Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

hagyta, hogy a fia helyére történt választás ellen az esperességi gyűlés előtt tiltakozzék. Sokan hozzájárultunk ezen tiltakozáshoz s miután az ügy behatóan megvitattatott volna, az esperesség következő végzést hozta : „Az esperességi közgyűlés által a maskovai papválasztás, mint időelőtti, helytelenittetik; Scholc Endre az egyházban paphelyettesi minőségben meghagyatik s neki az utódlási jog is biztosíttatik, mihelyt az esperességi consistorium Bansell Kálmánra nézve, az esetben, ha orvosilag végleg gyógyíthatlannak lesz kijelentve, a nyugdíjaztatás elvét kimondja; egyelőre azonban a paphelyettes urat a jövedelem 5°/0

-a illetendi.® A nógrádi esperességnek ezen határozata épen oly törvényszerű Bansellel, mint méltányos Scholc Andrással szemközt, mert implicite kimondja s illetve megerősíti egyrészről azon elvet, hogy egy törvényesen megválasztott rendes egyházi tisztviselőt, papot, inspektort és tanítót, felfüggeszthet ugyan bizonyos esetekben az esperes vagy superintendens ; de azt, váljon alkalmatlan vagy méltatlan-e hivatalának további viselésére, csupán az egyházmegye esküdt birósága, a consistorium mondhatja ki itéletileg; másrészről pedig az önhibáján kivűl s nagyobbrészt az esperes túlkapása miatt ily bonyodalomba sodort administratornak azon kedvezményt nyújtja, hogy a maskovai lelkészi hely törvény- vagy természetszerű megürülte után már rendesen megválasztottnak fog tekintetni; magától értetődvén, hogy Bansell felgyógyulása esetén annak helyét visszaengedni köteles. Igen, de Scholc és pártfogói azt akarták, hogy a választás törvényes legyen s az igazi lelkész joga egyszerűen szegre akasztassék. Fölebbeztek tehát s a maskovai egyház által is ily értelmű kérvényt intéztettek a kerületi gyűléshez. A bányakerületi gyűlés, bár az ő tavaly hozott és törvényerőre emelt papválasztási utasításaiban ez áll: „megürül a papi hivatal a lelkész leköszönése, elhalálozása s bírói elítélése folytán®, — a nógrádi esperesség határozatát szavazattöbséggel megsemmisítette ; Bansell Kálmánt törvényes védelem s tanúkihallgatás nélkül, egy egyszerű kérelem folytán hivatalától elmozdította; ellátása s orvosoltatási költségére az ő, illetve természetes gyámja, atyja meghallgatása nélkül, tehát egyoldalulag, az új lelkész által fizetendő 200 s a kerület által kieszközlendő 100 frtot rendelt, — holott a nógrádi esperesség szabályzatai szerint gyakran még munkaképes, bár koros lelkészek ]

/s fizetéssel léphetnek nyugalomba s azt néha évtizeden felül jó egészségben élvezik ; Scholc Andrásnak, Bansell Kálmán elmehaborodottsága 6-ik hónapjában történt megválasztatását, törvényesnek, rendesnek mondta ki. S mindezt miért ? Az indokolás részint elhallgatott, részint nyíltan elmondott volt. „A választás szabályszerűen történt, az esperes eljárását meg nem történtté tenni nem lehet, — f^it accompli — védjük meg tehát az esperes és superintendens tekintélyét.® Ez volt a kéz alatt munkáló indok. De én azt tartom, ha a mi protestáns elöljáróink nem önmagukban birják az erőt, ha ők nem azok, miknek lenniök kell, törvényeink, önalkotta szabályaink legszigorúbb védői és követői: semmiféle többségi szavazat meg nem szerzi nekik hivataluk nimbusát, sőt az efféle szavazás mindig a tartozó tiszteletnek rovására történik. Kik ugyanis mellettök szavaztak, azok mintegy lekötelezték őket, kik pedig ellenök szavaztak, azok csak legyőzettek, de meg nem győzettek, mely körülmény a tiszteletet kevéssé szokta gyarapítani. Már pedig ez esetben nem a választás jogosultsága felett volt a szavazás, hanem a felett: helyeslendő-e az esperes eljárása vagy nem ? — s csalatkozhatlanság lett neki megszavazva ész-, polgári-, egyházi jog és saját kerületi utasításaink ellenére. „Igen, -- mondták mások, — de ezen eset kivételes, minőről nem intézkedtek egyházi törvényeink.® Minden eljárás, mely a világos, irott törvény ellenére történik, kivételes; de én úgy vagyok meggyőződve, hogy akár a testi akár a szellemi szolgálatképtelenség, fájdalom, egyáltalán nem kivételes az emberi élet gyászos eseményei között; csakhogy elbiráltatásuk rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az őrültség nem is szellemi halál, mint némelyek állították ; mert halál csak egy lehet, melyből t. i. nincsen feltámadás ez életre : a fizikai halai. Keresztény fogalmaink s morálunk szerint még erkölcsi halál sincsen, mert van újjászületés. Különben pedig bár a viszonyok és emberek különbözősége szerint minden eseményben van valami a többitől eltérő körülmény, mégsem volna sem tanácsos sem igazságos, ha a birói Ítéleteknek a „kivételesség®, mint ilyen, indokául szolgálhatna. „Bansell Kálmán őrültségében öngyilkossági kísérleteket tett, vérrel fertőztetett kézből pedig váljon ki fogadná el az úrvacsoráját ?® —így argumentált egyházunknak egy nagyja. Sok méltatlanabb kéz. szolgál az úr oltára körül annál, mely öntudatlan állapotban saját élete ellen emelt fegyvert; mert az őrültségnek öngyilkos rohamait a legpuritánabb morál sem tudja bűnnek bélyegezni. „Salus rei publicae suprema lex®— ez volt a leghangzatosabb védők, melynek alapján Scholc András megválasztását s Bansell Kálmán kikeblezését a bányakerületi közgyűlés kimondta. Bíróság ily indokból nem ítélhet, így csakis egy közigazgatási testület Ítélhet. Nem tudom, melyik római diktátor gondolta ki azt a tetszős szofismát, de annyi bizonyos, hogy az a becsületes uralkodót is képes eltántorítani, a zsarnok kezében pedig népek ostorává lesz. Nero és Caligula kegyetlenkedéseit, a spanyol inqusitiót, Husz János máglyáját, a Bertalan-éjet, Karaffa és Haynau vértanukészitő Ítéleteit, December 2-át épen ugy lehet vele fehérre mosni, mint azt az egészen igénytelen dolgot, hogy az őrült maskovai pap helyébe őrültségének 6-ik hónapjában, minden Ítélethozatal nélkül rendes lelkészt választanak s választani fognak egy másik helyébe, ha egy baleset szeme világától vagy beszédképességétől fosztotta meg, mert . . . salus rei publicae suprema lex. „Fiat justitia,