Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 114 KÖNYVISMERTETÉS. • „ Oltsátok a tüzet !€

Egyházi beszéd, melyet a tűzoltóeqylet.i ünnepélyen mondott Nagy-Geresden 1879-dik évi september 28-án Trsztyenszky Gyula nagy-geresdi ev. leik., ny. esperes. Sopron, Bomw alt,érnél. (Vége ) A szülékhez fordulva ezeket mondja: Lássátok, a ' nagy, világhírű Írónak") nevelési rendszere abban állott, hogy a gyermekek minden pillanatban letudjanak valamely örömről vagy élvezetről mondani. Mi is aláírhatjuk egy keleti bölcs braminnak mondását: mely szülő nem tanítjai takarékosságra gyermekeit, hallgatagon lopni tanítja őket"'. A könnyelműség pusztító tüzét, — az okos, a hideg számító takarékosság vize oltja el. Nézd a híres írót,*'*) ő ajtajára egy kőtáblára e mondást irta fel. »Ha nincs pazarlás, nincsen szükség! »Igen, nincsen szükség, ha nincs pazarlás ! Ezt kellene felírni az állam pénzügyeit vezetők s az egyes csaladok ajtaira; ha ez volna jelmondatunk s elvünk, a szegénység oly pusztító j szomorú mérveket nem venne fel, az államok és csalá. dok a bukás szélének meredélyéhez nem taszitattak volna oda már. A nagy államférfi'""'") bolondnak nevezi azt, ki okos számítás nélkül költ, s az angol törvényhozás a tékozlót a bolondok sorába számítja be, és így vagyonát zár alá teszi. S végűi a kivonatozás corollariumául: a tudomány, a hír magaslatán álló sok jeles államférfiú s iró a szegénység kérdését, a társadalom izgatottságát, a veszélyes népmozgalmak rugóit a nép tudatlanságában keresi s a szegénység kérdésének megoldását a nevelés ügyének rendezésében hiszi. De higyjétek el, Jézusnak hívei maga a nevelésügy rendezése a szegénység kérdését még nem oldja meg. Hiába hiszi a jeles iró jóhiszeműleghogy a szétosztott tőke, a felosztott föld, a közössé tett vagyon megosztása kiegyenlíti a társadalmi osztályok közt létező mélységeket s biztosítja a nép nyugalmát, meghozza a nép bolodgságát. Iliában, hasztalan ígérnek az elégedetlenség lelkétől vezetett hamis profeták a felforgatott társadalmi intézmények ledöntött romjai felett a felizgatott elégedetlenségnek édent . . munka . . tett, érdem nélküli paradicsomi életet; ábrándos álmok, álnok csalások ezek. Azt mondom én e küzdelmekkel, e tanokkal szemben, a mit a nagy szabadságférfiu, a nagy népember mondott" " "'"') »a ki nektek azt mondja, hogy az emberiség sorsát munkán és takarékosságon kívül egyébbel javítani lehet, az ellenségtek, és meg akar titeket mérgezni.* »A nyomor, a szegénység tiize, az adósság titkos rejtett szikrája oly sok ház, család kebelében lappang • beletették azt a múltban már nehéz társadalmi viszonyok, szerencsétlen rossz évek gyújtogató keze, vigyázzunk, a *) Goethe ; **) Scott Walseí ; ***) Smiles ; ****) Franklin lappangó tüzet, rejtett szikrát oltsuk el — szigorú takarékosság által. Ne látszani, de tenni legyen jelszavunk. Vonjuk össze családi vágyaink, igényeink vitorlaszálait, mert „az idők gonoszak!" Elvünk legyen a bölcs szava : »semmit se tarts csekélységnek; bárminő kevésnek lássék is, homokszemekből áll a hegy, pillanatokból áll az év, csekélységekből áll az élet,**) Az utolsó részben, a gyujtogatási betegség jelzésénél szól Nero fáklyáiról, Herostratos dicsőségéről, megemlékezik Alba belgiumi vérengzéseiről és pedig oly festői élénk színekkel, hogy az olvasó szinte maga előtt látja az egetverő tűzoszlopokat, hallván a ropogó láng okozta recsegéseket, érezvén a közelithetlen zsarátnok izzító hevét. A szónok alakító ügyessége, lelkesülő heve mindvégig erőteljes, lankadni nem tudó. Erő, mely hova tovább egyre izmosul. A bosszúból gyujtogatónak a sz. irás hatályos idézeteivel áll elé, felhívja a nőket a családi tűzhely őrizetére ; meleg jóindulattal ajánlja a kisdedovodákat, gyer. mekkerteket. Van szava a munkásosztályhoz, a családfőkhöz, elöljárókhoz s végezetre következik a szokásos egyletfelszentelés : ha a haladó kor emberbaráti érzelmektől vezettetve felemelte *a lelenc, kórházak, népkonyhák ( szeretetházak, dolgoztató fegyintézetek, árvaházak, té. bolydák falait, hol menekvési ajtót nyit a társadalom anyagi, szellemi nyomorultjainak, ha e kor nemes részvéttel elküldi a betegápolókat a harctér véres mezejére, a patakzó vér s a golyózápor közül kihozatja a vérző sebesülteket, ez a korszak csak magához méltóan, elveihez következetesen tett, midőn a tűzi szerencsétlenségek meg gátlására testületté alakult, s élet, vagyon megmentésére óvszereivel a vész fékezésére megjelen. A csatába vezetett zászlókat, a haláltszóró ágyuütegeket, kifent kardokat, a szuronyok százezreit, melyek élén a halál ül, melyeket vérköny s árvák, özvegyek jajszava követ . . , megáldják, hogy győzelemre jussanak ... Oh nem szabad-e, nem kötelesség-e nekünk megáldani azon jótékony egyleteket s azok fegyvereit, melyek e vész megszüntetésére, a vész nyomorának enyhítésére, a konyek letörlésére bontják ki zászlaikat, verik meg a riadót, vonják fel oltószereiket utcáinkra. »Megáldom e tűzoltó egyletet, mint lelkész, mint emberbarát, mint hazafi\ Megáldom az egyletet, úgy áldlak meg: adja az ég, ne legyen szükségünk reád ! soha . . soha ! „Es ha hiába van vigyázatunk; hiában van esdő imánk s a vész mégis eljön s égő lángok kígyóznak fel az égre; ha a vészt jelző riadó szava, a félrevert harangok kongása szól: vigyétek nemes egylet, mentő szereiteket, a társadalom e szent fegyvereit,, vigyétek a vész helyére . . . mentsetek életet, vagyont! S a mentett élet s vagyon felett Isten s emberek ajkain áldás és áldó ima lesz felettetek, mint nemes tűzoltók felett a sz. irás szava: „a tűznek erejét megoltottátok !* Ainen. *) Young.