Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

többé-kevésbé különböző felekezetekre és iskolakra van oszolva, mert a protestantismus szabadság"; de e felekezetek valamennyien találkoznak egymással egy lényeges pontban, t. i. a Krisztus evangeliumanak predikálásában, a Megváltó altal minden bűnbánó és hivő lélek számára ingyen adott bűnbocsánat hirdetésében. Ila volt valaha kedvező alkalom e szellemi egység bebizonyítására, bizonyára ez az, mely jelenleg önként kínálkozik, hogy megvigye a kegyelem hírét azoknak, kik alig várjak, hogy Róma igáját lerázhassák. E téren minden néven nevezendő felekezetnek közös tevékenységre, ugyanazon cél munkálására s ugyanazon eszközök alkalmazására kell egyesülnie. Nem elég, hogy az esetleges körülmények szerint csupán közeledjenek egymáshoz ; hanem — s épen ezt akarjuk a dologból kihozni — szükség, hogy egy nagyterjedelmű szövetséget alkossanak, melyet, ha ugy tetszik, anti-clericalis liga névvel fogunk jelölni, s legyen az olyan szövetség, mely nem valamely különleges felekezet, hanem az egyetemes protestantismus ügyének munkálására legyen hivatva. Legyen szabad itt e szövetkezésnek az alapvonásait úgy összeállítanunk, a mint mi jónak véljük: 1. A ligát valamennyi protestáns felekezet és község létesíti és tartja fenn Franciaországban és a külföldön gyűjtött tőkék segélyével. 2. Tagjai lehetnek e szövetségnek lelkészek és müveit világiak, mint küldöttei azon gyülekezetnek, a melyhez tartoznak. Nem lehet kétleni, hogy találkozni fognak vallási íróink, lelkészeink és tanítóink között kellőleg képzett emberek arra, hogy a pápista tévedéseket ostromoljak, s a protestáns igazságokat népszerű, hatásos és meggyőző nyelven terjeszszék elő. 3. Mindezen tényezők tagokka lehetnek, föltéve, hogy magukévá teszik a munka programmját, mely nem egyéb, mint ostromolni a római egyhazat és a hitetlen materialismust, úgy tüntetni föl a bibliát, mint a vallásos oktatás egyedüli forrását s a Megváltóban való hitet, mint az újjászületés, megszabadulás és élet egyedüli hatalmát úgy az egyénekre, mint a nemzetekre nézve. 4. Szintén fölszólíttatnának e munkára olyan republicánus egyleti elnökök és komoly anti-clericalisok is, a kik föladatukká teszik, hogy a nemzetet az ultramontan zsarnokság alól kiragadjak, szabadelvű, haladó és morális keresztyénséget ajánljanak neki s ilyenül a nemzeti, vagy független protestantismust tüntessék föl előtte. 5. Az anti-clericalis liga a demokrata sajtót illetőleg oda működik, hogy azt reformáló harc kezdésére indítsa s altala az üdv egyedüli eszközeiil a kath. egyházzal való hivatalos összeköttés teljes megszakítását mutattassa föl a nemzet előtt. 6. A liga minden jelentékenyebb republikánus községnek református irányú összejöveteleket, népkönyvtaraik számara pedig olyan műveket ajánl föl, melyek alkalmasak, hogy a protestantismust, mint Krisztus igazi ! vallasat s a nemzeti fölszabadulás nagy eszközlőjét ismertessék meg. 7. Végűi az anti-clericalis liga a lakosoknak, kik előtt az evangéliumot hirdeti, tetszésökre bizza, hogy vagy a hozzajok legközelebb eső keresztyén gyülekezetekhez, vagy pedig azokhoz csatlakozzanak, melyek rajuk nézve legmegnyerőbbek. Ez természetesen csupán csak vázlata annak, a mivé a liga Franciaország evangelizalásat illetőleg lehetne, s itt csupán arra szorítkozunk, hogy az eszmét a közönség előtt fölvessük. Csupán azt óhajtanok, hogy mindazok, kik hőn óhajtják, hogy kedves hazánkat a római saskeselyű bilincseitől megszabadultan láthassák, értsék meg, mint mi hogy ez a munka túlszárnyalja jelenlegi vallási társulatainkerőit, minden ilyen társulat természetesen kötve levén, saját felekezeteik és illető szervezeteik által azon mezőhöz, 'melyeket művelés végett a gondviselés számukra kijelölt, hogy e végre olyan uj alkotasra van szükség, melyet az egyhazak tartanak ugyan fenn, de azért mégis független azoktól, mely minden arra való buzgó polgártárs előtt nyitva van, a ki a programmjat elfogadja. Az ekként szervezett liga teljességgel nem akadályozná, hogy az alkalmazásban levő prédikátorokidőről időre meg ne váljanak a közreműködés végett saját nyájuktól, s hogy ők e címen segélyt ne kapjanak- a ligától a saját környékükön eszközlendő evangelizálásra. Mi főleg azt óhajtjuk s istentől is azt kérjük, hogy tamadjanak a kérdésbeli munka megejtésére szóban, szellemben, hazaszeretetben s főleg a halhatatlan lelkek iránt való szeretetben hatalmas iérfiak. Franciaországot nem miniszterek, hanem apostolok fogjak megszabadítani, olyan apostolkodás, a milyen a keresztyén egyházat megalapította, olyan apostolkodás, mely a reformáció egyházait megteremtette; csupán az apostolkodás törendi meg a clericalis hatalmat s készitendi elő az útat arra, hogy Franciaországban egy hatalmas protestáns keresztyén egyház alapittassék. „Az aratas gazdag s már szürkéllik; kérjük az urat, hogy mennél elébb számos munkást küldjön az aratasra. Jules Denys.(

< próságo Isi-Nem csuda, ha az a katholikus olvasó közönség, mely csupán katholikus szerzők müveit olvassa, — latvan, hogy az ő földi istene, a papa e művek szerzői közül némelyeket (s épen milyeneket!) kiváló megtiszteltésben részesít: a protestantismust ördög művének, a protestánsokat pedig gonoszsággal megterhelt pogányoknak tartja. íme dr. Auguste Rohling prágai theologia tanara XIII. Leótól egy sajatkezüleg irt levelet kapott, melyben ő szentsége köszönetét s elismerését fejezi ki a deréktudósnak történelmi műveiért. Hogy mik lehetnek dr. Rohling műveiben s miként jellemzi a protestantismust, mutatványul álljon itt pár