Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-19 / 51. szám

tós eszköze, már a legrégibb népeknél kiváló gond és figyelem tárgya volt. Már Pythagorás azon véleményben volt, hogy az ifjúság nevelésénél az énektanulásra, mely a gyermek vallásos és hazafias nevelésére jótékony befolyással van, kellő gond fordittassék. Ezen cél azonban a népiskolai énektanítás által úgy a jelenben, mint régebben csak egy igen kis részben lett elérve. Hogy a népiskolai énektanítás, még a mai napig is nagyobb lendületet nem nyert, egy részről annak tulajdonítható, hogy a kellő irány megadva nem volt, másrészről pedig, hogy a zenetudomány rendszerét még eddig népszerűsítenünk nem sikerült, s így azon cél, hogy a nép szabatosan tudjon énekelni, elérve nincs! Hogy a rendszerrel már ezelőtt sem voltak megelégedve, mutatják ezt azon kísérletek, melyek e téren történtek. Legrégibb ezen kísérletek közzül a betűírás, vagy a hangjegyeknek azon betűkkel való helyettesítése, melyeket a hangjegyek elnevezésénél ma is használunk. Másik kísérlet a számirás, vagy a lépcsőknek számokkal való jelzése. Ez eszmét Souhaitty P. J. J. francia szerzetes »Nouvelle Methode pour apprendre le plain-chant et la musique* Paris 1665 4°> című, ma már kevésbé ösmeretes munkájában pendítette meg legelőbb. Az ő munkája után lett figyelmessé e rendszerre Rousseau (szül. 1712 ben Gentben, meghalt 1778.) es elsőben „Projet concernant de nouveaux signespour la musique. Lu par Tauteur a Vacademxe des sciences le 22. Aout. 1742. című munkájában, későbben pedig »Dissertation sur la musique moderné* cimű értekezésében behatóan foglalkozván ezen ujabb énektanitási rendszerrel, a Souhaitty-iéle számjelzési rendszer főbb elveit elfogadván, igyekezett azt érvényre is emelni. Azonban csak hamar belátván, hogy ezen rendszer sem felel meg a várakozásnak, az egész újítási rendszerrel felhagyott. Mindamellett számosan lettek e rendszer követői. Pes talózzi a hires paedagog, a tanításnál — habár nem nagy zeneértő volt is — annyira sikerrel használta e rendszert, hogy számos ez idő tájban megjelent énektani munkák mind „naclt Pestalozzischen Grundsátzen4

firmával lettek a közönség elébe bocsátva. Schulz J. A. P. karigazgató »Entwurf einer neuen und leicht verstandlichen Musiktabulatur, deren man sich in Ermangelung der Notentypen in kritischen und theoretischen Schriften bedienen Icann und deren Zeiclien in allén Buchdruckereyen vorrüthig stnd* Berlin, 1778. cimű munkájában tüzetesen foglalkozván ujolag e rendszerrel 1791-ben »Mária és János* cimű passió oratóriumának vezérkönyvét számjegyekkel nyomatta ki. Ugyan ilyen számjelzéssel, azonban módosítással adta ki Horstig G. K. 1801-ben Mindenben »Taschen-Choralbuch4

für Sánger und Organisten című munkáját, melyben 54 choral dallamot, ilyen számjelzési rendszer alapján dolgozott ki. Ezen rendszer nyomán dolgoztak későbben Hiirthall, Nágeli, Pfeifer, Klett Koch, Stephani, Mucii és Natorp, sőt még legújabban Waldman is. A íentebbi módszereket óhajtotta egyszerűsíteni később a biráló ur által felemlített Dr. Ileinroth J. A. G. is, egy az 1828-dik évben kiadott , Volksnote oder vereinfachte Tonschrift für Chöre an Gymnasien und bei Theatern, besonders aber für Cantoren an Stadt und Landschulen, um Gesangstücke aller Art mit wenig Zeitaufivande die Schü/er singen zu lehren. Rithmisch und melodisch bearbeitet4

című röpiratában. Célja volt annyira egyszerűsíteni a hangjegy- irást, hogy az teljesen népiessé válhassék, sőt hogy az még a számjegy- írásnál is könnyebb legyen. Minélfogva ő a különféle hangkulcsok helyett egyedül csak a sopran kulcsot veszi fel ; a 24 hangnem közül csak a C, F, G, kemény, és az A, E, D. lágy hangnemeket használja. A hangkulcs után a hangnemek szokásos jelzését mellőzi ; felhagy a hang. jegyek egész, fél, negyed stb. elnevezéseivel, iitenynemeink közül is csak a négynegyed, háromnegyed, s hatnegyed mértéküeket használja; a hangjegyek melletti pontokat pedig hasonló értékű hangjegyekkel helyettesíti. Ezen rendszert követte későbben a Solfegyisták rendszere, melyet legelőbb Miss Glover az 1840-ik évben Norwichban a gyermekek énektanításánál kezdett alkalmazni. Ezen rendszer hasonlít a betűíráshoz, amennyiben az egyes hangok a hangjegyírás teljes mellőzésével Doh, Ray, Me, Tah, Soh, La, Te szótagok első betűivel iratnak le. Ezen rendszer csakhamar hatalmas pártfogóra is talált Mr. Curwen-ben, kinek fáradozása folytán egész Angliaban elterjedt. Ez utóbbi rendszert egyesítette a hangjegy írással Weber R. berni zeneigazgató »Gesangbuch* című munkájában, melyet az 1875-dik cvben Sándor Domokos és Horváth Gyula képezdei tanárok teljesen átdolgozva magyar nyelven is kiadtak. A fentebbiek szerint tehát a mai énektanitasi rendszert absolut és relatív rendszerre oszthatjuk. Ezen két rendszer közzül, míg az én munkám inkább az absolut rendszert követi, amennyiben én a mai zenerendszer alapján igyekeztem a népiskolai tantervben kitűzött tananyagot ugy feldolgozni, hogy az a paedagogiai elveknek lehetőleg megfeleljen, addig a Dr. Heinroth féle a fentebb általam körvonalozott elveknél fogva határozottan a relatív rendszerhez tartozik. En, miután azon elvből indultam ki, hogy a tanításnál oda kell törekednünk, hogy a növendékek azon ösmereteket, melyeket az iskolában szereztek, az életben is érvényesíteni tudják, sem a betű-, sem a számjegyirást, sőt még a Dr. Heinroth-féle módszert sem, miután ezek nem az életnek, hanem csak az iskola falai közt érvényesíthető ismereteket nyújtanak, kiindulási pontul el nem fogadhattam. Igyekeztem azonban a hangjegyirást nem ugyan egyszerűsíteni, hanem azt oly fokozatosan és rendszerben adni elő, hogy azt még a kis gyermek gyenge elméje ís felfoghassa és megérthesse ; s ez által célomat, hogy az absolut rendszert könnyebbé tegyem, azt hiszem, sok tekintetben el is értem. E célból fokozatosan és szemléletileg mutattam fel az egyes hangjegyeket az ezeknek megfelelő szünjegyekkel együtt, s előbb nem a ki-