Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-24 / 43. szám
azzal, a mit már több ízben volt alkalmam egyházi lapunkban s összejöveteleinkben előhozni, hogy t. i. állapítsunk meg már valahára valami rendet az öltözékben. Mert az a szabadság, hogy az egyiknek van reverendája, a másiknak palástja, a harmadiknak mind a kettő, a negyediknek egyik sem ; az egyik megjelen szürke, a másik sárga, az egyik rövid jankliban, a másik ízléstelen porseprő köntösben; az egyik rojtos nyakravalóval, a másik meztelen nyakkal, sapkában, porge vagy tót kalapban stb. — mondom ez a szabadosság sehogy sem kelthet se rokonszenvet se tisztességet, még azokban sem, kik különben a papot, mint ilyent, nagyon szeretnék tisztességben tartani. Hat még is csak különös s a gondolkodó s érdeklődő emberben megbotránkozást kelthet az, hogy a társadalomban van egy qualificált társulat, melynek tagjai nem jelennek meg egy kiváló ünnepélyen csak azért, mert nem bírnak vagy nem akarnak eligazodni azon, hogy miként jelenjenek ott meg. Vagy legyen hát valami közös jelvény és akkor az rend lesz; vagy ne legyen absolute semmi, akkor ez is rend lesz ; de a jelen quodlibet helyzet rendetlen. Bármelyik mérleget nyomja le a közmegállapodás, csak nyomja már le valamelyiket, de határozottan, törvényszerüleg s mindenkinek ehez legyen kötelessége alkalmazkodni; ekkor legalább nyugodtan lehetünk mind önlelkiismeretünkben mind a kíváncsiság kérdezősködéseivel szemben, s nem jövünk abba a zavarba (jobban mondva szégyenbe), hogy egy terjedelmes egyházmegye négy egyén által legyen képviselve ott. hol legalább három annyinak lett volna illő lennie. - - Dr. Foki. KÖNYVISMERTETÉS. Egy nagyérdekű irodalmi vállalat. Szász Károly — dacára hivatalos és irodalmi nagy mérvű elfoglaltatásainak — időt szakít magának, hogy sajtó alá rendezze papi dolgozatait. A fáradságos munkahoz mar hozzá is fogott s a nagy vállalatnak első kötete nemsokára meg fog jelenni. Szász Károly munkáiról levén szó, azt hisszük, senki sem fog bennünket ízetlen reclam-gyártással vádolni, ha azoknak megjelenése felett már előre is örömünket fejezzük ki. A kritikusok majd boncolás alá vehetik az ő papi dolgozatait, megtehetik azokra kifogásaikat és észrevételeiket; de a legszigorúbb kritikus is bizonyára osztozkodni fog a mi örömünkben s nem fogja kétségbe vonni, hogy olyan irónak és egyházi szónoknak, mint Szász Károly, minden irodalmi vállalata — még ha egyik vagy másik aránylag talán kevésbé sikerülne is — a közönség figyelmét a legteljesebb mértékben megérdemli. A kiválóbb irók műve', ha jók: az irodalom megmérhetlen sokat nyer általuk; ha pedig gyöngébbek: még akkor is szolgálatot tesznek az irodalomnak, amennyiben a kitűnő Íróknak még hibái is véghetetlenül tanulságosak. Szász sajtó alá rendezendő papi dolgozatainak előszavához a kiadó szívességéből hozzájutván, közöljük azt egész terjedelmében, mert ezen előszóban szerző megismertet bennünket vállalatának irányával s közli egyszersmind velünk annak tervrajzát. Ami Szásznak az előszóban kifejezett amaz aggodalmát illeti, hogy művét a közönség esetleg nem fogadja szívesen, — ez teljesen fölösleges aggodalom. De amennyiben a közönség részvétének a nagyságától és intensivitásától latszik szerző függővé tenni vállalatának terjedelmét: kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni olvasóinkat, hogy a vállalat iránti rész vétőket minél tömegesebb megrendelés által igyekezzenek kimutatni. Az előszó egész terjedelmében így hangzik: Tizenhat éve múlt, hogy 1864. augusztusában Halotti Imáim első kiadása megjelent. E kiadás rég elfogyott már s mint több felől állítják, évek óta kerestetik. De időközben a tényleges lelkészi szolgálattól megválván, s az irodalmi téren is egészen más irányokban foglalkozván, nehezen bírhattam reá magamat, hogy e szerény papi dolgozataimból második kiadást rendezzek, bár arra több oldalról s ismételve felszólittattam. Most végre, a protestáns egyházi irodalommal kiváló előszeretettel foglalkozó buzgó kiadóm sürgetéseinek nem állhatva ellent, nem csak ez Imák második kiadására, de egyéb papi dolgozataim összeszedésére is elhatároztam magamat. A mi ez imákat illeti, azok közrebocsátása után még két évig szolgáltam a szabadszállási buzgó gyülekezetben s egy nagy csapást, az 1866. évi rettenetes cholerát velők együtt értem meg. Akkori imáim, melyeket előbb egyes halottak fölött mondottam, később, midőn a borzasztó kór elhatalmazásával, naponként 25-re menvén a temetettek száma, s egy ízben negyven halott feküvén egyszerre a ravatalon, már egyenként temetkezni nem bírtunk, több halott fölött egyszerre tartottunk közös imádságot : e gyászos napok emlékei külön fejezettel bővítik szomorú gyűjteményemet, mely ezen kivül is, nem egy alkalmi imával szaporodott, olyanokkal is, miket — már a papi rendes szolgalattól megvalva, de palástomat máig megőrizve — később irtam s mondottam. Igy az érdekelt közönség tetemesen, mintegy 20 imával megbővitve, veszi e második kiadást. Kiadóm kívánságára s vele kötött egyezségem szerint e gyűjtemény most úgy jelenik meg, mint válogatott papi dolgozataim első kötete. A második kötet, mely még ez év folytán megjelen, s már sajtó alatt is van, egyházi beszédeim — prédikációim — első szakaszát foglalandja magába. „Az egyházi évkör* cime alatt, adventtől a reformáció ün-