Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

régi lakosa megyénknek — nem tudhatja. Igaz, hogy az összeállított számadás az elöljárók és község előtt felolvastatik. Mert szükség, hogy az egyesek, kik adakozás, vagy munka által segítették az egyházat : lássák is, honnan, miből, mennyi a jövedelem. Mi a kiadás? A számadások a visita által összeszedetvén, kiadatnak a tanácsbiráknak felülvizsgálatra. Tudok példát, midőn 5 kr. külömbség miatt a számadás az illető gondnoknak igazolásra visszaadatott. Csak azután kerülnek a számadások az egyházmegye rendetlen levéltárába molyok eledeléül. Hogy levéltára nincs, vagy ha van, igen kevés egyháznak van megyénkben, ezt én sem helyeselhetem, mert szükség, hogy anyakönyvek, számadások, szóval az egyházat érdeklő iratok egy bizonyos helyen tartatnának, hogy tűzvész vagy más szerencsétlenségek esetén megmenthetők lennének. Ezt Vigil barátomnak jó lett volna megpendíteni a lelkészi értekezleten, kötelező végzést hozatni az egyházmegyén. Nem egyszerre kiállani vele a magasba, s a karikással nagyot durrantani, hogy a figyelem erre a pontra irányoztassék : „mindezeknek oka a tisztújítás.® Tudom, hogy mindenhez, és így az egyházmegye ügyeinek vezetéséhez is gyakorlat kell. Kellő gyakorlattal játszva végezzük azt, mit a gyakorlatlan erőmegfeszitéssel is alig érhet el. Nem is szólnék én a tisztviselők állandósítása ellen egy szót is, hallgatnék mélyen, mint az ön vezér férfiai, midőn székeik lesrófolását indítványozta. Hanem szeretettel kérem Vigil társamat, a lehető hibák, rendetlenségek okát ne mindég kivül, hanem magunkban is próbáljuk keresni. Hogy 20 év alatt 6 esperesünk volt, ez csak arra mutat, hogy hála az égnek voltak jeleseink, kik közül választhattunk, s rá meg nem is voltunk nagyon kényesek a választásban. Igy történhetett, hogy akadt a 6 között olyanis, ki 6 évig nem birta betanulni a képviseleti kormányzat A betűjét. Nem akarta tudni, hogy a többség a kisebbségnek törvényt szab, hanem ily tárgyban felfolyamodott az egyházkerülethez, hogy ott is lássák az ő szegénységi bizonyítványát. És ha jövőben — feltéve, de meg nem engedve — lenne olyan, ki azon járás erélyes szolgabiraja nélkül nem tudna papot választatni — ki római katholicus létére barátságból vagy jutalomért azt tenné meg az ürült egyházban papnak, kit az esperes óhajt: gondolja meg csak Vigil, hogy szabadulna meg az ilyen hivatalnoktól lárma nélkül — ha nem lenne restauratió. En ugyan nem kívánok kardot kötni a tisztújítás mellett. De míg lelkészeink egy része szereti felhasználni a hivatalnokok gyengéit, míg a corruptió azokat is kezdi hatalma alá hódítani, kik eddig egyszerűek, szegények, de becsületesek voltak: addig én egyházmegyénkben a tisztújítást iualum necessariumnak tarom. Tisztítsuk meg előbb magunkat, úgy kezdjünk másokat mosdatni, így majd mindnyájan tiszták leszünk. Ha hibát látunk, figyelmeztessük annak következéseire — sine ira et odio — még elöljáróinkat is. Melyik állás az, hol egyeseknek annyi joga volna a jólét-, közerkölcsiségre hatni, mint a protestáns lelkésznek ? Ott van a lelkészi értekezlet — mely, mint jó talaj — igen alkalmas az életrevaló eszmék kicsiráztatására s megerősítésére. Ott vannak közgyűléseink, hol a jót nemcsak megpróbálhatjuk, hanem közakarattal ki is vihetjük. De míg ezt meg nem kisértettük, a világ előtt apró miseriákról jajgatni, annyit tesz, mint ha valamit kézzel elérhetnénk, azt lábbal magunktól eltaszitanók. Én ugy tekintem a sajtót apró bajaink orvoslásában , mint apellatorium forumot. Ha a jót közgyűléseinken indítványoztuk, de kivitelre sem itt, sem egyházkerületen nem segíthettük : akkor lépünk ki, hogy több szem, többet látván, mások is elmondhassák azon tárgyról nézeteiket. Próbálja meg Vigil barátom ezt az utat. Egy kicsit nehezebb lesz, de biztosabb És még arra kérem fogadjon el tőlem — mint öregebbtől egy tanácsot. A pirongató predikatiók már a szószéken is lejárták magukat, mennyivel inkább a sajtóban. Ha valamit ki akarunk mozdítani helyéből, nem szükség mindjárt nagy lármát csapni, kisebb zajjal sokszor többet vihetünk véghez. Páter Cunctator. II. A Prot. E. Isk. Lap 36-ik számában az mondatik, hogy a f.-baranyai lelkész-értekezletek elnökei a legközelebbi gyűlések tárgyaiul az apró miseriákban megirtakat tűzték ki. Mint az egyik kör elnöke egész határo zottsággal Írhatom, hogy ilyen még csak eszem ágába sem fordult meg, először azért: mert a mit Vigil első cikkében felhoz az anyakönyvek rendetlen vezetéséről, az nem miseria, hanem kötelesség-mulasztás ; a kötelesség-mulasztókat pedig rendreutasítani nem a papi körök, hanem az egyházi felsőség kötelessége ; ha ismer ilyeneket Vigil adja fel a törvényszéknek, majd elbán velők. De nem másodszor azért se, mert az anyakönyvek egyöntetű vezetésének megállapítása — ha ugyan nem így történnék — megint nem a kicsiny körű papi értekezletnek tiszte : hanem első sorban az államkormánynak, vagy ha ez vele nem törődik, az e. kerület elnökének, miként e tárgyban, mint Vigil is megjegyzi, a tiszántúli kerület cselekedett. Ha pedig se egyik se másik nem intézkedik, hanem az anyakönyvvezetők tetszésének szabad tere van : nem tudom, miért akarja e miseria bűnbakjául épen a f.-baranyai papságot feltolni és mikép akarja e mulasztást a papi értekezletek által helyrehozatni: mikor jól tudja, hogy másként anyakönyvezünk mi, másként a katholikusok, másként a g. keletiek és megint másként a héberek — mind ehhez pedig nekünk semmi szavunk. Ha azonban a miseriák írásával célja csak az volt, hogy urbi et orbi kihirdesse, > mikép a főjegyző őt jól megpirongatta, hogy minek tölteti vele hiába az időt, mikor nála úgy is minden rendben van* : én e szerény öndicsőitésnek határt vetni nem akarok : sőt annak nagyobb növekedésére ezennel igérem : hogy legközelebbi értekezletünk végén kihirdetem, hogy mindazon lelkésztársaim, kik eddigelé anyakönyvet vezetni nem tudtak vagy azt hűtlenül vezették: annak hü, pontos és szabályszerű vezetése megtanulása végett Vigilhez forduljanak. Baksay László, az ormány okor vidéki lelkészi kör elnöke.