Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

íme nyájas olvasó, ez az u. n. modern szellemű, a haladó kor, a művelt világ kényes igényeinek meg­felelő egyházi sz. beszéd ; ez az eredeti természetes te­hetség, a jól fegyelmezett szorgalom, a széles körű ol­vasottság és tanulmány jeles terméke. Az ujabb időben némi lesújtó önváddal hallható volt a panasz, hogy nemcsak a polgári szokottabb jel­legű ünnepiességek alkalmával, ámde már a halottas szertartások mellett is világi elem kezd, a lelkészt mel­lőzve részt venni ezen szorosan az egyházi személyzet cselekvényei közé tartozó végzendőknél. Mennyivel ör­vendetesebb jelenség lehet az az önérzetes lelkészi karra nézve, ha az emberbaráti részvét által emelt intézetek, vagy épen szoborleleplezés, tűzoltó egylet szervezkedési ünnepe alkalmával — ezen kizárólag polgári és humá­nus színezetű tüntetéseknél a lelkészt éri a functióval való megtiszteltetés. Helyesen indokolja eljárását a nagy­érdemű szónok is, midőn a bevezetésben a többek kö­zött mondja : az embaráti eszmék, miket a kor most telemel, Krisztus eszméi is. A szegények ügye Krisztus ügye, ő mondá, a mit a legkisebbekkel tesztek stb. A keresz­tyén szószék nem merev gát, melyen megtörnek a ha­ladás széttört habjai, nem gát, mely eltaszítja magától a koreszméket, a kor emberbaráti kérdéseit; de a templom menedékvára, asyluma a nemes törekvéseknek. S ezért a keresztyén szószék s lelkész akkor all hivatásának magaslatan, ha azon korszerű nagy eszméket felöleli, melyek jótékonyságoknál fogva Isten ügyének is mond­hatók. S ha a kitüntető megbízatás egy oly megyeszerte kedvelt s jeles nevű szónokot érhet, ki a mellett, hogy a hozzákötött kedvező reményeket a várakozást megha­ladó siker, a magasztaló elismerés tüntető nyilatkozatai közt fényesen váltja be, az nem csak hogy az egylet működése iránt meleg érdeklődést kelt, hanem a szónok babérokkal terhelten tér meg azon egyház s kerület kö­rébe, melynek az ünnepelt férfi egyik diszes tagja. Az ő érdemeiből font koszorú egyszersmind a hívek gyüle­kezetének koszorúja is. Az ó-testamentomi írástudókról azt olvassuk, hogy azok pergamen darabkakat szegdeltek s azokra írták rá a tíz-parancsolat áthághatlan főtörvényeit nemcsak, ha­nem ruhájuk szélére tűzték azokat, sőt ezekből font fü­zérrel övezték körül halántékukat annak jelzésére, hogy az úr parancsolatait soha szem elől téveszteni nem sza­bad. Valóban emlékezetes szép tettet követett el az egylet parancsnoka azon körülmény által, hogy eme erkölcsi aranyigazságokkal gazdagon elhalmozott egyházi sz. be­szédet kinyomatta, melynek a fényűzés és könyelműség ellen mondott tételei megérdemelnék, hogy minden csa­ádtag mélyen vésse rá emlékezete táblájára. Az ily egyházi beszédek nyomtatásszerű terjesztése felette üd­vös. Egy részt, hogy az idegen hitfelekezetekkel s a vi* lággal szemben bebizonyítsuk, hogy bíboros talár, arany kereszt, mesés'vagyon birtokolása nélkül is minden sze­génységünk mellett üdv'ös életet tudunk kifejteni a ha­zára, az egyhazra és társadalomra egyaránt hasznosat; s hogy megmutassuk a csak a minap kétségbe vont ör­vendetes jelenséget, hogy nekünk is vannak íróink, szó­nokaink s a katholicus intelligentia által messze vidék­ről látogatott és kegyelt papjaink, másrészről, hogy al­kalmat szolgáltassunk a templomkerűlő híveinknek a jóban gyarapodni s otthon ha mindjárt unalomból is Tatár Péter izetlenségei helyett választékosabb olvas mánynyal ellátni ismeretszomjuhozó lelküket. Angolhonban sokan látogattak egy öreg katonát Cromwell seregéből, ki fiatal vásott korában egy csata után golyót talált bibliájában, mely épen .Salamon pré­dikátor 12-dik része első verséig hatolt: „Örvendezzél ifjú a te ifjúságodban, vidámítson meg szived ifjúságod idejében, járj szíved utaiban, szemeidnek látásiban, de megtudjad, hogy mindezekért az Isten téged ítéletre vonz.® Az öreg nagy örömmel vállá, hogy ő bibliájának köszöni mind földi, mind örök életét. írja Székács, pün­kösdi beszédében. Es ismét Ágostonról azt olvastam egy kath. be­szédben, hogy mint nagy bűnös, kertben egy terebé­lyes fa árnyában nyugodott. Egyszerre hall gyermek hangokat: „emeld kezedbe és olvasd !( < Ágoston a mel­lette elvetve hevert könyvet fölemelvén, szemei a sz. apostol ezen szavaiba ütődtek „mint nappal ékesen jár­junk nem dobzódásokban és részegségekben, nem ágyas­házban való bujálkodásokban és mértékletlenségben, nem versengésben és irigységben.* Rom. 13. 13. Rá erre kezdett elmélázni, magábatért s az egész váratlan meglepetésnek váratlan lett az eredménye : a ledér életű, a festett erkölcsű ifjúból szigorú életelveket hirdető szónok lett az anyaszentegyházban. A jámbor hívő gyakran nem képes ernyedetlen figyelemmel kisérni végig még a legmesteribb előa­dásu szónokot sem; a csendes otthon békés magányá­ban sok drága percet tölt el az ily olvasmányok mel­lett és sok könyelmű gondatlan szívben megkezdi és bevégezi az újjászületés üdvös munkáját az ily zavar­talan s esetleges elmélkedés. A beszéd némi fogyatkozására fellehetne hoznom ennek 30 lapra terjedő hosszúságát s véleményem majd­nem egy Melanchtonéval, ki Marcustól kérdeztetve: „milyennek tartja Chrisostomustfelelt: „beszédei jók, de kissé bőbeszédűeknek találom !* Tekintve azon körülményt, hogy nyomtatásra szánt beszédben kissé inkább kedvére széjjel nézhet a szerző, mint a kathedrán, e nemű észrevételem is enyhül e gon­dolattal s a mennyiben a tűzi esetek csaknem minden évben megújulnak községeinkben, a becsületes ember egyeneslelküségével ajánlani merem lelkésztársaimnak ily alkalomra való felhasználhatás céljából. A hála bizonyos érzetével fogunk viszagondolni a pillanatra, melyben e classicus mű megszerzésére eltö­kéltük magunkat. Margócsy Kálmán,

Next

/
Thumbnails
Contents