Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

ból kivehető volt, konstatálta, és erről szóló jelentését ugyanazon évi második gyűlésre beterjesztette. Ennek alapján az e. m. tanács ismét határozott, még pedig N. M. lelkész részére, az igazság alapján, eléggé méltányosan. N. M. ezzel sem elégedett meg; hanem az ügyet az e. k. gyűlésre felebbezte. Erre az e. k. gyűlés, minthogy a felebbezés nem volt kellően indokolva, azon intézkedést tette, hogy az ügyiratokat kipótlás végett a felebbezőhöz visszaküldötte. Az e. k. ezen intézkedéséből kifolyólag N. M. az i87z|.-ik évi e. m. tavaszi gyűléshez folyamodott. Folyamodását az e.­m. tanácsülés ujabban tárgyalás ala vette, s a mennyi­ben semmi ujabb okot nem talált arra, hogy mult évi határozatától eltérjen: azt megerősítette, és hogy a kellemetlen zsurlódás mindkét részről megszüntettes­sék: az ügyiratokat az egyházkerületi gyűlésre felter­jesztette. Ennek eredménye az lőn, hogy az e. k. gyű­lés az e. m. eljárását helybenhagyta és megerődítette. (1874. áprilisi gyűlés jkönyve. 149. sz.) N. M. ezzel sem elégedett meg. Ez okból az egy­házmegye mellőzésével, ismét az e. k. gyűléshez folya­modott. E folyamodványa az e. k. gyűlés tárgyalása alá nem került, hanem püspök ur, az iratok leküldésé­vel ez ügynek ujabban leendő megvizsgálását elnökileg javasolta. Ekkor állott elő egyházmegyénkre nézve azon kellemetlen helyzet, a melynél fogva az egyházkerületi fő­hatóság iránti tisztelet figyelemben tartása mellett, a fenalló törvényekhez és gyakorlathoz való ragaszkodás elvé. nél fogva, 1875. april 6-án T.-Ujhelyben tartott gyűlé­sében határozatilag kimondotta, hogy miután ezen ügy már az egyházmegyén letárgyaltatott és elintéztetett, nemcsak, hanem az egyházkerületi gyűlés által felül­vizsgáltatván, 1874. 149. szám alatt hozott határozatá­val jogérvényesen befejeztetett: az egyházmegyei gyű­lés ez ügyet végleg elintézettnek tekinti, és nem latja helyét annak, hogy a már jogérvényesen befejezett ügyet, a főtiszteletű püspök ur altal elnökileg tett javas­lat folytan, ismételten tárgyalás alá vegye. Mert ha folyamodó ezen ügye, ujabbi kérvénye nyomán ismét tárgyalás alá vétetnék : ez altal egy olyan elv lenne megállapítva, mely kizárná bármely ügynek végleges elin­tézését, és praecedenst alkotna meg egy ügynek a végtelenségig való megújítására. Ennélfogva mellőzve az érdemleges beavatkozást és az iratoknak felolvasá­sát , az ügyet tárgyalás alá nem veheti, s ez okból az iratokat f. t. püspök úrhoz terjeszteni határozza. Mennyire fokozódott már ez időig - a tekeházi egy­ház és lelkésze közötti zsurlódás: azt eléggé igazolja azon körülmény, hogy a tekeháziak e gyűléshez, lelké­szük változtatása iránt folyamodtak. E folyamodványban foglalt kérelmet azonban, az egyházmegye, minthogy abban nem voltak olyan ada­tok, melyeknél fogva N. M. változtatásai elrendelhette volna, nem teljesítette. N. M. lelkész, követeléseire nézve még ekkor sem tartván magát kielégítve, időt, fáradságot és költséget nem kiméivé, személyesen ment az egyházkerület püs­pökéhez, s ott ügyének ujabbi megvizsgáltatását szor­galmazta. Ezen expeditiónak, panaszló N. M. lelkészre nézve az a kedvező eredménye lőn, hogy e. kerületünk püs­pöke ajanlotta N. M. lelkésznek, hogy az altala kijelölt feltételek mellett folyamodjék az egyházmegyéhez, és kérje attól, hogy ügyét ujabban vizsgálja meg. Ugy is történt. N. M. lelkész még egy kérvényt intézett az egyházmegyéhez, amelyben kijelenti, hogy az egyházmegye által e kellemetlen ügyben hozandó hatá­rozatnak alaja veti magát, nemcsak, hanem az espe­resi hivatalnak erre vonatkozó intézkedésébe is bele­nyugszik. E kérvény folytan az e. m. gyűlés megbízta az esperest azzal, hogy a panaszló lelkész és egyháza kö­zött fenforgó kellemetlen zsurlódást intézze el, és eljá­rásának eredményét az egyházmegyére terjessze be. Ez is megtörtént. Az esperes, egy világi és egy egyházi, összesen három tagból álló küldöttséget alakítván, a már annyira elmérgesedett ügyet még egyszer tüze­tes vizsgalat ala vette s vétette. Ez alkalommal a kér­déses ügyre vonatkozólag, még eddig nem ismert és ekkor felderített ujabb indokok alapján, az elmulasztott szántás, a régi cinterem és a szénafizetés iránt emelt pana­szokra nézve a szükséges és jogos intézkedést megtette. Erről szóló jelentését az 1876. március 28. és 29 én tartott egyházmegyei gyűlésre beterjesztvén , az e. m. gyűlés azt elfogadta és megerősítette. Ennek megtörténtével az e. m. gyűlés nagy öröm­mel gondolt arra, hogy a tekehazi egyház és lelkésze között szinte 16 év óta tartó zsurlódásnak vége sza­j kadt és az egyház s lelkésze közötti békétlenség vég­képen megszűnvén, a nyugalom helyre állott. Nem ugy történt. Mert 1879-ilc évi Salánkon tar­tott e. m. gyűlésre az egyház tagjai ismét folyamodtak ez ügyben. Folyamodványukban kérték, hogy a lelkész ré­szére ítélt cinterem adassék vissza a tanítónak, és az elmulasztott szántásért a lelkész részére megítélt 36 frt. fizetésének kötelezettsége alól mentessenek fel. E kére­lem nyomán, az e. m. tanácsülés, a lelkész és egyház között annyi évek óta fenálló zsurlódás megszüntetése céljából ismét az esperest bízta meg azzal, hogy a több­ször panaszló N. M. lelkészt, miután már követelése­nagyobb részint törvényesen megallapíttattak, próbálja meg rea bírni arra, hogy a szántasbérről mondjon le, s a cintermet, mely különben is csekélység, engedje a tanító használatába. Ez is megtörtént; de eredménye nem lőn, mert N. M. lelkész előbbeni követelése mellett határozottan megmaradt, s így e vitás ügy az e. m. tanácskozó asztaláról le nem kerülhetett. Nem, mert a tekeházi egyház, a mult évi december 2-án Huszton tartott e. m. tanácsüléshez terjesztett kérvényével, ez ügynek az e. k. gyűlésre leendő felebbezését kérte. E 68*

Next

/
Thumbnails
Contents