Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-11-14 / 46. szám
vagy egyáltalában elmaradunk. Önök nem maradtak el. Ha dicsőség ez: érje be vele, s ne mentegetőzzék ; ha szégyen : ne ossza meg azokkal, kik nem érdemlik azt. — Annyi áll, hogy tisztelgésük sem a Felség, sem a közönség, sem általunk, minden selyem reverenda, palást és collare dacára sem tekintetett deputationalis fogadtatásnak. S hogy Önök csak négyen jelentek meg higyje el a mondottak után, hogy annak akadálya legkevésbbé volt a ruha. S ha még azt említem, hogy ez az ön deputatiója sem a közigazgatási, sem az elfogadást rendező bizottságnak bejelentve, s programmba elfogadva, — sem ezek által az egyházmegye meghíva nem volt, s végül, hogy a méltatlanul megtámadott 60 pap nagyobb része Nt. Főesperes úr említett fölhívását nem is látta ; ugy hiszem a dolog érdemére, s tisztázására eleget mondottam. Béke velünk ! Dr. (áva) Parti. RÉGISÉGEK. Roth-Teleky Johanna alapítványa. Protestáns jeleseinknek, kik bel- és külföldön egyházi és iskolai céljaink előmozdítására nagy összegeket áldozták, oly nagy a számuk, hogy nevöknek elsorolása és érdemeiknek méltánylása köteteket venne igénybe. Ezen jéltevőinkről emlékezzünk meg mind gyakrabban, hogy egy részről a haladatosság kötelességét leróvjuk és más részről a jelen és utókort is hasonló áldozatkészségre buzdítsuk. E század elején prot. egyhazunk anyagi tekintetben nehéz időket élt. A nagy francia haboru mély sebeket ejtett anyagi jólétünkön. A pénz-devalvátió tőkéinket leapaszta. A bekövetkezett drágaság iskoláink tápintézeteit veszélylyel fenyegette. Ily Ínséges időben fokozott buzgalommal és lelkesedéssel léptek fel jóltévőink, hogy segítséget nyújtsanak. Báró Jeszenák Gosztony tábornok, Kis József esperességi felügyelő, Wenkheim grófné az evangélikusok részéről oly netneslelkü jóltévők valának, mint Ráday és Teleky grófok a ref. hitsorsosok között. Ezen időtájban alapította Teleky, született Roth Johanna grófné hírneves ösztöndíját az ev. főiskolák javara. Eletéről és viszonyairól a következőket közölhetjük hiteles források nyomán. Teleky Johanna grófné született Roth de Királyfalva Széki gr. Teleky Józsefnek, a koronaőrnek és Ugocsamegye főispánjának neje volt. Férje halála után az özvegy grófné Szirákon 1812. julius 22-kén végrendeletet tett, melyben különösen a pesti, sziráki és garamszeghi egyházaknak tetemes összeget, a sziráki iskolának pedig 9000 frtot hagyományozott. Ezen kiviil a magyarhoni ev. egyháznak végrendeletileg 100 ezer frtot hagyományozott a következő feltételek alatt: az évi kamatok* minden esztendőben az egyetemes felügyelő altal, a négy superintendentia hozzájárulásával 60 -100 felsőbb osztálybeli szorgalmas és jó erkölcsű tanuló közt osztandók szét. Ily értelemben a felsőbb gymnásiumok tanárainak kötelességökben áll, az illető érdemes tanulókat évenként ajánlatba hozni. Az alapító akarata volt az is, hogy az évi kamatok 2 /3 -dát a szegényebb nemesi tanulók és 1 /3 -dát oly növendékek kapják, akik az egyház vagy az iskola szolgálatába lépnek vagy az orvosi .szakot választják életpályájukul. Végül a végrendelet szerint az alapítvány Roth-Teleky Johanna nevét viseli s a számlát az egyetemes gyűlés, illetőleg annak megbízottjai kezelik. Az özvegy grófné, a szegények és ügyefogyottak védangyala, meghalt 1813. okt. 12-kén, tehát azon esztendőben, melyben a pusztító árvíz mély sebeket ütött hazank jólétén. Két háladatos fia siratta az elhunyt grófnőt. Az idősbik Gróf Teleky László Pesten a kir. tábla ülnöke és a Somogymegye adminisztrátora volt; a fiatalabbik Gróf Teleky József Erdélyben a kir. táblánál ülnöki hivatalt viselt. A két gróf tiszteletben tartotta anyja végrendeletét, melynek végrehajtója az ev. egyház egyetemes felügyelője Balogh Péter de Ocsa vala. A végrendelet alairatott a nevezett két gróf, és nagyobb hiteléül a nádor jegyzője Szilassy József Paad de Pilis altal, mely utóbbi az okmányt a nádori pecséttel is ellátta. Az okmány hiteles másolata az egyetemes felügyelőnek és általa a tudományalap számvevőjének Kubiny Andrásnak de Kelső-Kubin, megőrzés végett átadatott. A 100,000 frtnyi hagyományt a grófok még egy ideig kezeik között tartották ugyan, de anyjoknak 1813. okt. 12-én bekövetkezett halála napjától fogva az említett összeg után egész pontossággal fizették a kamatot. 1814. jan. 28-kán Kakas Lomnitzi Berzevitzy Gergely mint a tiszamelléki egyházkerület érdemdús felügyelője külön köriratban ismerteti az említett végrendeletet, buzdítván a híveket hasonló jótéteményekre.*) Ugyanazon esztendőben sept. 11-én Pesten tartatott meg az egyetemes gyűlés, mely az 5300 frtnyi első kamatrészletet úgy osztotta fel a főiskolák, illetőleg az azok által ajánlott tanulók között, hogy Késmárk, Eperjes, Lőcse, Sopron és Selmecbanya 8—800 frtot, Pozsony pedig 1300 frtot kapott. Egyszersmind elhatároztatott, hogy a jövő egyetemes gyűlésig, mely a következő évben 1815. febr. 2-kán Pesten volt tartandó, a nevezett tanintézetek ismét ajánljanak arra érdemes tanulókat a szóban levő alapítványból való jutalmazásra. *) Ezen férfiú társadalmi, egyházi és irodalmi téren fáradhatlan tevékenységet fejtett ki. Tőle jelentek meg: 1897-ben ,De commerciis et industria Hungáriáé* ; 1805-ben több közlemény Bredeczky topo graphiájában ; 1806-ban ,De conditione indoleque Rusticorum in Hungaria< ( ; 1808-ban „Ansicht des asiatisch-europaischen Welthandels nach dem jetzigen Zeitbediirfniss behandelt 1822-ben „Nachrichten iiber die Evangelischen in Ungarn* ; 1840-ben ,A magyar evangélikusok rendszere.® (Jeles munkatársunk téved, midőn az „Ansicht* stb. címii munka szerzőjének is Berzevicyt mondja ; mert ezen munkát Rumy irta s Berzevicy csak előszóval látta el. A tévedés valószínűleg onnan ered^ hogy Berzevicy az európai-ázsiai kereskedelemre vonatkozólag egy pályakérdést tűzött ki, de ezt a pályakérdést Rumy fejtette meg említett munkájában. Szerk.)
