Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-17 / 42. szám

vagy te szép virág!4 örömmel említém az eklatáns ren­deletet : Kerk Eduárd ágostai lelkész atyafiunk, mint szegény gyülekezetem volt adminisztrátorának. Es im az öreg szomszéd ur, nemhogy örült volna velünk, sőt valami rejtélyes villanást vettem észre szemeiben. Lehet, hogy ezt csak képzeltem. De már az kon­statálva van, hogy az általa protegált vádlottak fel­hagytak ugyan az exequálással, de a 803 frt és 37 kr. kezeik közt veszett. Es mégis csak kevésbe múlt, hogy a cs. k. Ober­kirchenrathnál Bécsben, a mi kérvényünk el nem ejtetett. Mert az onnan igért 300 frtot ők nyerik meg s nem az egyház, ha mi a fönebb idézett aug. 5-ki felterjesz­tésünkbem kimutatni nem sieténk vala, hogy nem az egyházat segítené a íőegyháztanács, hanem épen az egyház megnyomoritókat: ha az uzsorások kifizetésére küldene segélyt. Miután ez egyház nem tartozik semmi­féle uzsorásnak. Tartoznak igen is azok, a kik az egy­házat megnyomorították. E 300 frt mai napig sincs beküldve s a merény­let tevők mégis hirlelték, hogy a pap már régen elköl­tötte. S ez álhírrel kezdték visszatartóztatni a hívek önkénytes buzgóságát. Maga a püspök ur világosította hát fel a gyülekezetet, hogy azt a pénzt még a cs. k. Oberkírchenrath sem bírja, még a magas kormánynál van. De ismerve és belatva az egyházi főhatóság, e szegény egyház valóban sülyedt allapotjat : minden­esetre kifogja eszközölni, hogy az szolgáljon némi ala­pul az elsikkasztott tőkepénzek helyett, miután a per­lekedést teljességgel nem ajánlja. Mert az egyház be­perelheti ugyan a vádlottakat, de mit nyer vele ? Mit vegyen ama szegények és nyomorultakon, kiknek sem­mijök sincs. Az egy Balog Gergelyen kivül s az pedig raffinirt svindlerektől támogatva — hogy ne legyen mit megfogni a törvény kezének — minden ingó s in­gatlan vagyonát köztudomás szerint a zsidóknál kö­tötte le. (Vége következik.) IRODALOM. Tanügyi értesítés. A tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület pályázatot hirdet a következő két kér­désre : i) ,,Ad-e a középiskola a gyakorlati életre annyi és olyan ismeretet, hogy ezáltal feleslegessé válnék a felső nép- vagy polgári iskolák állítása azon városokban, me­lyekben középiskola létezik ?" Jutalma a legjobb műnek Szatmárnémeti szab. kir. varos közpénztárából kétszáz osztr. ért. forint. 2) ,,Tapasztalás szerint a latin nyelv és irodalom iskolai tanítása a jelenben nem mutat fel annyi eredményt, a mennyit attól akár a rá fordított idő, akár a tudomány érdeke szempontjából megkívánni lehet és kell; ennélfogva kutattassanak fel a tünemény okai, továbbá jelöltessenek meg a módok, amelyek által a bajon segíteni lehessen s a középiskolai képzés ez ágának ered­ménye biztosíttassék :u Jutalma a legjobb műnek egy ma­gát megnerezni nem kívánó taniigybarát szívességéből száz frank aranyban. A pályaművek' idegen kézzel tisztán leíratva, beköttetve, lapszámozva és a szerző nevét rejtő jelligés levéllel ellátva, 1881. május első napjáig az egye­sületi elnökhöz küldendők. Csak egyesületi tagok pályáz­hatnak ugyan, de, minthogy az egyesület rendes tagjai közé minden protestáns tanár beléphet, alapító és pár­toló tag pedig bárki lehet : a pályatér mindenki előtt nyitva áll. A biralatról az állandó bizottság gondoskodik. Beszéd a hódmezővásárhelyi ref. Otemplom mel­lett nyugvó régi lelkészek emléktáblája felállításakor el­mondta Szeremlei Sámuel lelkész. Kiadta a vásárhelyi ref. egyház. Ara 10 kr. — A vásárhelyi Otemplom tö­vében 3 mult századi lelkipásztor van eltemetve, kiknek emlékére az egyháztanács gondnoksága m. hó 11-én díszes márványkőtáblat helyezett el a templom falában. Ez alkalommal Szeremlei S. lelkész tartotta az egyházi beszédet, mely tulajdonkép a 3 régi lelkész érdekes élet­rajza. Az egyik, Füredi Mihály, széles tudományáról s főleg keleti nyelvekben jártasságáról, ékes szólásáról, s oly nagy terjedelmű hangjáról volt híres, hogy mikor a tarjáni tóparton a szélső udvarokban halottat prédikált, előadását a tó túlsó partján legeltető barom pásztorok is meghallhattak. A másik, Szőnyi Betiiamin, a „Szentek Hegedűjének* hírneves szerzője, a város nagy jóltevője főkép a Petőzendiiléskor, Sinay kebelbarátja, s ahogy azzal bánt Debrecen, úgy bánt vele Vásárhely : kis híja múlt, hogy ki nem hordta a határra, szobájában a 70 évet meghaladott aggastyánt majd megvette az isten hi­dege, mert tűzrevalóra nem jutott költség. A harmadik Füredi Sándor, Mihály fia, szelíd, békés ember, dúsgaz­dag földbirtokos. E férfiak emlékezetét adta elő Sz|­remlei úr beszédében, melynek végeztével kalaplevéve mint késői utód lelkésztársai nevében is áldást mondott elődeire, megköszönve az egyháznak, hogy elődei em­lékét a föliratos sírtáblával utódaink előtt is kegyelet és hála tárgyává igyekszik tenni. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Mező-Túron — mint minket tudósítanak — f. hó 10-én történt a lelkészválasztás. Szavazó volt 339. Ezek közül Turgonyi Lajosra szava­zott 276, Szilágyi Mártonra 63. Tizenkét szavazat meg­semmisíttetett. A választás megerősítését az egyházme­gye a Gelei XXII-ik canon*) értelmében megtagadta. — A bihari ref. egyházmegye esperesévé Paj) Károly piis­pökii lelkész, tanácsbiráivá Ember Pál mezőkeresztesi, *) Az erre vonatkozó canon szavai ezek: »populus neminem eorum (t. i. pastorum) invito Seniore conducere potest." Különös, hogy ezúttal a senioratus viszi a senior szerepét, holott épen e canon szerint az esperesség csak a senior vonakodására alapíthatja határozatát. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents