Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

ellenünkben a törvényt, mert nem azt nézik, mit mond, hanem: mit nem mond a törvény! Mindenesetre kérem szerk. urat, méltóztassék ezen komoly ügyhöz hozzászólani, azt megvitattatni s egyúttal az idevágó törvény revisióját is sürgetni. Huszt nov. 10. 1880. Bikky Ferenc, ev. ref. lelkész. Oly törvényt még nem írtak, mely minden előfordulható esetre teljes biztossággal alkalmazható és minden kétkedést kizáró világosságú legyen. Ennélfogva előre látható volt, hogy a legközelebb életbe léptetett büntető törvénynek a régibb, most már az ellentáborban is komolyabb figyelemre méltatott vallásügyi törvényekre vonatkozó paragraphusai az alkalmazásban itt-ott nem elég világosoknak, hézagosaknak fognak bizonyulni. Az itt fennforgó kérdésben azonban oly esetet épenséggel nem látok; hanem igenis látom azt, hogy a plébános, túl akarván járni a református lelkész eszén, maga esett a kelepcébe, melyet másnak vetett, és törvényt sértett, anélkül hogy célt ért volna. Mert ezen esetre vonatkozólag, a törvény szava oly világos, hogy ahhoz sem felsőbbségi magyarázat, sem novelláris törvény nem szükséges, s hogy ezt az ügy folyamatja alatt a plébános maga is belátta, mutatja azon eljárása, hogy állítólagos jogos álláspontja dacára az általa megkeresztelt gyermeket a református anya- í könyvbe kívánta beíratni. Hogy is szól a fennforgó esetre vonatkozó, az az LIII. tcikk 3. §-a ? $

Az áttérni kívánó bár- | mely egyház tagja legyen, szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházközségének lelkésze előtt nyilatkoztatja ki. S ezen első nyilatkozattételtől számítandó 14 nap eltelte után s legfölebb 30 nap eltelte előtt ugyanazon, vagy más szintén általa választott két tanú jelenlétében ismét saját egyházközségének lelkésze előtt jelenti ki, hogy áttérési szándéka mellett továbbra is megmarad.<<

: Eleget tettek-e a jelen esetben a törvény követelésének ? Nem. Mert az áttérni kivánó asszony sem első, sem másod ízben áttérési szándékát lelkésze előtt személyesen ki nem nyilatkoztatta, hanem tanúit küldte a lelkészhez, egy Írással, melyben szándékát tudatja. Pedig a törvény nem azt mondja, hogy az áttérni akaró önmaga által választott két tanú által nyilatkoztassa ki áttérési szándékát, hanem két tanú jelenlétében, tehát maga személyesen tegye azt, mégpedig két ízben. Az áttérni akaró betegségét a törvény ez eljárás aluli felmentő okul nem említi, és olyanul nem is említheti, mert a betegnek is módjában áll áttérési szándékát személyesen kinyilatkoztatni, magához kéretvén egyházközsége lelkészét, kinek szent kötelessége beteg hívét, ha kivánja, meglátogatni. Hogy az idézett törvény szerint az áttérni akaró abbeli szándékát egyházközségének lelkésze előtt személyesen tartozik kinyilatkoztatni, bizonyítják ugyané törvénycikknek a vegyes házasságokról szóló 9. és 10. §-ai, hol a házasulandó félnek személyes megjelenését a törvény nem követeli, s csak a tanúk jelentése és bizonyítása kivántatik. E §-ok így hangzanak: >

Ha valamelyik fél lelkésze (a háromszori hirdetést) megtagadná, két tanúnak a felől adott bélyegmentes bizonyítványa mellett, hogy azon lelkész, a ki hirdetésre fölszólíttatott, egyik fél lelkészének hirdetése is elégséges. Ha a háromszori kihirdetés megtörtént, de valamelyik fél lelkésze vonakodnék kiadni az elbocsátó levelet: a házasulandó felek részéről két tanú nála megjelenvén, kérik az elbocsátó levél kiadását, melynek megtagadása esetében a tanuk egyike azon kérdést intézi a lelkészhez, hogy a szándékolt egybekelés ellen jelentetett-e be akadály, vagy nem ? — A lelkész által e kérdésre adott vagy megtagadott válaszról a tanuk bélyegmentes bizonyítványt adnak, mely teljesen pótolja az elbocsátó levelet/ Látni való, hogy itt, hol a törvény a tanúk jelentésével és bizonyításával beéri, a házasulandó felek részéről történendő két tanú megjelenéséről szól, míg az áttérést illető paragraphus azt mondja, hogy az áttérni kivánó szándékát önmaga által választott két tanú jelenlétében saját egyházközségének lelkésze előtt nyilatkoztassa ki, tehát maga személyesen nyilatkozzék két tanú jelenlétében. A fennforgó ügyben tehát az áttérni kivánó asszony a törvény követelésének eleget nem tett, mert áttérési szándékát egyházközségének lelkésze előtt személyesen ki nem nyilatkoztatta. S így