Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

KÖNYVISMERTETES. Gíjakorló-könyv a népiskolai énektanításhoz, irta Oláh Károly tanítóképezdei zenetavár. Ara 25 kr. Budapest, Dobrowszky és Franké tulajdona, 1880. Nyom. pesti könyvnyomda-részvény-társaság (Hold utca 7. sz.) Kis 8-r. 64 l. A munkás szerző ismét egy életrevaló művecskével lépett elő, mely csekély terjedelme dacára is nagyon megérdemli, hogy vele foglalkozzunk, sat. olvasó közönséggel, — különösen pedig a népiskolai tanítókkal — tüzetesen megismertessük. Oláh Károly műveit általaban kitűnő pontosság, szabályszerűség jellemzi, de ezekben eddig teljes méltánylattal fogadott művein túl tesz e kis füzetecske, s hozzá még valami olyan ujat tár elénk, mit a népiskolai énektaní könyvekben nem láttunk. Az eddig megjelent népiskolai énektanitó könyvek legnagyobb hibája az, hogy nem a kis gyermek gyenge és gyarló elméjéhez s felfogásához voltak alkalmazva, a mennyiben mindannyi a vonal rendszer ismertetésével kezdi a tanítást. (Epen olyan, mintha egyszerre az irvaolvasáson kezdenék tanítani a gyereket, a mint iskolába felkísérik, holott egészen máson kell kezdeni). Füzetünk egészen uj methodust ad elénk, épen azon a nyomon halad, mint Göncy ábc-éje. Ez kezdi az i betűn, mint a gyermek altal legkönnyebben felfogható s lerajzolható olvasási és írási jegyen, és azután megy át a hasonló alakuakra, egytagú értelmes szavak által vezerelven a g yermek gyenge elméjét. Itt vonalrendszer ismertetéséről szó sincs addig, mig a gyermek — úgy szólván önkénytelenül — rá nem vezettetik arra, hogy mi az a vonal! Es mikor már vonali ír a gyermek elé, akkor is csak elébb egyet, s midőn ezen gyakorolta a gyermeket — ír kettőt, s így egymás utan mind az ötöt. Tökéletesen úgy áll e füzetke énektanítása az eddigiek modorához, mint például a hangoztató módszer a régi : ba, be, bi, bo, bu, bö, bü módszerhez. Ot sorban adja a hangjegyek és szűnjegyek értékét, azután másfél lapon az első és második hang begyakorlását C. (többféle változatban) C. D. (szinte többféle változatban) s a gyermek még eddig vonalt nem lát, nem tud. Természetes, a harmadik hang begyakorlása (és az előző hangkörök ismétlése) már vonal nélkül nem történhetik, húz hat egy vonalt s ezen gyakorol. 3 hangot 15 változatban ! C. D. E. Mielőtt tehát vonalt húzna, a gyermeket helyes hangvételhez szoktatja, a mi pedig a fő ! Tovább menve, még a negyedik hang begyakorlását is csak egy vonallal viszi véghez, a mint hogy — a felvett alapon — a negyedik hang nem is vonalon esik. C. D. E. F. Erre van ismét io változat. így megy tovább az ötödik hang begyakorlásáig, mikor már két vonalt húz, s a gyerek előtt nincs egyéb mint e két vonal és hang, C. D. E. F. G, — s erre van 17 gyakorlat. Mondom, teljes és tökéletes párhuzamot tart a gyermek elméje fejlesztésében a Göncy Abc-ével. Es itt az ötödik hangon már két vonallal és öt hanggal, élénk és kedves gyermek dalokat (ötöt) ad gyakorlatul, mint: virágos mezőben gyöngyvirágot szedtem, — vagy Zum zum, zum. kis méh mondja zum stb. Minden hang begyakorlásánál az illető hangközt legelői kiirja, — s az előző hangközöket ismétli és kibővíti. Még a hatodik hang is 16 gyakorlaton át két vonallal történik C. D. E. F. G. A, — minthogy a hatodik hang nem vonalra esik. A hetedik és nyolcadik hang begyakorlása már — természetesen — 3 vonallal történik, 20 hosszabb változattal, s ezután ismét jön 7 kedves kis gyermek dal, természetesen még mindig csak három vonalon. így midőn már a gyermek egy egész octávát megismert, s abba kellőleg be van gyakorolva, húzza meg az öt vonalt. A gyermek tehát nem tanult semmit ész nélkül, s a mit tanult, azt érti, annyira, hogy a következő 9. 10. 11. hangokat, (melyek tulajdonkép a 2. 3. 8. ismétlései) önként képes következtetni és kiénekelni. Áttér ezek után — három-három gyakorlatban a vonalsoron alúl és felül eső hangközökre, nem terjedvén a hegedű kétszer vont G-jén alul, sem az egyszer vont Á-n felül, — s csak most kezd gyakorolni a 15. §-ban '/8

és 1

/ 1

G

hangjegyek- és szűnjegyekkel, miután már a gyenge növendék az egész fél és negyed kóták beosztását kellőleg meg- és átismerhette. Erre van 8. gyakorlat. Azután az eddig használt különféle értékű hangjegyek pontozva, 5. gyakorlatban, — végre ismét 8. gyakorlat, és itt már a szokottabb ütemek egész a °/8

beosztásig feltüntetve s jelezve. A gyenge növendék tehát mintegy önkéntelenül vezettetik be a taktusba a folytonos hangoztatás, olvasás, számítás s a hangjegyek értékének fokozatos megismertetése és gyakorlása által. Es miután mindezeket kellőleg s minden változatokban gyakorolta, tár fel a növendék előtt egy uj világot, a felemelő, lenyomó és helyreállító jegyek alkalmazásával, tapintatosan vezetvén a kemény és lágy hangnemekre és itt lát a gyermek először kulcsot (G.) is. Ezekre ad ismét egy szóllamban 10. gyakorlatot, s — ezekkel átvezet a két szóllamú gyakorlatokra 8. változatban, végre az előadási jegyeket s azok használatát adja. Függelékül és gyakorlatul 13. egy, két és három szóllamu gyermekdal. Mondottuk, hogy Oláh K. e műve merőben elüt minden eddig megjelent népiskolai énektani munkáktól, mert egy részről röviden tárgyalja a szükségeseket, más részről oly fokozatos tanmenetet követ, hogy minden növendék képesíttetik hangjegyek szerént énekelni. Az addig megjelent énektani munkák terjedelmességük, áruk, és a mi fő, nem magyaros szellemüknél fogva (én leg-76