre s közelebb az orgonára. Majd az orgona ismét megszólalt, és az orgona felavatási ünnepélyre készült alkalmi ének egy verse orgonakisérettel elénekeltetett, melynek elhangzása után nt. Tatár János szeghalmi lelkész úr a 102*