Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-14 / 46. szám

1814 óta, amidőn a legelső kiosztás történt, 66 év folyt le egyházunk és iskoláink életében. Ha 6 frttal vesszük a kamatlabot, akkor 100,000 frtnyi tőkétől évenkint őooo, és 66 év alatt 396,000 frt osztatott ki szegényebb, de törekvő és jó magaviseletű ev. tanuló ifjak között. Áldás legyen annak a porain, ki anyagi eszközökkel a szellemi javak ily gyarapodását évszázadokra elősegítette ! Weber Samu. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A franciaországi események. Elvalahára megtörtént a márciusi rendeletek végrehajtása Franciaorszagban: a nem engedélyezett szerzeteseket kiűzték az állam területéről. Kétségtelen, hogy előbb a Freycinet, aztan a Ferry-féle kormány kényszerhelyzet nyomása alatt tűzte napi rendre az ultramontanizmus elleni harcot. A nem engedélyezett szerzetesrendek ellen alkalmazott rendszabályokat nem esetlegesség vagy erőszak, hanem bölcseség, szükségesség és hagyomány hozták létre. Mert ha a szerzetes-rendek nem helyezték volna magukat ellentétbe az uralgó kormányformával; ha befolyásukat, melyet a tan-, szó- és gyóntatószékből gyakoroltak a kedélyekre, nem arra használták volna föl, hogy agitáljanak a köztársaság ellen : a kormány és a hatalom gyakorlataban lévő mérsékelt köztársasági part bizonyára nem idézte volna föl e harcot állam és egyház között. De azt lehetetlen volt tovább tűrni, hogy a vallás százgalléru köpenye alatt a zárdakban monarchicus politikai izgatasok űzessenek. A köztársaság, az állam jól felfogott érdekét tartva szem előtt, nem cselekedhetett máskép, mint ahogy cselekedett. Nem maradt egyéb választása, mint vagy megtűrni e folytonos áskalódásokat és nyugodtan nézni, miként rontja le az ultramontanismus azt, a mit a kormány a köztársaság megszilárdítása céljából épit, — vagy pedig megfosztani az izgatást egyik főfactoratól, de ezzel egyúttal fölidézni maga ellen a vádat, hogy erőszakosan jar el és fenyegeti a vallásszabadságot. A kormány az utóbbi utat választotta. De akár igy, akár úgy : az ultramontanizmus elleni harc elvégre is kikerülhetlen volt, ha csak a respublika megkötött kezekkel nem akarta volna magát kiszolgáltatni halalos ellenségeinek. A kik ma a köztarsasági kormányt megtámadják e politikájáért, azt lobbantva szemére, hogy „erőszakosan* jár el: teljesen feledik, hogy egy királyi vagy császári Franciaország ép így járna el, ha a szerzetesrendek oly akciót fejtenének ki a monarchikus kormány forma ellenében, minővel a köztársaság ellen próbáltak föllépni. Feledik, hogy Franciaországban a monarchia nem egyszer ép ugy kénytelen volt föllépni az „ecclesia militans* ellen, mint jelenleg a köztársaság. A szerzetes-rendeket illetőleg, épen a „legkeresztényebb* és Jeghatliolikusabb* Bourbonok alatt hozattak azon törvények, melyekre mint szilárd jogalapra, a köztársasági kormány visszatért. Hogy a szerzetesrendek föloszlatása mégis itt-ott zavargásokkal volt összekötve : csak azt bizonyítja, hogy a francia nemzet egy töredékét fanatizaltak az egyházi vezetés alatt álló iskolák. Magáról a márciusi rendeletek végrehajtásáról a prefektek azt jelentik a kormánynak, hogy a kolostorok bezarása jelentékenyebb zavargások nélkül ment végbe. A végrehajtást Párizsban f. hó 5-én kezdették meg. Reggel 6 órakor a rendőrség a szerzetesek kiűzése végett egy-két rendház kivételével, valamennyi párizsi kolostorban megjelent. A ellentállas leghevesebb volt a santé-utcai kapucinus-kolostorban. Reggel 6 órakor 3 rendőrbiztos belépett a kápolnaba, hol a miséző pap a rendőrséget amint észrevette, eltávozott, s bezárta a sekrestye bejáratát. A misén szokatlan nagy számban jelenlévő nők az oltárhoz rohantak s zsolozsmákat kezdtek énekelni. Midőn a biztos e nőket távozásra szólította föl, ellent akartak állani s kiáltozni kezdtek ; erőszakkal kellett őket kivezetni. A kápolna kiürítése után a biztosok az utcára mentek a kolostor bejárása elé ; az udvarba léptükkor rendőrök s vasrudakkal és haltakkal ellátott tűzoltók kisérték őket. A rendőrbiztos azon fölszólitására, hogy a törvény nevében nyissanak ajtót, az ajtó mögül a guardián rendfőnök nemmel felelt s belülről hangos „tolvajok! zsiványok!* kiáltozás hallatszott. Minthogy a zárakkal boldogulni nem lehetett, a tűzoltók elővették baltáikat. A guardiant, ki a biztost és a rendőröket exkommunikalni akarta, elfogtak. A többi szerzetesek is ellentállást akartak kifejteni, de a rendőrök ezeket is elfogtak. A jegyzőkönyv fölvétele után kiűztek 12 kapucinust. Harmat otthagytak házőrzőnek. Az ezen alkalommal elfogottak, (többnyire éhenkórász mágnások) mintegy 33-an, a közel eső Lasanté börtönbe szállíttattak, hol kocsismódra gorombáskodtak a rendőrökkel. 9 órára vége volt mindennek. A dominikánusok kolostorának bezárásánál Buffet bukott miniszter is jelen volt, s a biztosnak odakialtott: „Nyomorult!* de ezután, hogy az elfogatást kikerülje, azt mondá, hogy e szóval a minisztert értette. Ez idő alatt, nagy óvó intézkedések tétettek s a helyőrség egy része konszignálva volt; lovas-őrjaratok cirkáltak a Faubourg S. Germainen, hol a legtöbb kolostor van. Sokakat elfogtak, de fegyveres ellentállás nem íordult elő. Constans belügyminiszter 7-én jelentést tett a rendeletek végrehajtásáról a minisztertanácsban, s megdicsérte a végrehajtással megbízott közegeket A vidéki varosokban 5-én és 6-kán alkalmaztak a rendeleteket a szerzetesek ellen. A nantesi törvényszéki palota előtt kifütyölték a prefektet, két ügyvédet elfogtak. Az elnök tiltakozott az elfogatás ellen az államügyésznél. Cahorsban a kapucinusok a vészharangokat í húzták meg. Nimesben éjjel bombákat dobtak a prefek-