Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-19 / 51. szám

nithatja bárki is, másrészről pedig, mert a kiadó egyátalában nem volt hajlandó, nagyobb áldozatot hozni, hogy a vezérkönyvek úgysem valami nagy keletnek örvendenek. Mindezeket összevonva, láthatja tehát Ruttkay ur, hogy a rendszer között nagy külömbség van ; meggyőződhetett továbbá, hogy munkámban a rendszer a pedagógia általános elveivel teljesen megegyezik; végre, hogy a különböző nemzeti zenét jellemző sajátságai, nem a rendszerben, hanem annak dallami és rhythmicai beosztásában keresendők, mert csakis ezek azon zenei tényezők, amelyek annak nemzetiségi jelleget kölcsönöznek. Ezeket kivántam ezúttal Ruttkay urnák munkámra tett egyéni nézeteire elmondani, megjegyezve, hogy én részemről ez ügyet befejezettnek tekintem. Oláh Károly, ref. tanitóképezdei ének- és zenetanár. BELFÖLD. Az egyházi magtárak. Midőn ezelőtt 24 évvel mint kezdő lelkész mostani állomasomat elfoglaltam, s csakhamar örvendve láttam, hogy gyülekezetemnek saját, közmunkával müveit földjén 50—60 p. mérő búzája s ugyanannyi rozsa terem évenkint, — a legelső presbyterialis gyűlésen — azon hiedelemben, hogy valami nagy és egyházam jövőjére áldásos intézményt fogok létre hozni, inditvanyba hozám az egyházi magtár megalapítását. S midőn indítványom általános mély hallgatással talalkozott, egészen felbuzdulva kezdtem rajzolni, minő áldás lehet az egyházi magtár a gyülekezetre, hány gyülekezet nyitott ez által magának bő jövedelmi forrást sat. sat. már t. i. a hogy azt hallottam és olvastam ; — s pedig folytatám, menynyivel könnyebb volna nálunk a magtár létrehozása, mint igen sok testvér egyházunkban. Ok egyesek által fél, vagy negyed mérőnkint felajánlott közadakozás utján évek hosszú során gyűjtik össze az alapot, a mi egyházunknak csak 3 évi termését kellene e célra fordítani — amit minden nehézség nélkül megtehet — s kész az egy igazi magtár. Meg nem foghattam, miként van, hogy az egész szívem melegéből folyt előadásom legkisebb hatással sem látszott lenni elöljáróimra, — míg egyik közülök azt nem kérdé: de hát hogyan lehet az ekkép megalapított magtár az egyházi bőséges jövedelem forrásává ? Mikor aztán fejtegetésemből megértették, hogy a kikölcsönzött mérő gabonától negyedmérő fizettetnék, kamat fejében, s ez adná idővel a bő jövedelmet, — curatorom igy szólott: Akkor édes tisztelendő uram ilyen forrást mi ne nyissunk, mert az mi közöttünk idő nap előtt beszárad. Aki mi közülünk vissza akarná, s vissza is tudná fizetni a magtári kölcsönt, az olyan ember felé se jő a mi drága magtárunknak, — s csakis az olyan emberek hordanák el magtarunkat, a kik aztán ha akarnák se tudnák azt visszafizetni. No de — mondám — az a megszorult szegény ember nem inkább adna-e uj gabonájából egy negyed kamatot, mint hogy a zsidótól veszi fel uzsorára az 1—2 m. gabona árát, hogy takarás után 4—5 m. gabonája árával törleszthesse tartozását ? Nálunk az ily gazdálkodás ismeretlen, volt a felelet. Egy mérő után x/4

mérő kamat, hiszen ez épen 25%. — Mentsen az Isten, hogy 25%-os kölcsönöket felszedegetni mi tanítsuk meg s szoktassuk rá gyülekezetünk tagjait 1 — Ezen mondásra aztán elhallgattam szépen. Azó^i 24 jó és rosz évet éltem le gyülekezetemmel, s nem volt okom soha,, hogy a magtár után csak egyet is sóhajtsak. Na ez nem Magyarországról ir -mondia ezekre a szíves olvasó — de igen, és pedig Magyarország oly vidékéről, hol a gazda, midőn I mérő buzamagja után 6 mérőt arat, akkor hála Istent kiált, és oly nép köréből, hol akinek 10 hold szántóföldje van, azt jó gazdának nevezik, és épen azért oly nép köréből, melyet a szegénység tanított meg arra, hogy 2 5°/0

os kölcsön, nem neki való, de netn is megy ám, mihelyt egy kissé megszorul, az uzsoráshoz, hanem tür, nélkülöz, dolgozik erőfeszítéssel, fölkeres és használ minden lehető keresetforrást, szóval élelmes úgy, hogy közte a zsidó zöld ágra vergődni nem bir. S valahányszor azt olvasom, hogy áldott alföldünk kálvinista magyar népe miként pusztul s lesz földönfutóvá az uzsorások miatt, mindannyiszor eszembe jut ama mondás: Mentsen Isten, hogy 25%-os kölcsönökhöz mi szoktassuk hozzá népünket 1 Mert az eltagadhatatlan igazság, hogy az egyházi magtárakból 2 5°/0

-on alóli kezeléssel bő jövedelmi forrást nyitni s fentartani nem lehet. Már pedig az az ember, ki lelkésze vagy elöljárójának elhiszi, hogy 4 mérő magtári kölcsönt 5 mérővel fizetni vissza csekélység, az a garmadán meg se látszik; azaz ember könnyen elhiszi az uzsorásnak is, hogy 1 frt után hetenkint 1 árva kr. csekély kamat, majd abból a pár ökör árából oly könnyen kifizetheti, hogy észre se veszi. 5 nem így veszí-e be magát a házakba ama szokás, mely ilyen féle gazdálkodási elvekre tanít ,Apjuk ! Ne adja el kend azt a néhány mérő búzát, bizony rászorulunk aratásig.* — Eh mit! majd hozunk ki a magtárból, csak nem hagyhatjuk ott megdohosodni, hála Isten, szépek a mezők. S másnap „Anyjuk 1 ne készülj a vásárra, üres a búgyilláris.* — Eh 1 mit, menjen kend át a Jakabhoz, majd ád az néhány forintot, ez a lány csak nem mehet templomba húsvétkor abban a ruhában, miben karácsonkor volt, — majd kiárulom én azt tojásbul is. Szóval az alap, az elv, melyen az egyházi magtárak intézménye áll, rossz, mert ez alap az uzsora rendszer, — nem származhatik abból semmi jó. Pedig mennyi jó származott már I mondja egyikmásik olvasó. Igen 1 tudom. Menthető, sőt üdvös volt a Z02