Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-29 / 35. szám

vánjon hatni. Probatum est. Ez sem használ semmit. A helyi önkormányzati jog gyakorlására hivatott iskolaszék pedig szerintem csak pictus masculus. Ennek üléseiben is, — melyeket csak nagy ritkán sikerül tartani, — a lelkész mint elnök előterjeszt, javaslatot tesz, indítványoz, végez, határoz, a jelenlevők bölcs hallgatása mellett, a hallgatást mint beleegyezést tekintvén. Pedig ez utóbbira nézve csalódik. Mert az iskolaszéki jegyzőkönyv végrehajtásakor, a nép ínye, ízlése ellenére érvényesítendő határozatokért megtamadott előljáró a lelkészre hárít mindent. Mindezek után bátran ki merem mondani, hogy az iskolázásra a törvény altal kisz&bott időt nem leszünk képesek megtartani, még a confirmatiónak aratásra, vagyis az iskolai év végére halasztásával sem. Mert confirmálás nélkül is elhagyja az iskolát az, akit szülője igénybe vesz. Mindezeknél fogva én Pal apostol ama szavait tartva szem előtt: „Alkalmazzátok magatokat az időkhöz, mert az idők gonoszok,4

indítványozom, hogy faluhelyeken csak téli iskola legyen, nov. — március hónapokban. Hanem ezen idő alatt aztán, kérlelhetetlen szigorral lennének kényszerítendők a szülék, hogy gyermekeiket iskolába küldjék, nem fogadva el a csizmátlanságot, ruha hiányát, sem a nagy sarat, havat mentségül. Ha nincs a gyermeknek téli ruhája : pólyázza be az apa, anya a magáéba és vigye a hátán a szegény, a jobbmódú pedig lóháton vagy szekeren. így szállítják a szétszórva fekvő alföldi tanyások, a tanyai iskolába a növendékeket, amint ezt magam is lattam Ároktőn, a derék Fogarasi Jenő iskolájában. Minthogy pedig télen minden földmívelő házánál csak kétszer étkeznek, reggel és estve: dél idején nem szükséges az iskolásnak hazamenni. Nem volna talán célszerűtlen megkísérlem azt sem, hogy a nagyobbak, a 4-ik, 5-ik, 6-ik osztálybeliek nov. — március hónapokban, a kisebbek pedig, a kiknek a mezei munkában különben sern veszik valami nagy hasznukat, apr.—aug. hónapokban iskoláztatnanak. így a munkafelosztás elve mellett, a hat osztály beállítására és a tanterv keresztülvitelére köteles tanitó is képesebb lenne feladatát legalább megközelítőleg megoldani. Azonban nemcsak az iskoláztatás idejéből markolunk mi sokat, hanem a tananyagból is. A tantárgyak számát mindenesetre meg kell kevesbítenünk. A mostani népisk. tantervre alkalmazhatók igazán Baksay Sándornak a gymnasiumokra vonatkozó ama szavai: „Mennyire lábatlankodnak (a hat oszt. népiskolában) a Y2 órás, meg óránál tovább nem tárgyalható tantárgyak egymásnak a tanuló fejében ? Hány jóravaló elme téved el s megy tönkre, s hány nehézfejü szorgalom csügged el a tudnivalók halmaza miatt ? Hány szüle retten vissza a tandijak és tankönyvek nagy száma miatt?* Szerintem kötelező tantárgyak maradnának : A hit- és erkölcstan ; de a legegyszerűbb nyelvezettel, minél rövidebb, minél kevesebb szóban foglalt feleleteket igénylő kérdésekre osztva, s kerülve minden dogmatikai szőrszalhasogatást. Például e kérdésre: mi az Isten ? eddig ez volt a felelet : „Egy minden tökélyekkel biró fővalóság, ki mindeneknek léteit adott, maga pedig senkitől sem vette azt* ; holott elég volna ennyi : „Isten, egy oly fővalóság, ki mindeneket teremtett.* Minek azt dogmatice feszegetni egy falusi gyerek előtt, hogy volt e kezdete ? Azon kérdésre nézve pedig, hogy miképen teremtette Isten a világot? teljesen mellőzendőnek vélem az emberiség gyermekkori felfogásához alkalmazott feleletet stb. Ami az erkölcstant illeti, miután az szivébe van irva még a pogánynak is, annak tárgyát csak dióhéjba szorítva adandónak tartom. Például: Mi az erkölcstan? Az erkölcstan kötelességekről tanitó tudomány. Kik iránt vannak kötelességeink? Isten, magunk és mások s az oktalan teremtmények, sőt az érzéketlen tárgyak iránt is stb. stb. Általában az erkölcsi kötelességeket, inkább olvasmányok által, mint könyvnélküli magoltatással óhajtanám tudat tárgyává tenni. Az olvasásra lenne fordítandó legfőbb gond és fáradság s legtöbb idő, úgy hogy a növendékek értelmesen hangsúlyozva, az Írásjelekre kellő figyelmet fordítva legyenek képesek könyvet olvasni, sőt a könyvolvasásba beleszeressenek, hogy ez legyen további önképzésük hatalmas eszköze. Kötelező tantárgyak maradnának továbbá még a beszéd- és értelemgyakorlat, földirat, hazai történet, természettan, gazdaságtan, illemtan, ének és testgyakorlás. Kizárandóknak találom ellenben a tantárgyak közül :*) 1. A nyelvtant. Mert ha áttanulmányozza is a falusi gyerek a grammatikát, mégsem fog ő nyelvtanilag beszélni; hanem csak úgy, mint a családi körben, a faluban szokás, sőt a háznép tagjai kinevetik otthon érte. Kihagyandó továbbá : 2. A polgári jogok és kötelességek ismertetése ; mivel a jó érzésüek úgyis ismerik jogaikat és kötelességeiket, a roszak pedig hiába tanulják azokat. A fenebbiekben törekedtem láthatóvá tenni a népiskolai falusi tanítás akadályait, próbáltam gyógyszereket is ajánlani a mutatkozó betegségek ellen. Óhajtom, hogy felszólalásomat — tárgyának fontosságánál fogva — figyelmökre méltassák azok, akik népünk oktatásával és nevelésével vannak megbízva. Edes Ábrahám. *) Megjegyeztetni kérem, hogy a felsőbb iskolákra szánt gyermekeket, a városi rendszer szerint óhajtom facultative oktattatni falun is. t. Á.