Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1, BITI, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: i hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetőink, kiknek elöíizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Egy vallásügyi sérelem. — Nyilt levél Ballagi Mór úrhoz — Egy — szerintem — >;

>

vallásügyi sérelemc az, mely a levél írására feljogosít, s épen szerkesztő úrhoz, ki competens tekintély e téren. Az ügy, melynek érdekében kérdést teszek, a következő : Itt Huszton Pellionis Ágnes aszszony, kinek anyja a r. kath. vallásból tért hozzánk amannak kisded korában — tehát hitünk sorsosa, miért, miért nem ? talán férje erőltetése vagy kérése folytán, még 1877-ik évben beállít a r. kath. templomba, és áttérés nélkül gyónik s éildozik. Én figyelmeztettem a r. k. plébános urat, miszerint tétesse jóvá a törvénytelen eljárást az illetővel az által, hogy térjen át a r. k. vallásra, de ő fennen beszélt. Én tehát esp. és püspöki uton a vall és közokt. minisztériumhoz panaszt intéztem e tárgyban; hivatkoztam régi és ujabb törvényekre, melyek által megmutattam, hogy nevezett nő törvényesen ev. ref. vallású, és ha r. k. akar lenni, parancsoltassák meg neki az áttérési törvény megtartása (1868. LIII. 3). Azonban fájdalom ! a plébános jövőrei figyelmeztetésén kivül, hogy t. i. ilyenektől őrizkedjék, — semmi sem történt. Én megtevén, amit megtehettem, meghunyászkodva elhallgattam, — és elmerengtem : mily szép ez a ^ vallásegyenlőség* ! Történt azonban, hogy a mult hó elején leánygyermeke született az illető nőnek, s keresztelés végett a plébános úrhoz küldetett; de ez — talán a szept. i-sőjén életbe lépett büntető törvénytőli féltében (mert semmi áttérési okmány nem volt a kezében) nem merte megkeresztelni a gyermeket, hanem tanácslá az áttérést. Ekkor — s itt következik a ^vallás-sérelem* a pleb. vagy ki ? tanácsára Írásbeli nyilatkozatot küld két tanúval hozzám a nő, melyben a r. kath. hitre leendő áttérését ecseteli, mellékelve betegségi bizonylatot ; én semmisnek vettem ezen eljárást, de a tanuk eljárásukról bizonyítványt adtak a plébánosnak, ezután megkereszteli a pleb. a gyermeket, de beírás végett hozzám küldi (minő szembekötősdi); októb. 31-kén újra megjelen nálam két tanú a beteg (?j nyilatkozatával, — én ismét semmisnek mondom ez eljárást, mivel nem személyesen történt a ^nyilatkozat,* a tanuk is mét bizonyítványt adnak a plébánosnak s ez bevégzettnek tekinti ez áttérést, — mert mint mondja értesítő levelében : i-ör „az 1868. évi LIII. t. c. 3. §-a nem mondja azt, hogy az áttérni akaró nyilatkozatéit csakis éiö szóval teheti. 2-or, mert a jelen áttérni akaró a meglevő orvosi bizonylat szerint beteg lévén, szóbeli nyilatkozattétel végett személyesen nem kereshette meg saját lelkészét. 3-or azért, mert határozott esetet tudok felmutatnia midőn egy a r. kath. hitről a helvét vallásra hasonló Írásbeli nyilatkozat mellett éltment.u Most már az én kérdésem az : jogos és törvényszerű volt-e ezen áttérés ? S bár miként legyen a dolog, egy világosnak látszik előttem, s ez az egy az, hogy az 1868. LIII. t. c. §§-ait újra át kellene nézni az országgyűlésnek, hogy minden kibúvó ajtót elzárjanak; így péld. lehet-e irásilag is nyilatkozni, vagy pedig csak személyesen, mert különben (mint itt a példa) kijátszák .^ío^X 93 papa