Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

tetn növendékéitől, mert ha az anyagi haszon a vizsgáló tanarnal semmi szerepet nein játszanék is, még akkor is minden tanar elnézőbb lenne saját ismerős tanítványa iránt, mint egy teljesen ismeretlen ellenében. Mindezekből folyólag bátorkodunk azon nézetünknek kifejezést adni, hogy a Nm. vallas- és közoktatási miniszter ur altal felhozott indokok nem elegendők, sőt csekély nyomatéknak arra: miszerint áltáluk — sajat egyházkerületünk — még inkább az egész magyarhoni ref. egyház, a jogakadémiák megszüntetésére és az egész jogi oktatásnak az allam részére való átengedésére indittassék. Ezen nézetünk tamogattatik azon indokok altal is, melyek reformalt egyhazunkat jogakadémiáinak felallítasara vezették. Egyházunkra nézve ugyanis, melynek egész alkotmányos szervezete, jövendő szabad fejlődésének biztosítéka, az egyházi és világi elem egyenlő kormányzati jogosultságán és részvétén nyugszik, éppen nem közönyös dolog, hogy világi palyara lépő hívei sajat intézeteiben képeztetnek-e, melyekben az egyház intézményei, s annak közegei, mint épen az intézet fenntartói, mindig kellőleg méltanyoltatnak: vagy pedig oly allaini intézetekben, melyekben reformalt egyházunkra nincs semmi tekintet és a tanulókban a vallásos buzgalom, az egyház iránti tisztelet csak csökkentethetik. Nemcsak az egyház kormanyzati, de szorosabban véve a felekezeti érdek is megkívánja továbbá azt, hogy reformalt egyhazunk a jogi szakoktatást kezéből ki ne bocsassa. Mert igaz ugyan, hogy első sorban mindig a családnak kötelessége gondoskodni arról, hogy tagjai megszerezhessék azon feltételeket, melyek felhasználasaval megélni, magoknak jóllétet, befolyást teremteni képesek : de az egyház nem kevésbbé érdekelve van az által, hogy hívei, kiknek anyagi áldozatkészségéből s szellemi erejéből tartja fenn magát, milyen anyagi helyzetben s milyen tarsadalmi allasban vannak. Ebből folyólag reformált egyházunknak, ha azt akarja ; miszerint anyagi ereje ne csökkenjen, a társadalomra való befolyasa megmaradjon a hatóságoknál és felsóbbségnél kellő tekintélyre számíthasson : kiváló figyelmet kell fordítani arra, hogy hívei közül lehető számosán a jogi szak mívelésére is lépjenek és a jogi képzettség megszerzésére képesíttessenek. A magyar ref. egyházban, mint az egyház főtamasza a közép birtokos osztály szerepelt a múltban, ezen osztály tagjainak neveit s vallasos buzgalmat hirdetik egyházi és iskolai alapítványaink. Fajdalom ! a jelenkor áramlata ügy hozta magával, hogy ezen csaladok nagy része megsemmisült, tönkre ment. A birói, hivatalnoki, ügyvédi kar van arra hivatva némileg, hogy egyházi életünk terén a régi vagyonosabb birtokos osztályt potolja, űgy vagyoni támogatás mint értelmi suly altal. De minél inkább kevesbedik a jóléttel biró csaladok szama egyhazunkban, annal kevesebb tagnak lesz lehetővé téve a jogi képzettség megszerzése, különösen ha tekintetbe vesszük a jogi képzettség megszerzésére kivantató s fokozatosan emelkedő költségeket. Eddig egyhazunk tagjai nagyon tekintélyes tért foglaltak el a közszolgálat terén, félő, hogy jövőre azt más felekezetű egyének töltik be és mi ott hattérbe szorulunk, utoljara talan idegenek leszünk. Hogy altalaban sem igen törekesznek iskoláink növendékei a jogi palyara, mutatja az: hogy a papai ref. fögymnasiumban az 1878/9-ben érettségi vizsgát tett 46 növendék közül 10, az 1879/80-ban érettségi vizsgát tett 34 növendék közül 6 jelentkezett a jogi palyára. I la csak a református vallású joghallgatókat tekintjük, akkor is sajnosan azt tapasztaljuk, hogy reformalt egyházunk rövid időn hatra fog maradni e téren egyébb felekezetek mellett; mert a budapesti egyetemen ! az 1877/8-ik évben 211 ágost hitv., 61 helv. hitv., 351 mózes vallasu; 1878 9-ben 164 és 382 mózes vallású joghallgató volt, mely szám épen nem egyenlittetik ki a helv. hitv. jogakadémiák népessége altal, mert p. o. a pápai ref. jogakadémiában az 1879/80-ik iskolai évben 29 hallgató közül csak 10 volt helv. hitv. vallású, előző években pedig még kevesebb. Ezen indokok amellett szólnak, hogy a dunántúli e. kerület jogakadémiajat csak akkor szüntethetné meg: ha előbb a többi ref. egyházkerületekkel egyetértve s az államtól is jogosan varható segélyt kieszközölve és felhasznalva kellőleg gondoskodnék arról, hogy a kebelébe tartozó ref. vallasu ifjúak sajat felekezetünk intézetében az eddiginél még nagyobb sikerrel, lehető olcsón és teljes kiterjedésben szerezhessék meg a jogi képzettséget. Ez pedig akkor volna elérhető, ha valamelyik protestáns főiskola kebelében lehetőleg allami segély felhasználásával a m. k. egyetemeken levő jog-és államtudományi karral teljesen egyenrangú jog- és államtudományi kar szerveztetnék, amelyen a tudori rang is elnyerhető lenne. Ha ez megtörténnék, azon esetre úgy véljük, jobban érdekükben allana a többi egyházkerületeknek, saját jogakadémiáikat megszüntetni, s az ez altal megtakarítható összegeket, részint a többi szakok erősítésére, rcszint arra fordítani, hogy ezen helv. hitv. jog- és államtudományi karnal minél több kebelökbeli helv. hitv. tehetséges ifjú és minél kevesebb anyagi aldozattal szerezhesse meg a jogi szakképzettséget. Mindezeknek tekintetbe vételével, oda irányul tiszteletteljes véleményünk: méltóztassék a Ft. egyházkerület a Nm. vallas- és közoktatásügyi minisztériumnak targyalas alatt levő leiratara kijelenteni, hogy felsorolt indokokból a pápai jogakadémiát jelenleg megszüntetni nem hajlandó. De kilátásba helyezhető volna a jogaka démia megszüntetése a miniszter úr előtt azon esetre, ha az államkormany támogatást nyújtana a magyar ref. egyháznak egy az egyetemivel egyenlő teljes jog- és államtudományi karnak, valamelyik ref. főiskola kebelében való felállításához. Hogy azonban ezen tainogatas mily mérvben, mily módon, s mily feltételek mellett volna igénybe vehető : ez iránt elsőbben az 5 magyarorszagi h. h. egy-