Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

lágítva az intézet tantermei11

; de váljon mit szólt ehez az intézet orvosa, akinek kötelessége a növendékek egészségére felügyelni ? A jelentés panaszkodik a fölött, hogy a növendékek a német nyelvben nem igen mutatnak föl haladást, továbbá, hogy nagy a hiány a helyes és a tantervhez szigorúan alkalmazkodó kézikönyvekben. Az intézet mellett gyakorló iskola nincsen, hanem a növendékek a városi kath. népiskolában részesülnek gyakorlati oktatásban. Es e rendszert a jelentés helyesli; úgy látszik, a tanárok nem is kívánják, sőt egyenesen helytelenítik egy külön gyakorló iskola felállítását. 77) A nagyszombati városi polgári fiúiskola 2-dik értesítője. Igazgató Goldberger Soma. Növendékek sz. 85. Az ifjúsági könyvtár mindössze is néhány német munkából áll. A tanitói kar ennélfogva az iskolaszék elé javaslatot nyújtott be, melyben azt ajanlja, hogy — amint ez tudtunkkal több iskolában divatban van — az ifjúsági könyvtár javára a tanulók a beiratások alkalmával fizessenek bizonyos meghatározandó összeget s az így begyülendő pénzből főképen magyar munkák szereztessenek be. 78) A nagyváradi kir. jog- és államtudományi kar almanachja. 6-dik évfolyam. Helyettes igazgató: Dr. Bozóky Alajos. Értekezés: Az intézet rövid története. Rendes hallgatók sz. 92, a rendkívülieké 6; a tanfolyam hallgatásának mellőzésével vizsgálatra engedélyt nyertek 17-en. Vizsgálatot tettek 110-en, kik közül 16 részint visszavettetett, részint felfüggesztetett. Ösztöndíjak fejében 2544 frt. osztatott ki. A 8 rendes-és rendkívüli tanár — egy kivételével — képesített egyetemi magántanár Speciál collegium mind a két félévben összesen, hetenkint 41 órán, 21 tartatott. A tanárok közül irodalmi téren is működtek : Dr. Bozóky Alajos, Dr. Weisz Béla, Dr. Nagy Ferenc és Dr. báró Roszner Ervin. 79) A nagyváradi m. kir. állami főreáliskola értesítője. Igazgató Valkovszky Miklós. Értekezés : A magyar memoire- és naplóirodalom 1711-től napjainkig, Romanec Mihálytól. (Mutatványul szerzőnek egy nagyobb munkájából, mely a magyar naplóirod. történetét tárgyalja a legrégibb időktől fogva napjainkig.) Tanulók sz. 223, az év végén 190; az utóbbiak közül a legnagyobb rész, t. i. 139 zsidó vallású. Ezen értesítőben olvassuk, hogy a közokt. miniszter 1879. szept. 3-kán az összes középtanodákhoz egy rendeletet intézett, melyben a magántanítást a tanároknak megtiltja. A tanárok közül irodalmi téren is működtek: Requinyi Géza, Romanec Mihály és Dr. Simkovics Lajos. Az önképzőkör a Petőfi előnevet vette föl. Az iskolai takarékpénztárt életbeléptették. A ki sokat markol, keveset szorít. A fent irt példabeszéd jutott eszembe, midőn népiskolai nevelésrendszerünkre gondoltam. Ha valamire, ugy erre csakugyan alkalmazható ama példabeszéd. Lássuk csak közelebbről. Törvénnyé tette több egyházkerület, azok közt a tiszáninneni ref. superintendentia is, hogy faluhelyen az iskolázás kezdete szeptember i-seje legyen ép ugy, mint a városban. S midőn ezt elhatároztak, nem gondoltak arra, hogy mezei munkával foglalkozó falusi lakostársaink, ha közlegelők, tehát közös gulya, ménes, csorda és disznónyáj tartása mellett sem nélkülözhették egészen gyermekeiket: mennyivel inkább rájok vannak szorulva a tagosított földek birtokában, midőn minden egyes ház, külön kénytelen családja egyik-másik tagjával őriztetni az állatokat ; míg ellenben a városi, többnyire szobai munkával foglalkozó lakosok, ha akarnák sem oszthatják meg gyermekeikkel a házi teendőket, sőt mint otthon lábatlankodókat, hazulról eltávolitni vágyakoznak azokat. Határozattá emeltetett továbbá az is, hogy a confirmatió, az iskolából való kilépés után, a tanulás befejeztével junius végén eszközöltessék, azon fontos okból, hogy a hat évi iskolakötelezettséghez kötött képzettség hiánytalan legyen. S mit tapasztalunk ? Azt, hogy mind a világi-, mind az egyházi kormány által alkotott törvények ideális törvények, melyeket végrehajtani lehetetlen. A tavasz munkára serkentő napjaiban a szülék befogják gyermekeiket s mindaddig visszatartják, míg rájok gazdasági-, családi érdekben szükség mutatkozik. Büntessük őket ? midőn tehetősebb híveim közt akadt olyan is, ki azt mondá: ^ha még 50—60 forintig büntetnek is, apródonként szivesen lefizetem a büntetéspénzt, mert a gyereknek több hasznát veszem.® Továbbá azt kérdem, hány ízben kérjük a büntetések alkalmazását ? A törvény két hetenként parancsolja a mulasztóknak a községi birónál való bejelentését, a szolgabírónál havonként. E szerint, ha a helybeli elöljáróság megtenné is, hogy rokonait, barátait, ismerőseit két hetenként bírságolná, vagy a szolgabíró havonként, amaz 10-szer, emez 5-ször félévenként: melyik szüle nem fizetne inkább 2 — 4 heti mulasztásért i-ör 50 krt., 2-or 1 frtot, 3-or 2 frtot, 4-er 4 frtot, semmint lemondjon egy olyan munkaerőről, amelynek igen jó hasznát veszi? Az is nagy kérdés, hogy melyik szolgabíró vállalkozik havonként gyors és erélyes közbenjárásra, midőn tudjuk, hogy a szolgabíró egyéb fontos ügyekkel is túl van terhelve ? Hát a lelkészek közül kinek lesz kedve, nyugalma, békessége feláldozásával magát az iskolamulasztások ostromlásáért gyűlölet tárgyává tenni ? Mert a legjobb esetben a mulasztásokra engedélyt kérnek először a tanítótól. Ez utalja a kérőt a paphoz. Ha a pap nem enged : engedély nélkül is kimarad a gyerek az iskolából. S ha büntetésre kerül a dolog: a birságtól való felmentésért esdeklőt a biró szintén a paphoz utasítja ; ha aztán az elitélt irgalomra nem talál: van szemben szemrehányás, hogy nem lesz az ostromolt gyerekből se pap, se rektor, se mérnök, se prókátor; hátmegett meg az átok hull bőven. Mondhatná talán valaki, hogy a pap ne akarjon ennyire beavatkozni az iskolamulasztások ügyébe, hogy ő csak erkölcsileg, szelíd kérés, intés és feddés utján ki-