Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

Nagy befolyást gyakorolt ő intézetünk pártfogóira is, kik buzditó szavára hallgatva, teljes áldozatkészséggel járultak azon átalakulások létrehozásához. Intézetünk nagy részben az ő bölcs vezetésének, előrelátó gondoskodásának, mindenoldalú és erélyes közreműködésének köszönheti azt, hogy a külső támadásoknak ellenállva megmaradt jellegét fentartotta, célszerűen átalakíttatott és maiglan áldásos befolyást gyakorol. Tanári működését intézetünk javára negyven évig folytatta lelkesedéssel és fáradhatlan munkakedvvel; azonkívül ezen idő alatt jegyzői, könyvtárnoki, alumn. gondnoki és igazgató tisztségeket is viselt s kötelességeinek lelkiismeretesen megfelelt. A folytonos erőmegfeszités folytán végre kimerült s tanári állásáról leköszönt. Intézetünktől azonban nem vált el, hanem mint buzgó felügyelő a legbensőbb érdekkel viseltetik annak bel- és külügyei iránt; meleg rokonszenvének, bölcs tanácsadásának és erélyes közreműködésének jótékony befolyását mai napig is érezzük mindannyian. M. t. felügyelő úr ! A mai napon, midőn t. i. 50 évig folytatott lelkiismeretes és áldásteljes működésére visszapillant, mely által számtalan növendéket nevelt a tudománynak, édes hazánknak, az emberi társadalomnak és egyházunknak, szíve az elégedettség és sikeres eredmény boldogító érzetével fog bizonyára eltelni s lelki örömmel mondhatja el a költővel : „exegi monumentum aere perennius." De mi is, mint egykori tanítványai és tiszttársai, kiket maiglan is bölcs tanácsaival támogat, és kik méltányolni tudjuk múltjának, valamint jelen működésének nagy jelentőségét, intézetünk felvirágoztatására gyakorolt áldásos befolyását, őszinte örömmel ragadjuk meg azon alkalmat, hogy tiszteletünknek és szívünkben régóta ápolt hálás érzetünknek, Tek. felügyelő úr előtt, kifejezést adhassunk úgy magunk részéről, mint pedig számtalan volt növendéke és barátja nevében. Fogadja tehát tőlünk, mai örömmünepére, őszinte örömünk, tiszteletünk és hálánk ezen kifejezését, hosszú és fáradalmas pályáján kivívott nagy érdemeinek elismerése jeléül. Fogadja ezt díszkoszoru gyanánt, melylyel intézetünk évkönyveiben eléviilhetlen betűkkel bejegyzett emlékét kegyeletteljesen megkoronázzuk. Legyen ezentúl is intézetünk melegen érző barátja, vezére és pártfogója. Az úristen pedig tartsa meg drága életét még számos évig, hogy áldásos működésének édes gyümölcsét még sokáig élvezhesse ép erőben és zavartalan örömben és boldogságban! „Éljen !* Erre egy szívből jövő „éljen8

következett. Midőn ez „éljen® elhangzott, tisztelt felügyelő úr kezdett szólni s életének, különösen pedig tanári működésének rövid történetét adván, a legszívélyesebb szavakban köszönte meg a tanári karnak üdvkivánatát, azt további jóindulatáról biztosítván. S hogy e jóindulatnak tettleg is kifejezést adjon tisztelt felügyelő úr, a helybeli tápintézet javára 500 forintnyi alapítványt tett. A tanári kar távozása után következett az ev. egyház küldöttsége, melynek élén Linberger István lel. kész és Payer Hugó egyh. s iskolai felügyelő urak állottak. Rövid, de szívélyes üdvözlet után felügyelő úr az egyház iránti jó indulatának is a helybeli evang. népiskola javára tett 500 frtos alapítványa által adott kifejezést. Valóban „megemlékezett arról, hogy az ünnepnapot megszentelje.® Adja isten, hogy a jó tett boldogító öntudatát még sokáig hordhassa szívében, s hogy Stenczel Hugó felügyelő urunk még sokáig éljen az iskola, az egyház, a haza s az egész emberiség javára! Z. TÁRCA. Visszhang. Gróf Lónyay Béla urnák, az „Egyetértés^ 267-ik számában közzétett nagyérdekíí cikkére. „Vessed a te kenyeredet a víz mellett, mert sok napok múlva megtalálod azt.(< (Pred. XI. I.) 0 Egy örvendetes, biztató és reményteljes hang csendült meg a napi sajtóban, mely minden bizonynyal méltó arra, hogy általunk tisztelettel üdvözöltessék és „hosanná^-val fogadtassék. Gróf Lónyay Béla indít meg társadalmi mozgalmat a nyomasztó anyagi körülmények között vergődő protestáns papság érdekében. Mily emelkedett gondolkodásról, mennyi nemes érzeménytől lángol a nemes főúr érintett cikke, azt csak az ítélheti meg, ki emberszeretettel ömledező cikkét keresztül olvassa. De hogy mennyi titkosan fojtogatott bánatnak, keserűségnek és kétségnek sötét éjszakájára illeszté néhány „mesteri€

toll vonása az enyhületnek, reménynek biztató hajnalát! mily sok, a kötelességek nehéz igáját viselő, az élet derűs gyönyöreitől elszokott szív dobogott fel édesen e rég várva várt hangtól, s kezdett örömre gerjedezni : azt csak az Ítélheti meg, aki közelebbről ismeretes amaz „ egész életökön martyri önfeláldozással — nyomorult anyagi viszonyok között nem is élve, csak tengődve híveik jobbléteért működő' szerény férfiak :* a protestáns lelkészek életmódjával, s családi viszonyaival. Akarsz-e nyájas világi olvasó bepillantani egy ily protestáns pap szegényes hajlékába ? Jer velem ! Ne állapodjunk meg a dúsgazdag alföld zsírtól csepegő rónáin s népes egyházai között! Ott fényes pompát, jólétet, édes megelégedést látsz, itt ott fényes hintók repítik Kálvin palástos utódát! De jer velem Máramaros, Ugocsa, Zemplén, Szabolcs, Abauj stb. egyházmegyék sivár talajára s néptelen egyházai közzé, s próbáld elfojtani a részvét könyeit, ha van benned emberi érzés ! Ott ta-