Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

pereat mundus*, ez is közmondás, mint amaz; de a kettő között az a lényeges külömbség, hogy ama mellett tönkre tehető a >respublica\ eme mellett pedig fenall s mindig boldogabb lesz a „mundus* ; amaz áldásként hangzik, de átkot rejt méhében, ez vészesen hangzik, de az örök igazság él benne. Magyar köz- és egyházi életünkben a gyakorlat, az usus, egyes Ítéletek és praecedensek mindig nagy szerepet játszottak s az ujabb eljárásokra döntő befolyással bírtak. II. József császárnak egyes egyhazak kérelmeire adott leiratai szabalyozó törvényül tekintettek mindenkor hasonló vitás kérdések elintézésénél; egyes esetekre hozott megyei határozatok más hasonló esetekre minden nehézség nélkül alkalmazva lettek ; a birói döntvények meggyőző és irányadó súlyát egy törvénytudó sem fogja kétségbevonni. Ilyen döntvény, ilyen praecedens vagy ily usus alapját akarja-e megalkotni a bányakerületnek ezen határozata? talal-e benne az összes magyar prot. papsag, tanári és tanítói kar garantiat arra nézve, hogy az ő hivatalos létét, csaladjai, kenyerét bizzositó chartát, az úgynevezett „hivanyt,* a szolgálat, elfogadó egyházi tisztviselő és szolgálatadó közönség között kétoldalulag élethosszra vagy törvényes felbontásig kötött szerződést egy ellenséges indulatú vagy épen tudatlan előljáró, a hozott praecedensre és kerületi határozatra támaszkodva, mint egy haszontalan papirost össze nem tépi ? Ki ez eljárást helyén valónak találja, nagy hálara kötelez, ha jogböícsészetének előttem ismeretlen mélységét feltárja s altala velem együtt sokakat megnyugtat ; ha azonban eltekintve minden esetleges s személyes érdektől, a kerület ezen határozatát nem ismeri el jogos ítéletnek, — miután ellene szabályszerű felebbezés már nincs, — apelláljunk az összes prot. egyh. legfőbb s igazságos ítéletére, hogy az legyen palládiumunk a jövőben lehető visszaélések és jogtiprasok ellen. Hol les Dániel, dobrocsi ev. lelkész. RÉGISÉGEK. Tételek azok számára, a kik a Krisztus evangyéliomát prédikálják és a kik az ajtosiolok oszlása ünnepét követií vasárnapon Váradon vitatkozni fognak 154-L. 1) Egyedül a Krisztusban vetett hit szerez megigazulást az atya és a szeretet az emberek előtt, vagyis kettős a mi megigazulásunk utja: hit altal az isten előtt, a szeretet cselekedetei altal az emberek előtt. 2) Krisztusnak papsaga örök és állandó. A szentek papsága nem terjed ki a más életre ; ennélfogva Krisztus a mi egyedüli papunk az atyánál az egész egyházért, vagyis kibékéltetőnk, kiengesztelünk, közbenjárónk. Egy sem a meghalt szentek közül. 3) Ugyanazon Krisztusnak az örök papnak egyetlen áldozata elegendő minden elkövetett és elkövetendő bűnnek eltörlésére, mint Lyra mondja, kivel szent Tamas egyetért, 3-ilc rész 3-ik Kérd. 4-ik cikkében. Nemcsak azért jött a Krisztus, hogy eltörölje azon bűnt, a mely a nemzés utján átszármazott az ős szülőkről az utódokra, hanem hogy eltörölje azon bűnöket is, melyek azóta hozzájárultak. 4) A mit pedig Pal mond : „Kipótlom a mi hiányzik Krisztus szenvedéseiből az én testemben*,*) ezen helyet a szentírás hasonló helyeiből kell megérteni, mint ez : Egyetlen egy aldozatjával tökéletesekké tette mindörökké* (Zsid. 10—14.) és „Vájjon Pál feszíttetett-e ineg ti érettetek?* (1. Kor. 1. 13.) 5) Üdvünket vagyis bűneink megbocsátását, személyünk elfogadásai, a szent léleknek és az örök életnek ajándékát a szentírás semmi máshoz nem köti, egyedül a Krisztusban vetett hithez és két symbolumhoz és jelhez, a keresztséghez és az úrvacsorajához. 6) Ezen szó : egyház, tulajdonképeni és nem tulajdonképeni értelemben vétetik. A tulajdonképeni értelemben vett egyház a Krisztusban ujjá született és hivő és a Krisztus evangyéliomat valló mindazon keresztyéneknek közössége, a kik helyesen élnek a sacramentumokkal, melyeket Krisztus rendelt, és ez (t. i. az egyház) egyetemes és részszerű. 7) A nem tulajdonképeni értelemben vett egyház pedig minden jóknak és rosszaknak közössége, akik külsőleg társaságot alkotva szeretik az isten igéjét és helyesen élnek a szentségekkel. Innen van, hogy a képmutatók is, kik ámbár a Krisztusban újra nem születtek, de külsőleg szembetűnő vétkekkel nincsenek megfertőztetve, sem pedig kiközösítve, bennfoglaltatnak (beleértetnek), a kik azonban üldözik a Krisztus evangyéliomat még képmutatólag sem tagjai az egyháznak, annal inkább távol legyen, hogy egyház volnanak. 8) Az igazi egyház ugyan is nem csak pásztorának szavara hallgatni, aszerint: „Az én juhaim az én szavamat halljak,* de tanúskodni is az egész szentírásról köteleztetik, mint megírva vagyon : „Es tanúim lesztek.* A kik tehát nem hallgatnak a Krisztus szavára, sőt őt üldözik és a magok hagyomanyával az ő tanat megrontják, sem egyházat nem alkotnak, sem pedig az Írásnak nem tanúi. 9) PI°gy pedig az mondatik : Nem hinnék az evangyéliomnak, ha az egyháznak tekintélye nem birna reá ezt az igazi és tiszta egyházról (annak tanúbizonyságáról) kell érteni. Mert hiszen Augusztinus idejében nem ilyen volt az. egyház képe, mely később elrútíttatott az emberi hagyományokkal, melyek az érdemek tiszteletére és a szükség szerint állapíttattak meg. 10) Mert bár szüksége is lehet az egyháznak az emberi hagyományra az egyházi hivatal megőrzése szempontjából, vagyis, hogy mindenek ékesen és jó renddel *) 2. Kor. 4. 10. és Gal. 6. 17-re céloz, v. ö. Rom. 8. 36.